Amint arról előző írásomban megemlékeztem, az IMF tegnap egyfajta ultimátum elé állította kormányunkat. Christine Lagarde a CNN-nek adott interjújában kijelentette: nem elégedettek a hozzáállásunkkal, nem kötnek kompromisszumokat, és a saját érdekünkben jobb lesz, ha csipkedjük magunkat, mert nincs sok időnk az armageddonig.

Az ember azt gondolná, ezeket a szavakat hallva Kapitányunk torkaszakadtából ordítva kiadja a „teljes gőzzel hátra” parancsot, és bár így is súlyos károkat szenvedünk, de a gyorsnaszád nem csapódik a sziklafalnak, és nem süllyed alá bugyborékolva a habokba. Ezt gondoltam én gyarló ellenforradalmárként...

Aztán ma olvasom Orbán magvas hazugságait a Hir 24-en, és csak bámulok, mint malac az ugaron, mert megszeppenésnek, engedékenységnek, az értelem őrület feletti diadalának nyomát se látom. Ahelyett, hogy bőszen lengetné a fehér zászlót, és rimánkodna, hogy ne lőjenek, kiállít bennünket a barikádra, és a vállunk fölött ki-kikukucskálva köp egyet az ellenség felé, a maga pökhendi módján szájkaratézik, és tovább veri a répánkkal a csalánt.

Sokadszorra is bizonygatja, hogy részünkről semmilyen előfeltétele nincs a tárgyalásoknak, viszont fél mondattal később már azt mondja, hogy nem változtat meg semmilyen törvényt, mert az úgy jó, ahogy van, és különben is coki a kapitalistáknak, számolják le a védelmi zsét, aztán húzzanak fényesítgetni az únijójukat, ne akarjanak homokozni Viktor király zöldellő játszóterén, ahol Janika ül a mászóka tetején, Zsoltika a dugós puskával játszik, Petike lepkéket kerget, a hintát pedig a jóságos Pozsgay bácsi löki.

Vezérünk bő lére eresztve fejti ki, micsoda fergeteges felhatalmazással ruházta fel Fellegit, gyakorlatilag mindent szabad, amit nem tilos, úgyhogy biztosan kellően fel van vértezve ahhoz, hogy eldöntse, aláírja-e az orra alá dugott feltétel nélküli békeszerződést, vagy kinéz magának, meg a kormányának egy hangulatos kis bennszülött falut valahol Brazíliában, a tapírok földjén, ahová hálás népük haragja elől futnak majd, ha elkúrják az utolsó esélyünket is a túlélésre.

Azt is mondja a Nemzet Esze, hogy bizony nem jó dolog másoktól pénzt kunyizni, és a távlati tervei között szerepel, hogy egyszer majd mi fogunk kihúzni a kedvezményes hiteleinkkel másokat a slamasztikából. Na ja, Fidesztánban erre is van esély, körülbelül akkora, mint hogy holnaptól a csepeli nyomortelep lakói dobják össze az országos panelprogram összes költségét, de azért valljuk be, megmosolyogtató, ahogy a világ legnagyképűbb koldusa veri magát a semmire, miközben egyik kezével a maradék forintjait szórja, a másikat meg tartja az alamizsnáért.

Nagyszabású tervei elérésében a fő akadályt még mindig a spekulánsok jelentik, akik megakadályozzák, hogy elsprinteljünk, magunk mögött hagyva a halódó kapitalizmus rémét. A spekulánsok, akiknek Viktor szerint „nincs hazájuk, és mindenütt otthon érzik magukat”, összekötötték a Vezér cipőfűzőjét, így köpve bele a Nemzet Levesébe, ezért van az, hogy most még egy helyben toporgunk egy picit, de megint cserkészbecsületszavát adta, hogy fél év múlva már tutira elindul a szekér. A spekulánsok nem csak a gyorsnaszádra lőnek, az egész flottára pufogtatnak Orbán szerint, így aztán nem is csoda, ha leminősítés leminősítést követ, viszont egy tavaly ilyen tájban tett nyilatkozatához hasonlatos módon kijelenti, hogy előbb-utóbb majd felminősítés is lesz ám! Csak fő a nyugalom!

A költségvetés kiváló, a kabinet rajta tartja a szemét a forinton, meg a bankokon! - mondja, és miközben méltatja a saját lenyűgöző munkájuk bűzlő végtermékét, természetesen nem tudja megállni, hogy be ne maszatolja vele kicsit Simor ábrázatát, nem is a mi Vezérünk lenne ő, ha csak egy olyan lehetőséget is elszalasztana, mikor szőröstalpú vadparaszt módján lehet megnyilvánulni.

Itt jön el az interjúnak az a pontja, mikor halmozottan skizoid lelkének bugyrából előugrik a napóleoni hős hadvezér énje, és a külföldi sajtó virtuális szőnyegbombázásának kapcsán így jellemzi önnön magát: „öreg katona vagyok, nem először szagolok lőporfüstöt”!

Micsoda szerénység, feleim! Micsoda heroikus jellem!

Hát hol volt ez halálmegvető bátorság hétfőn, mikor ez a hős remegő térdekkel, tigrisbukfencben ugrott be az Operaház hátsó kijáratánál túráztatott páncélozott furgon ajtaján, hogy csikorogva füstölgő kerekekkel meneküljön alattvalói harsogó haragja elől? Csak nem volt túl sok a lőporfüst a levegőben, Viktor?

