.jpg)
2012.01.05. 13:39
Levél Brüsszelbe
A viszonylag mérsékeltnek mondható jobboldali Heti Válasz Online cikket közöl a kormányunk ellen tervezett brüsszeli fellépés magyar vonatkozásáról. Az írás a következő címmel jelent meg:
"Váratlan? Demszkyék Brüsszelben követelnek szankciókat hazánk ellen
Magyar ellenzékiek levelét ismertette a Le Monde
„A párizsi újság ismerteti egykori antikommunista ellenzékiek - Rajk László, Demszky Gábor, Konrád György - levelét, amiben az aláírók felhívják a figyelmet, hogy „a magyar társadalom nem csak a gazdasági válságnak, de saját kormányának is áldozata”. Az aláírók az Európai Unióhoz fordulnak, és szankciókat követelnek.” - írja a Heti Válasz.
Természetesen érzem az írás vádló élét, és meg kell mondanom, engem sem tölt el jó érzéssel az, hogy közismert magyar értelmiségiek Európában lobbiznak azért, hogy Brüsszel kezdjen már valamit az egyre inkább eldurvuló hazai viszonyokkal. De mielőtt nekiállunk kommunista hazaárulózni, azért néhány kérdést nem árt tisztázni.
Hagy-e más választást a regnáló, magát keresztény -konzervatívnak valló rezsim? A saját maga által preferált választói bázis érdekeinek képviselete mellett hagy-e teret, élhető közeget a jelentéktelennek nem nevezhető ellenzéki tábor tagjainak is? Akár Lázár János szavaival is felvethetném a kérdést: érvényesül-e ma Magyarországon az élni, és élni hagyni elve?
Nem mondhatnám.
Orbánék minden téren megpróbálják ráerőltetni a dogmáikat, a nem egyszer nacionalizmusba hajló eszméiket a lakosság minél szélesebb körére, gyermektől az aggastyánig, és aki nem hajlandó ezeket osztani, vagy legalábbis lenyelni, azok megmaradnak bűnbaknak, nemzetárulónak, legyőzendő ellenségnek. Nem is tagadják, hogy a parlamenten belül a győztes mindent visz elve szerint működnek, és a közintézményekben végrehajtott központosítások által ezt próbálják meg kiterjeszteni a lakosság teljes spektrumára. Ha kell, erővel, ha kell, fenyegetéssel, ha kell, egzisztenciális nyomásgyakorlással. Az általuk elképzelt irányvonaltól nem hajlandók eltérni, az ellenvéleményeket – ha meg is hallgatják, rögtön lesöprik, és ellentámadásba lendülnek. Az amúgy is minimálisra zsugorodott ellenzéki médiát tovább sorvasztják, ha kell, betiltással, ha kell, felvásárlással, a közszolgálati hírszolgáltatók esetében pedig - ahogy az MTVA tevékenysége jól mutatja – politikai komisszárok kinevezésével.
A kétharmados fölényüket jórészt arra használták fel az elmúlt másfél évben, hogy minden törvényes lehetőségét bezárják a hatékony ellenzéki érdekérvényesítési fórumok működésének. És ellenzéken itt nem elsősorban a politikai ellenfeleket értem, hanem magát a társadalmat: munkavállalókat, nyugdíjasokat, egyetemistákat, vállalkozókat, közalkalmazottakat. Azt a 80%-nyi szavazót, akik ma úgy érzik, hogy napról napra rosszabb irányba mennek a dolgot, és akik semmilyen módon nem hallgattatnak meg. Akiknek a kormányzat kompromisszumképtelensége következtében még a legalapvetőbb jogai is a fennmaradó 20%-nyi, Fidesz-KDNP által preferált szavazó érdekeinek vannak alárendelve. Akik egyre inkább kiszolgáltatottnak érzik magukat a saját hazájukban. Ennek a folyamatnak a fényében kell véleményt mondani Rajk Lászlóék Brüsszelbe írt leveléről.
Még egyszer leszögezném: nem örülök neki, hogy ide jutottunk. De az, hogy ez megtörtént, hogy ma a világ vezető lapjainak hasábjain vezércikkek szólnak a magyar jogállam megsemmisüléséről, az legnagyobb részt a második Orbán-kormány tevékenységének egyenes következménye, és felelőssége. A balliberális értelmiségnek pedig ha jól értem, az a bűne, hogy nem hajlandó falazni, eltagadni a nyilvánvaló tényeket az autokrata állam kiépítéséről, hogy nem hajlandó lemondani az alapvető jogairól, és meghúzni magát egy sötét, nyirkos lyukban, teret engedve Orbán zavaros, Új Rendszerváltásról szóló vízióinak.
