Beköszöntött az est, s én örömmel konstatálom, hogy bár kis hazám helyzete korántsem irigylésre méltó, de legalább unatkozni nem hagyják a zembert. Egész nap pörögtek az események, hír hírt követett, s lassan azt kell mondjam, a kis magyar abszurd már-már megfilmesítésért kiált!

Ez a nap sem múlt el negatív rekordok döntögetése nélkül, és újabb sikert könyvelhetünk el, már nem tudjuk olyan alacsonyra rakni a lécet, amit képtelenek lennénk alulmúlni. Ezúttal is a forint szállt el sosem látott magasságokba. Meg a csődkockázatunk. Meg az egy főre jutó adrenalin.

A nap sztárjának megint csak Matolcsy kincstárnok bizonyult, aki az [origo] informátorai szerint 323 forintos eurónál is optimistán ítélte meg a magyar gazdaság helyzetét, biztosította a miniszterelnököt és a minisztereket, hogy nem fenyeget államcsőd, és az ország továbbra is képes piacról finanszírozni az adósságait. Ugyanakkor Viktorban kételyek támadhattak zavaros tekintetű kreatív könyvelője képességeit illetően, hiszen a hírek szerint sűrű tikkelések közepette érdeklődött félpercenként az aktuális forintárfolyam iránt.

Ki is szalajtotta tárca nélküli miniszterét, hogy mentse, ami menthető, ő pedig nem is vallott szégyent, nagyot szökkenve belecsimpaszkodott az elszállni készülő forintárfolyam alsó széle közepébe, s a Nemzetközi Valutaalap nagy megkönnyebbülésére bejelentette, hajlandóak vagyunk engedni abból a felállásból, miszerint mi szabjuk meg a saját magunknak kikunyerált sokmilliárdos hiteltranzakció feltételeit. Fellegi megállapította: az ájemefnél sokkal jobb fejek ülnek, mint az EU-ban, Brüsszelből ugyanis felültették Viktor mellé a szopótandemre, nem veszik fel neki a telefont, és még időpontot sem kap. Vajon miért?

Na de nem érünk rá ezen merengeni, hisz pörögnek az események.

Giró-Szász perdül a színpadra, hogy meggyőzze a bankbetéteseket: pénzük nagyon jó helyen pihen. Azok után, hogy mára már nyomtalanul eltüntettek mindent, amiről azt állították, biztosságban van, nem tudom, mennyire lehetett kontraproduktív a fenti megszólalás. Gyanítom, hogy aki délelőtt még a pénze kimenekítését tervezgette, nem lett meggyőzve Girosz által sem. A szóvivői hazugságok fonalát Gabika gombolyította tovább. Ő azt látta fontosnak elmagyarázni, hogy is történhetett ez a mai kínos incidens a forinttal... Nem, most nem a Gyurcsány volt!

Most a szilveszteri tivornyából ébredező kapitalista spekulánsok tehetnek mindenről. Ők ragadták tökön a forintot, de minden oké, mert urai vagyunk a helyzetnek, tele van vésztervekkel a padlás, úgyhogy relax... Ja, amúgy meg mellékesen úgy érzi, kötelessége feljelenteni a magánnyugdíjpénztárakat hűtlen kezelés miatt, amiért eltapsikálták a betétesek pénzét. A helyzet pikantériája, hogy Gabika ezt aznap jelenti be, mikor megszellőztetik, hogy jó eséllyel elkótyavetyélik a közpénzen vett Mol-részvényeket, amin eddig testvérek között is úgy 240 milliárdot buktunk. Na de ezt majd úgyis kivizsgálja a Budai...

És ezzel még nincs vége a napnak!

Nagy Navarro nem adja fel, s mivel szakszervezeti vezetőként elvileg joga van átlépni az MTV küszöbét, úgy gondolta, megpróbálja. Nem jól gondolta, rácsapták az ajtót. Böröcz és Belénessy pedig szégyenszemre még mindig kapaszkodik a székébe, de hát ugye ez is a kis magyar abszurd része...

Ma eljött azon ritka napok egyike, mikor a Fidesz a guillotin és a kalodába zárás ígérete helyett kegyet próbált gyakorolni, általános amnesztiát ajánlva a december 23-i láncos banditáknak, akik nem átallottak beleköpni a Nemzeti Együttműködés narancslevébe. A KDNP-s megbocsájtás jegyében némi penitenciát követően az ellenzéki anarchisták közkegyelemben részesülhettek volna, amit Gyurcsány és Schiffer rögtön ki is kértek maguknak, és felháborodva jelentették ki, hogy ők márpedig közmunkát akarnak. Az MSZP ezzel egy időben a hétfő esti rendőrségi fellépés hiányáért reklamál, meg is kapták visszakézből: nem kellett volna kiprovokálni a verést a neonáciktól, nem lett volna semmi gond...

Határokon túl sem javul a helyzet, a világ fele rajtunk röhög, a másik fele meg szánakozik, ki-ki döntse el, melyik a rosszabb. Vezérünk tarkóján szünet nélkül csattog a saller a szélrózsa minden irányából, mára is jutott egy ellenünk indított uniós kötelességszegési eljárás, de öröm az ürömben, hogy Erdélyben még mindig 55% szavazna a Fideszre! Hurrá!!!!

Kóbor hírek keltek lábra arról, hogy Járai Zsiga dezertálni próbál, és elhagyná a gyorsnaszádot. Úgy tűnik, nem okult Fellegi kolléga sikertelen kiugrási kísérletéből, ez egy olyan klub, ahonnét nem könnyű kiszállni. Így hát Zsiga marad, és cáfol...

Az angol elemzők lelkendeznek az IMF-megállapodási szándék hallatán, simogatják Orbán buksiját, milyet néznek majd, mikor a kezükbe harap mérgében! A felsőoktatási helyettes államtitkár sikeres szökést hajtott végre Hoffman Rózsa osztályából, Parragh László a vállalkozások tömeges pusztulása közepette azon morfondírozik, hogy talán még sincs minden rendben, a független Szájerné narancslehelletű szakembergárdával tölti fel a Kúriát, Schmitt Pali a saját két kezével vitte az alaptörvényt a levéltárba, Miskolcon meg lefújt egy tetőt a szél.

Szinte hihetetlen, hogy ennyi minden fér bele egyetlen napba egy ilyen parányi kis országban.

Holnap pedig újult erővel, még több izgalommal törnek ránk az események.

Nálunk már csak így megy ez...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.