Miután saját bölcsessége és pénzügyi képességeinek magasztalása után hősiességét is megcsillantotta imigyen, szót ejtett még a médiatörvénnyel kapcsolatos kifogásokról, melyek szerinte megint csak néhány hülye fantazmagóriái, hiszen a „magyar sajtó durván a kormányt támadó karakterét” látva kiderül, hogy az „EU-n belül az egyik legélénkebb, ellenzéki szemléletű és kritikus beállítottságú média Magyarországon működik”. Ilyen kiforrott és minden tekintetben pofátlan hazugságot sem hall az ember mindenki szájából. Ahhoz, hogy valaki ilyet kimondjon ebben az országban, ahol a közszolgálati  hírgyártást egy nonstop fizetett politikai hirdetés szintjére züllesztették le, Orbán Viktornak kell lenni.

Nem változott tehát semmi. Az élet megy tovább, a szabadságharcot az utolsó emberig vívjuk, a kormány remekül helytáll, a gazdaságunk hamarosan virágzásnak indul, Viktor pedig zavartalanul illegeti magát a tükör előtt, miközben saját keze által felemelt nyaloncai hason csúszva méltatják nagyságát, és féltőn óvják mindentől, ami esetlegesen visszahozhatná őt a valóságba.

Úgy tűnik, a NER-nek annyi. Vagy az országnak.

A Nemzetközi Valutaalap első embere elküldte a selyemzsinórt, nincs tovább.

Christine Lagarde, az IMF főigazgatója volt a CNN Quest Mean Bussiness című műsorának a vendége, ahol  Magyarországgal kapcsolatos kérdésekre válaszolva kijelentette:

„Nem vagyunk elégedettek, nem kötünk kompromisszumot és mi nem állunk fel az asztaltól.”

A riporter kérdésére, miszerint újraindulnak-e a tárgyalások, Christine Lagarde annyit mondott: megvárom a miniszterrel való találkozót. Majd hozzátette: az idő fontos Magyarországnak.

A fenti nyilatkozatból úgy tűnik, a Tóta W. Árpád által leírt irányba haladnak a dolgok.

Tóta W. a szombati HVG blogjában a következőket írta:

Hiábavaló munka lenne úgy gatyába rázni a magyar költségvetést, ha közben esély sincsen arra, hogy fair választáson válthassuk le ezt a példátlanul ostoba bandát az ezer évre bebetonozott szoponcaikkal és gránitba vésett varázsigéikkel együtt. Amint levegőhöz jutnak, folytatják tovább. Ha komolyan gondolja Nyugat-Európa és Amerika a magyar demokrácia védelmét, akkor addig kell lépnie, amíg a formálódó autokrácia kiszolgáltatott. Amelyiknek már megvan az atombombája, az reménytelen eset. (…) Ráadásul nemcsak azt kellene kitaposni Orbánból, hogy visszavonja az alkotmányt, meg a választási és a médiatörvényt, mert az előző törvények visszaállítása sem elegendő. (...) Most, hogy kudarcot vallott, minden figyelmeztetés ellenére nekiment a falnak, a rendszere is elvesztette az értelmét. Igen, ez csupa olyasmi, amit kultúrnépek elintéznek maguk közt, de ahogy a pénzünkkel gazdálkodni se tudunk, úgy néz ki, ehhez is kell a nemzetközi, mentori segítség. Ami most úgy kezdődhetne el, hogy a tárgyalások megkezdésének feltételeként ezeket mind aláíratják a kétharmaddal. Nesze koki, nesze saller, büdösbogár!

Lagarde meglehetősen kemény hangú nyilatkozatát Fellegi Tamás pár nappal ezelőtti szavainak fényében is érdemes vizsgálni, mikor is azt mondta, az IMF-ben sokkal jobb fejek ülnek, mint az EU-ban, mivel Brüsszelből csuklóztatják, nem veszik fel a telefont, de még időpontot sem adnak neki.

Amúgy is felesleges volna azt gondolni, hogy Lagarde asszony kizárólag a gazdasági tárgyú törvények megsemmisítésére céloz, mikor azt mondja: bízik benne, a magyar hatóságok hajlanak majd arra, hogy a törvényeket összhangba hozzák az európai joggal.

Az IMF a szabályok szerint csak és kizárólag az EU-val karöltve folyósíthat pénzt nekünk. Az EU beleegyezése nélkül nem. Ezenfelül a Nemzetközi Valutaalap döntéseiben jelentős befolyással bír az Amerikai Egyesült Államok is. Ha rápillantunk az elmúlt napok rólunk szóló híreire, a vég nélkül érkező amerikai és európai bírálatokra, biztosak lehetünk benne, hogy a követelések nem állnak meg a jegybanktörvény és a bebetonozott egykulcsos adó visszavonásának szintjén.

Hogy is fogalmaz Lagarde?

Nem vagyunk elégedettek!

Nem kötünk kompromisszumot!

A tárgyalások esetleges újraindulásáról csak a találkozó után döntünk!

Az idő fontos Magyarországnak!

Mi nem állunk fel az asztaltól!

(Vagyis ha a tárgyalások füstbe mennek, azért a magyar felet terheli minden felelősség)

És Fellegi szerint ő a jó fej, uniós oldalról sokkal  keményebben állnak hozzánk!

Igen, kérem, ez bizony ultimátum!

