Az elmúlt napok eseményeit figyelembe véve úgy láttam, újra kell gondolnom két előző posztomat. Teszem mindezt azért, mivel egyre inkább úgy tűnik, hogy a regisztrációs kampány célja kormányunk tagjainak részéről nem elsősorban az lesz, hogy bizonyos célzott tömegeket feliratkozásra buzdítsanak, hanem az, hogy bizonyos célzott tömegeket tudatosan távol is tartsanak ettől. Már-már nem is titkolják, hogy mire megy ki a játék, s bár teljesen nyíltan még nem vállalták fel a cenzust, de ami késik, nem múlik.

A két említett bejegyzésben már sorra vettem, miként csábíthatja kormánypárti elitünk regiszrációra a híveket. Most jött el az ideje, hogy elképzeljem, kik azok, akiknek mindenképp szükséges volna a távolmaradásuk az újabb fideszes győzelemhez, és miféle kampányplakátokkal lehetne távol tartani ezeket a nem kívánt elemeket a szavazástól. Íme!

Megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz évét ne a duális erőtér határozza meg, amely állandó értékvitákkal, megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál. Ehelyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza - és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli.

Orbán Viktor - Kötcse,

2010. február

Nekünk, magyaroknak, tisztelt Pilisszentkeresztiek, meg kell békülnünk azzal a gondolattal, hogy senki sem bújhat ki a bőréből, a vér az vér. És ha megnézik, hogy Magyarországon a nagy dolgok hogyan születtek meg, nem fognak találni egyetlen dolgot sem, amire ma büszkék vagyunk, amelyek ne a legádázabb vitákból születtek volna meg. (...) Ez jól mutatja, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy a legragyogóbb korszakokban, amikor a legjobban mentek a dolgok, és a leginkább büszkék lehettünk a nemzeti teljesítményre, bizony, a nagy dolgok akkor is vitában születtek meg.

Orbán Viktor - Pilisszentkereszt,

2012. október 2.

Kövezzenek meg érte, de én egyszerűen képtelen vagyok megemészteni ezt a félkarú rablók betiltása miatt összetrombitált rendkívüli kormányülést. A szerencsejáték-függőség komoly probléma, de az volt hat hete, hat hónapja, meg hat éve is, nem vasárnap estéről hétfő hajnalra szakadt a nyakunkba, mint az árvíz, vagy a vörösiszap.

Az ügyben ráadásul történtek intézkedések, épp Lázár János javaslatára emelték meg a pénznyelő automaták működtetése után fizetendő adót az idei évtől. Még Lázár is azt állítja, hogy ennek köszönhetően komoly eredményeket értek el (az E-Casino Szakmai Szövetség 2012. augusztusi jelentése szerint mostanra 24 ezerről 1 ezerre csökkent a gépek száma), ergó tavaly ilyenkor sokkal súlyosabb volt a helyzet - vele pedig az állítólagos nemzetbiztonsági kockázat - , mégsem jutott eszébe senkinek rendkívüli kormányülés összehívása.

A gyűlés szükségességét kétfajta indoklással igyekeznek alátámasztani.

Egyrészt azt állítják, így elébe tudnak menni annak, hogy a szerencsejáték lobbi megfúrja, vagy felpuhítsa a törvényt. Ez az állítás hülyeség úgy, ahogy van. A szerencsejáték lobbi ugyanis a törvény megszavazásának pillanatában nem veszi a kalapját, és somfordál ki pityeregve az életünkből, hanem utólagosan is próbálja elérni a szabályozás újbóli átgondolását, és átírását. A lobbiérdekek kivédésének módja tehát nem a törvény benyújtásának meglepetésszerű voltában, hanem a törvényhozó szervek állhatatosságában - mondhatni megvesztegethetetlenségében - rejlik.

A NER-forradalmároknak egy teljes napjába telt totálisan betiltani a játékgépek üzemeltetését, és körülbelül ugyanennyi időbe telne visszacsinálni az egészet, és újraszabályozni a piacot, ha a lobbisták a megfelelő helyen kopogtatnak.

Az első magyarázat tehát sántít. Nézzük a másodikat.