Ideje lenne elfogadni a tényt: az, hogy ennek a társadalmi-politikai ámokfutásnak a felszámolásában a külföld segítségét kell kérni, az nem egy szűk balliberális politikai elit igénye. Ma már egy széles népréteg számára jelenti az egyetlen fogódzót, hogy talán Európa vagy a tengerentúl nyomására Orbán feláll a székéből, és meghiúsulnak a Nemzeti Együttműködés Rendszerének totális hatalomkoncentrációra irányuló tervei. Ez a jelenség egyenes következménye a mai magyar viszonyoknak. A társadalom jelentős része érzi úgy, hogy kizárják az érdekérvényesítésből, az általa parlamentbe delegált ellenzéki képviseletet semmibe veszik, az általa előnyben részesített információs csatornákat elzárják, az alkotmányos jogait szűkítik, a kitörési lehetőségeit behatárolják, és mindemellett a politika szemforgatói benyomulnak a magánszférájába, kioktatják, lehurrogják, egyre többet tiltanak, egyre kevesebbet tűrnek, és csak saját érdekeiket/értékeiket támogatják. Sokmilliós az a társadalmi réteg, aki nem tud maradéktalanul azonosulni a Fidesz-KDNP értékrendjével, és nem tartozik abba a kedvezményezetti körbe sem, ahol anyagilag előnyöket élvezne. Az ő szemükben hazánk egyre inkább egy élhetetlen ország benyomását kelti.
Az emberek elkeseredettek. Hatékony érdekérvényesítő képesség híján pedig 2012 tényleg csak a remény éve lesz. Reménykednek. A külföldben, a tömegtüntetések hatásában, a radikálisabbak egy újabb '56-ban. Gondolom, nem kérdés, hogy utóbbit jobb volna elkerülni, nem kéne addig feszíteni a húrt, míg a társadalom felső-középosztály alatti rétege eljut addig, hogy úgy érezze, már nincs mit veszítenie, és polgárháborús robbanásban eszkalálódjon a kilátástalanság és a düh.
A Heti Válaszban vádló felhanggal szégyenpadba ültetett értelmiségiek nem azért fordultak Brüsszelhez, mivel (mint ahogy Orbántól tudjuk) a baloldal időről időre ráront Nemzetére, hanem mert az egyszemélyi hatalom által vezérelt kétharmados többség érzéketlenül figyelmen kívül hagy minden olyan jelzést, amely a teljes irányváltás melletti erőteljes többségi igényt hirdeti!
A kormányhatalom dilettantizmusa, cinizmusa, basáskodó és erőszakos arroganciája, példa nélküli szociális érzéketlensége a társadalom egyre növekvő dühével keveredve igencsak veszélyes elegyet alkot. És sajnos egyre inkább úgy tűnik, a robbanást csak úgy kerülhetjük el, ha sikerül az EU, és más szövetséges erők segítségével mindenki számára elfogadhatóbb irányba fordítani a kormányrudat. Erről szól a brüsszeli levél.
A Heti Válasz cikknek van egy másik olvasata is, egyfajta erkölcsi ítélete, miszerint bármi történik is, magyar ember ne forduljon a „hazája ellen”, ne teregesse ki a szennyest mások előtt, még ha számukra éppoly nyilvánvaló is minden, ami itt folyik. Ez akár teljesen tolerálható érv, és igény volna a jobboldali gondolkodók részéről, azonban itt szeretnék felidézni két, nem is olyan távoli, múltbéli történést.
Az egyik, mikor pár évvel ezelőtt az Európai Néppárt magyar kezdeményezésre elítélte, és emberi jogi szempontból Burkina Faso, illetve Kuba szintjére deklarálta le Magyarországot. A másik esemény, amire a haza renoméját és érdekeit védő jobboldali sajtónak is emlékeznie kéne, egy szintén pár évvel ezelőtti Orbán-beszéd Strasbourgból. Idézem az erről szóló beszámolót:
„Az Európai Uniónak világossá kell tennie, hogy nem nyújt segédkezet semmilyen megfontolásból hazug és csaló, a kommunizmus erkölcsi örökségét máig fel nem adó kormányzatoknak.” Orbán úgy vélekedett, hogy a kommunizmus a "saját országaiban intézményesítette a korrupciót, az erkölcsi relativizmust, a szegénységet, a kiszolgáltatottságot, a hamis adatokat szolgáltató kormányokat, a felelősséget nem ismerő politikusokat és a politikai hazugságokat", s ez a bővítés óta immár az EU problémájává is vált. Erre hivatkozva sürgette Orbán az uniós segítségnyújtás megtagadását a "hazug és csaló" kormányoknak.
Mindennek fényében úgy vélem tehát, hogy mielőtt a Heti Válasz, vagy bármely kormányközeli orgánum ráhúzná a vizes lepedőt Demszkyre és társaira, nem ártana felülvizsgálnia az évekkel ezelőtti, fent említett eseményekkel kapcsolatos álláspontját.
Tisztelem a Heti Válasz jobboldali elkötelezettségét, visszafogottságát, konzervatív, európai értelemben vett kulturált hangnemét. De óvnám attól, hogy a nála szélsőségesebb jobboldali orgánumok példáját követve Magyarország elleni támadásként, hazaárulásként állítson be ilyen, és ehhez hasonló eseményeket. Az írásban említett urak akciója nem az ország, hanem a kormány ellen irányul, amely most már bevallottan oroszrulettet játszik, - a saját népe halántékához tartva a pisztolyt! Talán mégiscsak jobb lenne kicsavarni a kezükből, mielőtt elsül.
Szólj hozzá!
Címkék: eu kormány heti válasz brüsszel levél
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://limoncs.blog.hu/api/trackback/id/tr433521733
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.