Nincs több trükk, megunták. Itt már hiába minden szómágia, minden hőzöngés, mosakodhat Martonyi elvtárs a Le Figaro-ban, beleringathatja magát Deutch, hogy alkudozhatunk, mert senkinek sem érdeke a bedőlésünk. Vége a dalnak. Lehet, hogy nem érdekük, de túl nagy a nyomás a többi tagállam és Amerika részéről. Nem szívesen, de bevállalják, ha kell. Inkább elviselik az ezzel járó károkat, mint hogy holnaptól a mi példánkat követve, ránk hivatkozva újabb és újabb európai országok vezetői kezdjenek maguknak diktatúrákat építgetni.

Orbán kihúzta a gyufát, túllőtt a célon.

Az, ami jövő héten kezdődik, az nem tárgyalás.

Kapunk egy ajánlatot. Egy utolsó utáni esélyt.

Megkérdezik: kell, vagy nem?

Ha elfogadjuk, megúszhatjuk. Ha nem, akkor magunkra vessünk, mert ez esetben mi álltunk fel az asztaltól. Orbánnak pedig nincs több választása, vagy feladja az autokratikus törekvéseit, és maradék tekintélyét odadobva visszacsinál mindent, vagy bevállalja az államcsődöt és a saját népe tépi cafatokra. Esetleg ott van még a gyurcsányi út: lemond, és valamelyik emberével végezteti el a romok eltakarítását.

Orbán Viktor megbukott.

A kérdés már csak az, mi is megyünk-e vele a levesbe.

Tóta W. Árpád teljes írása itt olvasható.

Nőttön nő Orbán Viktor népszerűsége!

Na nem kis hazánk határain belül, hanem  külföldön, jelesül Bulgária népessége körében. A kitekintő.hu közölt remek cikket e témában, melyben megjegyzi, hogy bár reprezentatív felmérések nem támasztják alá állításaikat, internetes felületeken érzékelhetően nőtt a magyar miniszterelnök rajongóinak száma.

Egyrészt Viktor részére megnyugtató lehet a tudat, hogy ha mégis kiborul a bili, és fel kell kötnie a nyúlcipőt, akkor is van tovább. Bulgáriában még komoly politikai sikereket érhet el a populista-nacionalista eszméi felvirágoztatásával. Bulgáriai magyar barátaink számára is megmutathatja, merre is az arra.

Másrészt viszont kiválóan példázza, hogy a nyugati nemzetállamok rémálma igenis valósággá válhat, az orbáni minta követőkre lelhet az egykori keleti blokk országaiban, és vannak társadalmak, melyeknek a demokratizálódása korántsem tekinthető lezárt folyamatnak. A kitekintő.hu írása szerint a bulgáriai sajtóban a nyugatihoz hasonlóan mi vagyunk a sláger, folyamatosan érkeznek felőlünk a hírek, a bolgárok pedig képben vannak velünk kapcsolatban, és érdeklődve figyelik, kommentálják a fejleményeket. Orbán különutas, unortodox politikáját támogatandónak tartják, szerintük ez volna a helyes út minden Közép-európai állam számára, beleértve természetesen Bulgáriát is.

A szerző véleményeket is idéz, van, aki Isten áldását kéri a reformpolitikára, abbéli reményét fejezi ki, hogy példánk átterjed más államokra, és kijelenti, hogy hazánk valódi ellensége maga, a nyugat. Egy másik hozzászóló Orbán nemzetmentő tevékenységét magasztalja, míg egy harmadik az Európai Központi Bankot vádolja antidemokratikus tevékenységgel.

A hozzászólók túlnyomó többsége „a gazdasági érdekek összefonódásában, a túlzott liberalizmusban látja a legnagyobb veszélyt a Magyarországhoz és Bulgáriához hasonló kicsi, nyitott piacokra nézve”. A cikkíró szerint a bolgár emberek felsorakoznak a magyar minta mögé, gazdasági és politikai értelemben egyaránt szimpatizálnak a Fidesz-KDNP tevékenységével.

A polgári fülkeforradalom kormányát támogató barátaink jó része persze saját bölcsességének visszaigazolását láthatja ebben. Szívük joga, de az én véleményem szerint a bulgáriai tendenciák nagy jelentőséggel bírhatnak balsorsunk közeljövőbeli alakulása szempontjából, talán épp ezzel tevődik fel az i-re az a bizonyos pont.

Tudniillik a jelenség elterjedésével az Európai Unió végképp olyan helyzetbe kerül, hogy más államok okítása céljából kénytelen lesz egy aprócska szemléltető jellegű kísérlet bemutatására. Nem fog bennünket a térdére fektetni és elnáspángolni. Nem csinál semmit, csak szépen hátradől. Elzárja a pénzcsapot, és onnantól kezdve nem kapunk egy megveszekedett buznyákot sem. Azt fogják mondani: oké, nyertetek! Függetlenek vagytok. Innentől kezdve éljetek meg a saját lábatokon, mutassátok meg, mire mentek egyedül.

Finanszírozzátok magatoknak a szökőkutakat meg az iskolafelújítást, fejlesszétek saját erőből a vállalkozásaitokat, fizessétek saját zsebből a kétszázezer fős közmunkaprogramotokat, meg a fantasztikus Új Széchenyi-terveteket, támogassátok meg önerőből a betelepült nagyvállalatokat, ha nem akarjátok, hogy elhúzzanak valamelyik szomszédos országba. Mi meg majd drukkolunk, hogy sikerüljön.