Lázár János kijelentése szerint a szerencsejáték-iparban érdekeltek tevékenységével kapcsolatban súlyos nemzetbiztonsági kockázatok vetődtek fel, másrészt "a játékgépezés sokaknál egészségügyi, pszichés zavarokat és károkat okoz, ebből adódóan költségvetési többletkiadással is jár az egészségügyi és a szociális ellátórendszerben. A függőség miatt a társadalom számottevő részében gyakoribbak egyes köznyugalom, élet és testi épség, valamint vagyon elleni, illetve gazdasági bűncselekmények".

1. Ha a szerencsejáték-iparban érdekeltek - kvázi a gépek tulajdonosai - valamilyen általam érthetetlen okból súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek ránk és erről bizonyító erejű adatokkal rendelkezik a kormány, hogyan lehet, hogy nem látta fontosnak a Nemzetbiztonsági Bizottság összehívását és tájékoztatását? Ha olyan súlyos, komoly veszélyre utaló információk birtokába jutottak, melyek miatt hamarjában be kellett tiltani minden efféle tevékenységet, talán indokolt lett volna némi tájékoztatás, kormányoldalról ez mégsem történt meg (a bizottság végül hétfő este ült össze egy LMP-s képviselő kezdeményezésére).

2. Azt mondják, a játékgépezés egészségügyi, és pszichés zavarokat okoz, ezáltal többletkiadást generál az egészségügyben.

Hölgyek, urak! Akkor most készüljünk fel az alkoholtilalomra is?

A piások, vagy a dohányosok ugyanis legalább ilyen mértékben okoznak többletkiadásokat az EÜ, - és szociális ellátásban. Egyes esetekben a részegek is megzavarják a köznyugalmat, randalíroznak, verekszenek, meg balesetet is okoznak, a pálinkafőzés forradalma mégsem szúrja senki szemét. Szívesen olvasnám a kormány szakértőinek véleményét arról, hogy a félkarú rablókba belehabarodott kliensek mennyivel több kiadást jelentettek a büdzsének, mint azok, akik épp most isszák dagadtra a májukat a 2010-es orbáni kegynek köszönhetően (is).

Eszemben sincs a nyerőgépek védelmében szót emelni, és szerencsémre érintett sem vagyok, de akárhogy is nézzük, az intézkedések hirtelen voltára nem kaptunk meggyőző magyarázatot.

Eddigi tapasztalatainkból kiindulva muszáj tehát élnem a gyanúperrel, hogy megint valami óriási disznóság van kialakulóban és a félkarú rablók kinyírása mindössze egy hamarjában összeeszkábált fedősztori, ami arra szolgál, hogy lenyugtassa a kíváncsiskodókat, amíg ezen rágódunk, addig sem kutakodik senki azután, mi lehetett a hirtelenjében összehívott kormányülés valódi témája.

Úgy vélem, mostanra sikerült kiismernem annyira a Vezért, hogy kétkedve fogadjam, ha azt hallom, olyannyira szívén viseli a játékfüggők és egyéb, szociálisan megbicsaklott és kisiklott életű honfitársaink ügyét, hogy emiatt rendkívüli ülés keretében, viharos gyorsasággal törvényt hozat a megmentésükre, még ha ez újabb 30 milliárddal veti is vissza a durrdefektes biciklibelsőhöz hasonlatos, 2013-as költségvetés tervezetét.

Szerény véleményem szerint sokkal inkább valószínű, hogy a szokásokhoz híven már megint hülyének vagyunk nézve.

Az elmúlt időszak kevésbé jelentős, ám annál szórakoztatóbb szösszenete volt Havasi Bertalan miniszterelnöki sajtófőnök Vezér iránti rajongásának megnyilvánulása. A fiatalember büszkén mesélte el, hogy ereklyeként őrizgeti azt a kólás dobozt, amit a Főnök a pár héttel ezelőtti gyáravatás alkalmával gyűrt össze és dobott a kukába, miután kihörpintette annak becses tartalmát.

A kutya se gondolta volna, hogy egy értelmesnek tűnő, felnőtt ember képes, és úgy védelmez egy szétlapított üdítős dobozt, mint valami botcsinálta Gollam az Egy Gyűrűt! Mindenesetre ha én bárki főnöke lennék, és a háztartási hulladékom iránti rajongáson kapnám a beosztottamat, biztos ami biztos alapon igyekeznék minél előbb eltávolíttatni a közelemből.