Úgy járunk majd, mint a hőzöngő kamasz, aki folyamatosan lázad a szülői szigor ellen. Aztán egyszer csak eléri a célját, lelép otthonról, és bár kezdetben érez némi elégtételt és eufóriát, de pár nap múlva rájön, hogy egyedül képtelen megállni a lábán, aztán mikor győz az éhség az önérzet felett, akkor szépen hazakullog.

Neki van hova, nekünk nem biztos hogy lesz.

Úgy a hülye is tud független lenni, ha van, aki fizeti a cehhet, de az EU nem csupa hülyéből áll, nem fogja finanszírozni Orbán renegát királykodását, nem fizetik egy olyan tagország számláit, ami szembemegy mindazzal, amit a belépésekor írásos szerződésben megígért.

Bulgária népe pedig majd ül, figyel, és tanul.

Ha majd élő egyenesben végignézik, hogy áll le a magyar tömegközlekedés, egészségügy, hogyan nő egyik napról a másikra a munkanélküliség a bedőlő, vagy menekülő vállalkozások drasztikus elszaporodása miatt, hogyan sötétednek el a közvilágítás nélküli magyar utcák, hogyan szűnik meg a gázszolgáltatás, hogyan jut koldusbotra pár hét leforgása alatt a gazdasági függetlenségét kivívott, jövedelem nélkül maradt magyarság, akkor a példánkon felbuzdult ország lakosai elgondolkodnak rajta, mit kockáztatnak. Persze jelentős részük azt mondja majd, hogy szemétség volt, amit velünk tettek, és hogy akkor is nekünk volt igazunk, de azért csak meg kéne gondolni azt a függetlenedést, mert hát ugye mégiscsak egységben az erő.

Mi meg majd nézünk, mint a Pilátus macskája, és a többiek lassú fejlődését figyelve némi vakarózás után levonjuk a tanulságot, hogy ezt megint jól elkúrtuk...

Lehet reménykedni, lehet keménykedni, lehet adni a lovat a Vezér alá a brüsszeli izmozásához, de a világsajtót olvasva egyre inkább úgy tűnik, valakik valahol már eldöntötték, hogy mi leszünk az elrettentő példa a többi tagállam számára.

És az nekünk fog a legjobban fájni, nem Orbánnak.

Nem csitul a vihar!

Orbán és a mókusok rendesen megrázták a pofonfát, így aztán a szabadságharc újabb szakaszához érkezett, kicsit kezdem úgy érezni magam, mintha az Alamo erődben csücsülnék.

Konzultációval köszöntött ránk a reggel. Nem, most nem írt levelet a Viktor, ezúttal csak saját jobb, - és kétbalkezével konzultált. Tényleg nagy lehet a gáz, ha még Simort is berendelte a fogadóórára. Egy ország várta türelmetlenül a taktikai megbeszélés utáni sajtótájékoztatót. A rendkívüli sajtóeseményre sor is került még a délelőtt folyamán. Itt aztán megtudtuk: döntés született arról, hogy a piacok megnyugtatása érdekében beveszik a Bandit is a csapatba. Lássuk be, ezeknél már ez is nagy előrelépés, bár annak fényében, hogy a túlontúl öntudatos offshore-lovagot már a sajtótájékoztatóról kiutálták, vannak kétségeim.

Parasztságból ma is jelesre vizsgázott a rezsim, mivel a sajtónyilvános eseményről kvázi kitiltották a Klubrádiót, aminek gyakorlati haszna nincs ugyan, viszont remekül modellezi, hogy nem véletlenül tartja őket kreténnek a fél világ.

A bankbetétek további külföldre menekítése ellen is történtek intézkedések, Viktor kisdobosbecsületszavát adta, hogy nem nyúl a perselybe. Nekem még vannak halovány emlékeim azokból az időkből, mikor vadul lehülyéztek mindenkit, aki a manyup lenyúlását vizionálta, úgyhogy kíváncsian várom, ezúttal sikerül-e tartani a hirtelen felindulásból tett újévi fogadalmat. Egyúttal szigorúan felszólítottak mindenkit, hogy hagyjanak fel a rémhírterjesztéssel. Minden lehetséges eszközzel folyik a vizsgálat abban az ügyben, hogy kik azok, akik valótlan és minden alapot nélkülöző hírekkel ijesztgetik a lakosságot.

Értjük, kérem? Aki megszegi az omertát, annak annyi, aki törvénybe foglalta az államosítást, mint opciót, az meg lubickol, mint hal a vízben.

Gyurcsány pártja semmit sem bíz a véletlenre. Ők biztos, ami biztos alapon üzentek Csányinak, hogy jól dugja el a kasszakulcsot Orbán orra elől, mivel egyrészt notórius hazudozó, másrészt meg csábítja a pénz, és teliholdkor képtelen uralkodni magán. Így hiába a régi jó viszony, a közös szotyizások a Videoton VIP-páholyában, pénzt hagyni előtte továbbra is szigorúan tilos!

Na de lépjünk tovább, nézzük, mit hozott a mai nap a Vezér számára.

Változatlanul ő a világsajtó sztárja, és bár nem kevés exhibicionizmussal verte meg a sors, gondoktól barázdált arcán jól látszik, ő a hősies Han Solo szerepében akart tetszelegni, nem a felcsúti Darth Vaderében. Kezdődött ugye Kounalakis nagykövetasszony NOL-os fejmosásával, amire az ATV-ben még rá is erősített. Ott meg még nincsenek jelen a Fidesz rátermett hírhamisítói, akik egy pillanat alatt Orbán melletti védőbeszédet rittyentettek volna Eleni szavaiból, így aztán garantált volt az égés.

Ezen a ponton érdemes megemlíteni a Fidesz hivatalos válaszát William Odom után szabadon, ami az amerikai külügy támadása mögött is kommunista összeesküvést sejt:

"A szocialistáknak bűntudatuk van, és gazsulálnak nekünk. Ez olyan előny, amit csak a bolond hagy kihasználatlanul. A volt magyar kommunisták úgy adják be a derekukat, mint ahogy annak idején ezt tették a szovjet gazdának. És meglepi őket, hogy velünk mégiscsak könnyebb tárgyalni" -írja a fidesz.hu immáron sokadszorra védve meg a „hogyan csináljunk minél többször hülyét magunkból egyetlen nap alatt?” guinness-rekorderi címét.

Két lehúzás egy nap alatt az amerikai külügytől önmagában is szép teljesítmény, de ez csak a jéghegy csúcsa, a kokik kopogása a fenséges kobakon egész nap kihallott, s néha egész váratlan helyekről esett le egy-egy saller. Ma épp a finn külügyminiszter kérte kis hazánk sarokba állítását, mondván: egy ilyen Alkotmánnyal Alaptörvénnyel semmi keresnivalónk nincsen az EU-ban. A vezető nyugati lapok fölött is teljes mértékben átvette az irányítást a Kommunista Konspirátorok Klubja, hisz mi más értelmes magyarázat lenne arra, hogy a Vezért piti zsarnoknak nevezi a Financial Times, a The Economist megint Putyinnal példálózik, az FTD meg egyenesen azt állítja, ezt az egész katyvaszt csak "magának köszönheti a budapesti kormány”. Mintha mindez bakfitty volna, a Human Rights Watch (HRW) nevű nemzetközi jogvédő szervezet is ostromolja az USA-t, meg az EU-t, hogy álljanak a sarkukra, és zúzzák le a NER gránitra épült alapjait. Azt hinnénk, mára ennyi jutott, de még mindig van tovább. Történhet-e szomorúbb dolog annál, mint mikor egy közeli jó barát forgatja meg az ember achilles-sarkába fúródott nyílvesszőt? Hát ma délután megesett. Az Európai Néppárt közleményben tudatta, hogy nem akarják tovább keverni a maltert Orbán király grandiózus építkezésén, és támogatni fogják az Európai Bizottság ajánlásait, amelyek biztosítják, hogy Magyarország teljes mértékben megfeleljen az európai uniós jognak. Gebasz!

Igazi unikum a szopólista csúcsára, hogy a despotának kikiáltott Gyurcsányt lekörözve Viktornak sikerült felkerülnie a modernkori diktátorokat gyűjtő wikipedia.org internetes lexikon listájára . Ezzel olyan klubba nyert negyedikként belépőt, ahol hazánkból eddig Szálasi, Rákosi, és Kádár kollégák tartották a frontot. Ki hitte volna '89-ben, hogy Viktor lesz a friss hús?

Hogy Matolcsy se vergődjön tovább kétségek között az unortodox módszerei hatékonyságát illetően, a Fitch úgy döntött, jó nap ez a bóvlira, és belőtte a mesterhármast. Így a S&P, meg a Moody's után a harmadik hitelminősítő is tőlünk óvja féltő gonddal a piacokat, és fityiszt mutat Gyurinak, aki bepárásodott szemüvegén keresztül sűrűn pislogva próbálja mezítelen talpával lefékezni a vízesés felé rohanó elszabadult gyorsnaszádot. Giró-Szász hüppögve sírja vissza a régi szép politológusi időket, mikor még különösebb arcvesztés nélkül beszélhetett orbitális baromságokat A tétben, Gabika pedig az Egyenes beszédben veszi fel az egyenlőtlen küzdelmet Kálmán Olga ellen, hogy megmagyarázza a megmagyarázhatatlant.

De hagyjuk is a politikusokat, hadd dolgozzák fel a feldolgoznivalót, nézzük, mi folyik alsóbb szinteken.

Némedi Lajos veszprémi Fidesz-alelnök erkölcsi magaslatokról letekintve tiltakozik az ellen a megemlékezés ellen, melyet a DK szervez civilekkel egységben annak a rokkantnyugdíjasnak az emlékére, aki a Fidesz korszakalkotó nyugdíjreformja miatti elkeseredésében szúrta szíven magát egy közintézményben. Némedi úr mély együttérzéssel a hangjában elítéli a kegyeletsértőket, akik „egy ember értelmetlen halálából akarnak politikai tőkét kovácsolni”. Némedi úr önbizalomtól duzzadva teszi ezt, hisz azt gondolja, ebben az országban mindenki hülye, és nem emlékszik arra, mikor Lázár Jani az ügyészségen verte az asztalt, és a "a Gyurcsány-kormány egészségügyi reformjának első halálos áldozata" miatti felelősök fejét követelte.

Eközben az Ipsos se lopja a napot, legújabb felmérésükben rávilágítanak, hogy mitől parázik leginkább a magyar. A munkanélküliség, a szegénység, és a korrupció viszi el a dobogós helyeket, de az egészségügyi ellátás romlása is bekerült a képbe, tán nem is ok nélkül.

Mindeközben az Orvostechnikai Szövetség felnyomta Szócskát Orbánnál, állítólag felfüggesztette a kórházak lejárt adósságállományának a rendezéséről szóló kormánydöntés végrehajtását. Hogy Viktort mennyire érdekli ezt perpillanat, azt nem tudom, de nagy összegbe lefogadnám, hogy nincs benne az első százban.