Bele sem merek gondolni, mi mindent őrizhet már most is Havasi Bertalan a szekrénykéje mélyén, de az biztos, hogy jelképessé vált fideszes kegytárgyakból kiállítást lehetne rendezni. Kövér László levágott tincseitől Lázár János lézerblokkolóján át Orbán Viktor vekkeréig hosszú lehetne a még beszerzendő kegytárgyak listája, van azonban 10 olyan kormánypárthoz köthető ereklye, amely nélkül nem lehet teljes Havasi Bertalan - a magyar Indiana Jones - páratlan gyűjteménye.

# 10. Matolcsy György söralátétre kötözött pendrive-ja

A Nemzet Legkreatívabb Könyvelője a 2011-es költségvetés tervezetét mutatta be ily' módon, és e párját ritkító ötletesség láttán közönsége szeme könnybe lábadt a visszafojtott röhögéstől. A költségvetés aztán gyakorlatilag a kukában landolt, a söralátét méretű adóbevallásról meg kiderült, hogy inkább egy lepedőre hajaz, de ez koránt sem jelenti azt, hogy a trikolor szalaggal söralátétre felfűzött pendrive-nak ne volna helye a Nemzeti Együttműködés 10 jelképessé vált kegytárgya között.

# 9. Orbán Viktor ceruzarajza

Az fent látható műremeket maga a NER Atyja, a Jó Pásztor vetette papírra egy szokottnál is unalmasabb parlamenti ülésnapon. Szemfüles fotósok lencsevégre kapták, és rögtön meg is indult a találgatás arról: vajh' mit ábrázolhat? Volt, aki szerint vezeték nélküli lézeres egér, volt, aki szerint megsebzett fehér cápa, mások meg nemes egyszerűséggel pinának nézték, de bármi legyen is ez, egyszer még egy vagyont fog érni! Mindenképpen ott a helye Havasi Bertalan ereklyéi között!

#8. Hoffmann Rózsa régi iskolaköpenye

A közelmúltban fellángolt iskolaköpeny-vita során az oktatásért felelős államtitkár-asszony sokszor beszélt az ő egykori iskolai köpenyéről, mely a szegényes ruházatát volt hivatott eltakarni. Szerencsére úgy tűnik, az anyagi helyzete mostanra stabilizálódott, már neki sincs mit takargatnia az öltözékén, így aztán szívesen látnánk a jelképessé vált ruhadarabot is Havasi kollégája gyűjteményében.

#7. Pozsgay Imre MSZMP-tagkönyve

Pozsgay polgártárs, akinek Kádár-rendszerben betöltött tisztségeit hosszú volna itt felsorolni, mostanra - bátran állíthatjuk - valódi, polgári érzelmű jobboldali emberré vált. És az egy dolog, hogy ő ezt állítja magáról, de úgy tűnik, tényleg sikerült nyugalmat lelnie a Fidesz óvó karjai közt. Azok a jobboldali képviselők, akik gondolkodás nélkül komcsiznak le húszas, - harmincas éveikben járó szocialista képviselőket, az önkritika legkisebb jele nélkül kvaterkáznak Pozsgayval, Szűrössel, vagy Schmittel, akik épp olyan csodálattal vegyes buzgalommal szolgálták Kádár elnyomó rendszerét, mint ahogy most Orbán előtt pukedliznek.

Pozsgay és Szűrös legutóbb már odáig merészkedett, hogy saját magukat az előző rendszer üldözötteinek állították be, akik egyfajta belső ellenzékként bomlasztották az MSZMP oszlásnak indult tetemét. Nem kevés idejükbe került, amíg összejött, az meg sajnos újabb hosszú éveket vett igénybe, hogy megtalálják a helyüket a politikai paletta jobb oldalán, de végül (hála a magasságosnak) sikerült.