Időközben előkerült az IMF titkos kívánságlistája. Árok Kornélt kirúgták tűzoltóéktól, Fábry alkalmanként 18 milláért csinál új m1-es műsort a közösből, a Teszkóba beszöktek az egerek, Magdi anyus megunta a vidéki életet, az éhségsztrájk folytatódik, végül a nap folyamán az ország nagy részére kiadták a narancsriasztást.

Hát lehet-e ennél szebb metaforát találni a mai nap lezárására?

Ezúton szeretnék gratulálni az unortodox gazdaságpolitika legújabb eredményeihez Matolcsy kincstárnoknak és lelkes csapatának, s egyben kifejezni együttérzésemet Giró-Szász András és a kormány felé, akik meglepődtek az újabb leminősítésen, hiszen már egy teljes napja világossá tették, mi a kormány szándéka az EU-val és az IMF-fel folytatott tárgyalásokkal kapcsolatban.

Csak így tovább, fiúk! Tőletek már megtanultuk: mindig van lejjebb!

Köszi, Fidesz!

Hát micsoda dolog ez, kérem szépen?

Hát mivel érdemelte ki a Vezér, hogy már Eleni is bántja?

Ráadásul a Népszabiban, amit tudvalevőleg olyan emberek olvasnak, akiknek eddig is a Viktor volt az antikrisztus? Hát ne tessék már lovat adni a Régi Rendszer védelmezői alá!

Ha mindenáron panaszkodni akar, a köztévébe is beülhetett volna, ahol hozzáértő nemzeti érzelmű szakemberek remekbe szabott műsort vágtak volna össze a beszélgetésből, na de a NOL?

Micsoda csalódás, micsoda saller!

Pedig békés ember a Viktor, ráadásul igazi szívtipró, ezt kedves Eleni, Ön személyesen is megtapasztalhatta. Olyan cuppanós kézcsókot nem kap ám a kacsójára akárki, mint amilyennel Önt tisztelte meg a Főnök!

Nem beszélve a jó hangulatú, kötetlen beszélgetésekről, a szarajevói és koszovói szép emlékekről... Na és Afganisztán! Hát ennyit ér ez egy amerikai diplomatának!?

Micsoda fergeteges barátság, milyen példaértékű kapcsolat fűzte Önt hozzánk!

Emlékezzen csak vissza a két évvel ezelőtti ellenzéki szép időkre, milyen szépen indult ez az egész... Hát látta a Macska-jajt, nem? Hogy is mondta a jó öreg Grga? Na, hát pont így éreztünk mi is magácskával kapcsolatban, Eleni!

Hát most miért kellett ebbe belerondítani?

Most a NER miatt? Nehogymár! Itt demokrácia van, kezitcsókolom! Köztársasaság!

Hát mi foglaltuk Alaptörvénybe!

Minden olajozottan működik fékek meg ellensúlyok nélkül is, mi lettünk a törvényhozás rekorderei, gyorsabban jutunk el egy sarkalatos törvény végszavazásáig, mint egy kiváló képességekkel bíró kvízjátékos a 100.000 forintos kérdésig Vágó Pista műsorában! Hát mi ez, ha nem hatékonyság!? Nem diktatúrát építünk mi ide, kérem, csak egyszerűsítjük a Rendszert! Tetszik érteni? Simplicity!

Ön mondja, hogy mindig is nagyon jók voltak a kapcsolataink, az ajtók nyitva álltak Ön előtt, hát akkor így kell ezt meghálálni? Na jó, az igaz, hogy a legutóbbi ajtónyitás előtt három hónapig kuporgott a küszöbön, mert a Viktor nem ért rá fogadni, de ha olyan fontos volt az a démarche, hát miért nem küldte el neki Facebookon? Oda felnéz minden este...

Azt is mondja, jól esik, hogy reggel, mikor az ablakon kipillant, Ronald Reagen szobrát látja. Hát ezek után ne csodálkozzon rajta, ha a Vezér üzen a Tarlósnak, hogy Reagent cserélje ki a Miki egérre, ha maga ilyen minősíthetelen kritikákra ragadtatja magát, ne várjon túl sok jóindulatot.

Azt mondja, csalódtak, mert nem fogadjuk meg az amerikai külügy javaslatait, de kérdem én, Önök miben fogadnak szót nekünk? Megmondtuk tisztán, világosan, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerét nemzetközi szintre is ki kell terjeszteni. Pali azért is szólt már hónapokkal ezelőtt, hogy ideje volna megregulázni a túlliberalizált nyugati sajtóviszonyokat! Hát akkor? Hol van Obama? Miért nem dörömböl a Cinege utcai villa ajtaján, hogy bekéredzkedjen a NER-be? Hol vannak a tengerentúli médiaszakemberek, hogy ellessék Szalai Annamarink világhírű szakkörének fogásait? Sehol sincsenek! Hát akkor meg mit csodálkoznak, hogy mi is magasról tojunk az Önök intelmeire?

Képes a szemünkre vetni, Eleni, hogy nem tartjuk tiszteletben a demokratikus intézményrendszert!