# 6. A sosem látott Orbán-videók

"A Miniszterelnöki Hivatal tavaly decemberig 580 millió forintot fizetett ki az Ezüsthajónak a kormánytagok közszerepléseinek megörökítéséért. A cég összesen 312 filmet forgatott, majd az alkotásokat titkosították. Később azonban újságírói és ellenzéki nyomásra feloldották a titkosítást. Az érdeklődés azonban meglehetősen csekély, eddig csupán hatvanketten voltak kíváncsiak a filmekre." - adta hírül a Hetek című orgánum 2002 márciusában. A Káel Csaba által rendezett nagy költségvetésű home videókat azóta is az ismeretlenség és érdektelenség homálya fedi. Az utókor talán értékelni fogja őket, őrzésükre pedig ki lehetne alkalmasabb egy végsőkig lojális sajtófőnöknél?

#5. Dajcstomi beléptetőkapui

A 2000-ben indított nagyszabású stadion-rekonstrukciós program felelősei mertek egy nagyot álmodni, és úgy döntöttek, költségeket nem kímélve korszerű beléptető és informatikai rendszerrel gazdagítják a sportintézményeket. A kezdetben előirányzott 1,7 milliárd forintos költséget Deutsch Tamás közbenjárására 3,2 milliárdra emelték, a számlán aztán végül 4,5 milliárd jó magyar forint virított. A kapuk közül végül alig néhány lett beépítve, a többi valahol egy raktárban porosodik potom havi egymilliós költség fejében. Egy kis akarattal biztosan méltóbb helyet is találhatnának nekik, talán még használni is lehetne őket, s ez esetben nem volna szükség újabb, hasonló közbeszerzések kiírására sem.

#4. Orbán kordonbontó villáskulcsa

Van-e ember e hazában, kinek emlékezetébe bele ne égett volna a kép, ahogy Szeretett Vezetőnk és a Népi Munkástagozat skandáló rajongók biztatásától fellelkesülve, kipirult arccal bontja le a rendőrség által Kossuth térre kihelyezett kordont? Hát persze, hogy nincs! A kordonbontásnál használt villáskulcs rituális jelentőséggel bír, hiszen a Parlament előtti szerkezet önkényes lebontása a NER felé vezető dicsőséges út egyik legfontosabb állomása volt!

#3. A táska, amely Nyírő hamvait rejthette

2012 nyarán egy ország találgatta, vajon hol rejtőzhettek Nyírő József maradványai a róla szóló székelyudvarhelyi megemlékezésen. A román hatóságok és az újratemetést szervező magyar illetékes elvtársak között egy Kusturica-filmbe illő, "itt a piros hol a pirosra" hajazó, morbid komédia folyt. A temetéspártiak a románok tiltása ellenére megpróbálták becsempészni Nyírő hamvait az országba, a hatóságok viszont minden követ megmozgattak a halott író kézre kerítése érdekében. A megboldogult, nyilas érzelmű szerző utolsó kalandja végül a Nyírő-pártiak "győzelmével" végződött, a megboldogultnak azóta is bottal ütik a nyomát. Bayer Zsolt megemlékezésről szóló, találgatásokat elindító cikke pedig végképp a NER-korszak jelképes tárgyai közé emelte Szőcs Géza jellegtelen, barna tatyóját.

#2. Schmitt Pál mindent aláíró tolla

Nemzetünk első NER-elnöke kitörölhetetlen nyomot hagyott a lelkünkben, és országunk állapotán egyaránt. Ezidáig ő volt az egyetlen ál(l)amfő, aki gondolkodás és kritika nélkül aláírt mindent, amit az asztalára tettek, legyen az alaptörvény, médiatörvény, nyugdíjpénztárakat lenyúló doktrina, vagy a szeretett kollégák kinevezési okmánya. Schmitt Pál államfői működése során több, mint 300 törvényt szignózott, egyetlen egyet sem dobott vissza, alkotmánybírósági normakontrollal egy esetben sem élt. Mindent aláíró tolla kiemelkedő helyen kell, hogy szerepeljen a fideszes ereklyék között, hiszen gazdájával együtt komoly szerepet játszottak a NER gyors és hatékony kiépítésében.

#1. Spaller Endre kikapcsolhatatlan mobilja

Spaller Endre KDNP-s képviselő kikapcsolhatatlan telefonja valamelyest kilóg a szakrális fideszközeli kegytárgyak sorából. Kevésbé ismert, jóval kevesebben hallottak róla, mint a fent felsorolt tárgyak némelyikéről, mégis első helyre sorolnám a jelképesnek számító NEReklyék sorában. Joggal vetődik fel a kérdés: miért teszem? Elárulom.

Spaller képviselő elnémíthatatlan telefonja nem egyszerűen egy önálló életre kelt műszaki eszköz. Sokkal inkább szimbólum, a Zemberek önkény elleni lázadásának metaforája.

Mert mi is történik az alábbi videón?

A hatalmat megtestesítő képviselő többször is megpróbálja elnémítani a be-beszólogató készüléket, de az nem hagyja annyiban, és csak mondja a magáét rendíthetetlenül. Csörög-zörög, búg és rezeg, egész addig, amíg csak ki nem vonják a forgalomból...

Hát nem életszagú?

Idén januárban Schiffer András frakcióvezető helyét Jávor Benedek vette át az LMP-ben. A hivatalos kommunikáció szerint azért, mert Schiffer a többi párttól való távolságtartás mellett kardoskodott, Jávor viszont megengedőbb, és nagyobb hajlandóságot mutat valamiféle politikai, illetve választási együttműködés irányába.

Azóta hónapok teltek el, és mostanra világossá vált, hogy ezzel az erővel Schiffer akár a helyén is maradhatott volna. A helyzet fikarcnyit sem változott, az LMP a jelek szerint a legkisebb hajlandóságot sem mutatja a kooperációra, nem hajlandó tudomást venni a közvélemény-kutatási adatokról, és saját magát még mindig egyfajta önálló pólusképző erőként képzeli el.

Nem szeretnék addig fél lábon állni, míg az LMP egyedül nyer választást. A Medián legutóbbi mérése szerint 2 százalékponttal csökkent az amúgy is szerény támogatói bázisa, még a legbiztatóbb eredményei is mindössze a parlamenti küszöb köré lövik be.

Ráadásul mint látható, a Fidesz és kistesója, a KDNP kétségtelenül találékony tud lenni, mikor a hatalomban maradást kell bebiztosítani, így semmi garancia nincs rá, hogy a kötelező feliratkozás mellé nem kedveskednek majd olyan extra meglepetéssel, mint például a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöb megemelése 2-3 %-kal.

Schiffer András ennek ellenére a hvg ma reggel megjelent riportjában jó előre kijelenti - immár sokadszor - hogy ő és a pártja teljesen kizártnak tartja, hogy tagja legyen egy olyan kormányzati szövetségnek, amelyet az elmúlt 20 év bármelyik miniszterelnöke vezet – ide értve Bajnai Gordont is. Ők minden egyes jelenlegi politikai formáció ellenében határozzák meg magukat, önálló programot képviselnek, és egyáltalán nem céljuk, hogy 2014-ben mindenképpen kormányra kerüljenek.

Ha potenciális LMP-szavazó volnék, ennél a pontnál azért csak feltenném magamnak a kérdést: mi az ördögnek szavazzak én egy olyan pártra, amelyik már most kijelenti, hogy nem akar kormányra kerülni, és annak a biztos tudatában ír választási programot, hogy esélye sincs rá, hogy bármi megvalósuljon belőle?

2010-ben is volt programjuk.

Mire mennek vele?

Miért tűrjem belenyugvással 2018-ig Orbánék eszement tombolását, ha olyan párt(ok)ra is szavazhatok, amely(ek)nek deklarált célja, hogy legalább megpróbálnak véget vetni ennek a kontrollálatlan ámokfutásnak? Csak feltenném magamnak a kérdést: azért akarok embereket a parlamentbe juttatni, hogy törpe ellenzékiként rázzák a láncaikat, és hasztalanul hányják a falra a borsót, vagy tárgyalások és kompromisszumok hosszú során át legalább egy részét megvalósítsák annak, ami miatt rájuk szavazok?

Ha az LMP-sek a következő ciklust is parlamenten belül szeretnék eltölteni, talán ideje volna végre újragondolniuk a stratégiát. Értelmes emberek ők, ha sikerül túllépniük a frusztrációikon, és a minden áron való ellenszegülés helyett átgondolják az együttműködésben rejlő lehetőségeket is, még vihetik valamire.

Ha nem, akkor pedig rövid parlamenti pályafutásuk után Orbán Vezér személyesen mond majd köszönetet nekik, amiért saját magukat felszámolva egy újabb apró, ámde bosszantó gondot vettek le a válláról.