Azt mondja, féltik a bíróság függetlenségét, meg hogy nincs jól ez így, hogy a Polt Petit halála napjáig odacelluxoztuk a legfőbb ügyészi székhez. Azt gyanítják, hogy politikai leszámolásokra használhatjuk a rendszert...? De könyörgöm, nagysád! Hát tegnap adtunk közkegyelmet a Gyurcsánynak a decemberi dúlásáért, mikor szégyenszemre odaszart a Fidesz karácsonyfája alá, ahova a vadiúj sarkalatos törvényeinket szántuk! Meghálálta ez a piszok? Eszébe' sincs! Hát ő akar mártír lenni, a hülye is láthatja! Akkor meg miért miránk mutogatnak, ha majd nem látja a napfényt a NER bukásáig?

Azt is mondja, drága Eleni, hogy az elmúlt években sokat tanult a magyar történelemről. El kell mondanom, teljesen fölösleges tevékenység volt. Nem csak azért, mert terveink szerint a közeli jövőben teljesen átíratjuk a történelemkönyveket, de azért is, mivel minden civilizált társadalomnak tudni illenék, hogy a magyarok történelmének a kezdetét már a Fidesz szabja meg. Na nem a Fülkeforradalomtól számítjuk, ezeket a szégyenteljes hónapokat mégsem rakhatjuk a kirakatba, terveink szerint hamarosan elrugaszkodunk, és majd akkor indítja el a Viktor a történelem stopperét! Az addig eltelő dicstelen éveket a múlthoz csatoljuk és letagadjuk, ami abból is nagyszerűen látszik, hogy már két éve mi dirigálunk, de a mai napig az elmúlt 8 évet szidjuk.

A médiatörvényt fölösleges bírálni, nagyon jól működik, maga is láthatja! Számtalan médium működik Magyarországon, amelyik hazudik, csal, hamisít, retusál, cigányozik, zsidózik, és a legalapvetőbb szakmai követelményeknek sem felel meg, mégis él és virágzik, a legkisebb retorzió sem éri! Hát ez maguknak a médiaterror?

Na jó, most a Klubrádió a kivétel, de ez csak a szabályt erősíti, és különben is saját maguknak köszönhetik, ezek is direkt csináltak mártírt magukból azáltal, hogy egy teljes ponttal gyengébb pályázatot adtak be, mint az Autórádió Invisible Kft.

Remélem, mindennek fényében újragondolja, micsoda igazságtalan vádakkal illette kormányunkat, és helyrehozza az ellenünk irányuló támadás okozta károkat. A helyreigazítás a minimum, de meggyőzőbb lenne, ha a CNN kamerái előtt, főműsoridőben kérne töredelmesen bocsánatot, hűséget esküdne a Nemzeti Együttműködés Rendszerét üzemeltető Pártegység első számú tagkönyv-tulajdonosának, és itt tartózkodásának fennmaradó éveiben hajtókáján We love Viktor feliratú kitűzőt helyezne el!

Most nehogy már azt mondja, hogy ez a személyi kultusz térnyerése felé mutat!

Ön beszél itt személyi kultuszról? Hát azt hiszi, nem szúrtam ki Hillary portréját a Népszabadság fotóján? Hát ott lóg a falon, kérem szépen! Bármibe lefogadom, hogy Szapáry Gyuri washingtoni fogadótermében nem Martonyi elvtárs szolgál dekoráció gyanánt, hát akkor meg miről beszélünk?

Na oké, van itt ez a Nemzeti Nyilatkozat, 50x70-es méretben, ezzel kitapétáztattuk a közintézményeket, de ez a NER-t jelképezi, és az emberek ragaszkodnak hozzá. Tudvalevőleg Sztálin elvtársat is zavarták a maga idejében a róla készült szobrok, mégsem tudta letörni a nép művészet iránti lelkesedését. De kérdem én: hol van ettől jelentőségét tekintve a mi kis plakátolásunk? A Nyilatkozatot szeretik az emberek! Sőt, örömmel tapasztalom, hogy több Magyarországra látogató amerikai filmsztárt is lenyűgözött az új Rendszer, most épp Kövér Laci által dedikált Alaptörvényért állnak sorba, Hollywood pedig mégsem egy banánköztársaság, ugyebár...

Aggodalomra tehát semmi okuk nincsen.

Melegen ajánljuk, hogy a jó viszony fenntartása érdekében magukba szálljanak, és megtalálják a módját, hogy kiköszörüljék a dilettantizmusuk által ejtett diplomáciai csorbát. Mondjuk, egy Fehér Házi meghívás első lépésként megtenné, Viktor biztosan szívesen benézne már az Elnökhöz.

Aztán ha jól sikerül a vizit, akkor Obama is beugorhat hozzánk. Három hónapnál többet biztos neki sem kell várnia.

Beköszöntött az est, s én örömmel konstatálom, hogy bár kis hazám helyzete korántsem irigylésre méltó, de legalább unatkozni nem hagyják a zembert. Egész nap pörögtek az események, hír hírt követett, s lassan azt kell mondjam, a kis magyar abszurd már-már megfilmesítésért kiált!

Ez a nap sem múlt el negatív rekordok döntögetése nélkül, és újabb sikert könyvelhetünk el, már nem tudjuk olyan alacsonyra rakni a lécet, amit képtelenek lennénk alulmúlni. Ezúttal is a forint szállt el sosem látott magasságokba. Meg a csődkockázatunk. Meg az egy főre jutó adrenalin.

A nap sztárjának megint csak Matolcsy kincstárnok bizonyult, aki az [origo] informátorai szerint 323 forintos eurónál is optimistán ítélte meg a magyar gazdaság helyzetét, biztosította a miniszterelnököt és a minisztereket, hogy nem fenyeget államcsőd, és az ország továbbra is képes piacról finanszírozni az adósságait. Ugyanakkor Viktorban kételyek támadhattak zavaros tekintetű kreatív könyvelője képességeit illetően, hiszen a hírek szerint sűrű tikkelések közepette érdeklődött félpercenként az aktuális forintárfolyam iránt.