"Beszéljünk nyíltan. Ez egy politikai feladat is volt: Gyurcsány Ferenc amortizálása. Ez száz százalékosan sikerült. Nagyon nagyot hibázott, hogy ebbe a harcba belement. (...) Neki abból lett volna politikai haszna, ha Orbán Viktorral tud megmérkőzni. De nem ért el hozzá: mert ott voltunk mi, Navracsics Tibor és én!"

Semjén Zsolt

Magyar Narancs, 2010. január 7.

"Az internet elterjedése, amely lehetővé tette az anonim publikációt, és azt, hogy egyes fórumokhoz, cikkekhez álnéven vagy név nélkül is hozzá lehet szólni, hihetetlen mértékben kitágította a szólásszabadság határait, és ez eddig soha nem tapasztalt mértékben a visszaélésre is okot ad. Ez különösen súlyos akkor, amikor politikai provokációkat is rejt már a felelőtlenség."

(...)

"Itt is pártpolitikai szempontok mentén rendeződnek el az álláspontok, pedig ennél fontosabb, hogy mindenki egy integráns személyiség, és hamis, igaztalan vádakkal, csúsztatásokkal a legnemesebb személyiséget is tönkre lehet tenni a nyilvánosság előtt.
Senkinek sem érdeke, hogy a politika diszkreditálódott emberek tömegeiből álljon, éppen arra lenne szükség, hogy az egymás tiszteletén alapuló párbeszéddel jelezzük a választópolgárok felé, ez egy sokszínű ország, az ész, a tisztesség és a becsületesség pedig nem szükségszerűen ideológiai vonalak mentén oszlik meg."

Navracsics Tibor

Kossuth Rádió, 2012. szeptember 30.

Amióta a magyar filmgyártás gyeplőjét a Mi Nagy Vezérünk (áldassék a neve) a hollywood-i filmguru, Andy Vajna kezébe helyezte, sokakat hallok panaszkodni amiatt, hogy eltűntek a magyar filmek a mozikból. Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél! - mondanám, ha dakota szólómondó volnék, de nem vagyok, így egyszerűen csak megállapítom, hogy a panaszoknak kell hogy legyen némi valóságalapja.

De ami késik, nem múlik ki!

Ahogy a magyar film sem múlt ki, mindössze csikerózsika-álmot alszik, hogy hamvaiból feltámadva főnixmadárként éledjen újra igen-igen rövid időn belül. Vajna nem egyszer kinyilatkozta, hogy ő a magyar közönségfilm-projekt létrehozásán dolgozik, olyan alkotásokat finanszíroz a közös kasszából, amelyek érdekelni fogják a nagyérdeműt, és úgy vonzzák a nézőt, mint jó Laci betyárt a fütyülős barack.

Eme információból kiindulva nézzük meg, mi lehet a Nemzeti Együttműködés Rendszerében a tuti siker receptje?

Mindenek előtt meg kell állapítanunk, hogy manapság a folytatások és a remake-ek korát éljük. A régi, jól bevált sikerfilmek újragondolt, esetleg magyar környezetbe helyezett változata az első lépés lehet a siker felé. Aztán kell néhány saját kútfőből merített ötlet, aminek mostanság nem vagyunk híján, na és persze a mai magyar viszonyok közt elengedhetetlen, hogy némi propagandaértéke is legyen egy állam által finanszírozott filmnek.

Politikusaink nap mint nap tanúbizonyságát adják hallatlan színészi tehetségüknek, így cseppet sem csodálkoznék, ha Vajna kormánybiztos velük valósítaná meg a terveit, és rövid idő múlva a vászonról is a Magyar Országgyűlés sztárjai köszönnének vissza ránk.

Ezen szempontok figyelembe vételével hadd ajánljak néhány elkészítésre érdemes projektet Andy Vajna figyelmébe. Ha már egyszer sikerült egy olyan országot csinálni kis hazánkból, ahol folyton a gombhoz varrják a kabátot, én is alkalmazkodom a trendhez.

Közreadok 13+1 általam kreált plakátot, és remélem, hogy egyszer majd elkészül hozzájuk az általuk reklámozott filmfeldolgozás is!