Ki is szalajtotta tárca nélküli miniszterét, hogy mentse, ami menthető, ő pedig nem is vallott szégyent, nagyot szökkenve belecsimpaszkodott az elszállni készülő forintárfolyam alsó széle közepébe, s a Nemzetközi Valutaalap nagy megkönnyebbülésére bejelentette, hajlandóak vagyunk engedni abból a felállásból, miszerint mi szabjuk meg a saját magunknak kikunyerált sokmilliárdos hiteltranzakció feltételeit. Fellegi megállapította: az ájemefnél sokkal jobb fejek ülnek, mint az EU-ban, Brüsszelből ugyanis felültették Viktor mellé a szopótandemre, nem veszik fel neki a telefont, és még időpontot sem kap. Vajon miért?

Na de nem érünk rá ezen merengeni, hisz pörögnek az események.

Giró-Szász perdül a színpadra, hogy meggyőzze a bankbetéteseket: pénzük nagyon jó helyen pihen. Azok után, hogy mára már nyomtalanul eltüntettek mindent, amiről azt állították, biztosságban van, nem tudom, mennyire lehetett kontraproduktív a fenti megszólalás. Gyanítom, hogy aki délelőtt még a pénze kimenekítését tervezgette, nem lett meggyőzve Girosz által sem. A szóvivői hazugságok fonalát Gabika gombolyította tovább. Ő azt látta fontosnak elmagyarázni, hogy is történhetett ez a mai kínos incidens a forinttal... Nem, most nem a Gyurcsány volt!

Most a szilveszteri tivornyából ébredező kapitalista spekulánsok tehetnek mindenről. Ők ragadták tökön a forintot, de minden oké, mert urai vagyunk a helyzetnek, tele van vésztervekkel a padlás, úgyhogy relax... Ja, amúgy meg mellékesen úgy érzi, kötelessége feljelenteni a magánnyugdíjpénztárakat hűtlen kezelés miatt, amiért eltapsikálták a betétesek pénzét. A helyzet pikantériája, hogy Gabika ezt aznap jelenti be, mikor megszellőztetik, hogy jó eséllyel elkótyavetyélik a közpénzen vett Mol-részvényeket, amin eddig testvérek között is úgy 240 milliárdot buktunk. Na de ezt majd úgyis kivizsgálja a Budai...

És ezzel még nincs vége a napnak!

Nagy Navarro nem adja fel, s mivel szakszervezeti vezetőként elvileg joga van átlépni az MTV küszöbét, úgy gondolta, megpróbálja. Nem jól gondolta, rácsapták az ajtót. Böröcz és Belénessy pedig szégyenszemre még mindig kapaszkodik a székébe, de hát ugye ez is a kis magyar abszurd része...

Ma eljött azon ritka napok egyike, mikor a Fidesz a guillotin és a kalodába zárás ígérete helyett kegyet próbált gyakorolni, általános amnesztiát ajánlva a december 23-i láncos banditáknak, akik nem átallottak beleköpni a Nemzeti Együttműködés narancslevébe. A KDNP-s megbocsájtás jegyében némi penitenciát követően az ellenzéki anarchisták közkegyelemben részesülhettek volna, amit Gyurcsány és Schiffer rögtön ki is kértek maguknak, és felháborodva jelentették ki, hogy ők márpedig közmunkát akarnak. Az MSZP ezzel egy időben a hétfő esti rendőrségi fellépés hiányáért reklamál, meg is kapták visszakézből: nem kellett volna kiprovokálni a verést a neonáciktól, nem lett volna semmi gond...

Határokon túl sem javul a helyzet, a világ fele rajtunk röhög, a másik fele meg szánakozik, ki-ki döntse el, melyik a rosszabb. Vezérünk tarkóján szünet nélkül csattog a saller a szélrózsa minden irányából, mára is jutott egy ellenünk indított uniós kötelességszegési eljárás, de öröm az ürömben, hogy Erdélyben még mindig 55% szavazna a Fideszre! Hurrá!!!!

Kóbor hírek keltek lábra arról, hogy Járai Zsiga dezertálni próbál, és elhagyná a gyorsnaszádot. Úgy tűnik, nem okult Fellegi kolléga sikertelen kiugrási kísérletéből, ez egy olyan klub, ahonnét nem könnyű kiszállni. Így hát Zsiga marad, és cáfol...

Az angol elemzők lelkendeznek az IMF-megállapodási szándék hallatán, simogatják Orbán buksiját, milyet néznek majd, mikor a kezükbe harap mérgében! A felsőoktatási helyettes államtitkár sikeres szökést hajtott végre Hoffman Rózsa osztályából, Parragh László a vállalkozások tömeges pusztulása közepette azon morfondírozik, hogy talán még sincs minden rendben, a független Szájerné narancslehelletű szakembergárdával tölti fel a Kúriát, Schmitt Pali a saját két kezével vitte az alaptörvényt a levéltárba, Miskolcon meg lefújt egy tetőt a szél.

Szinte hihetetlen, hogy ennyi minden fér bele egyetlen napba egy ilyen parányi kis országban.

Holnap pedig újult erővel, még több izgalommal törnek ránk az események.

Nálunk már csak így megy ez...