Amint arról előző írásomban megemlékeztem, az IMF tegnap egyfajta ultimátum elé állította kormányunkat. Christine Lagarde a CNN-nek adott interjújában kijelentette: nem elégedettek a hozzáállásunkkal, nem kötnek kompromisszumokat, és a saját érdekünkben jobb lesz, ha csipkedjük magunkat, mert nincs sok időnk az armageddonig.

Az ember azt gondolná, ezeket a szavakat hallva Kapitányunk torkaszakadtából ordítva kiadja a „teljes gőzzel hátra” parancsot, és bár így is súlyos károkat szenvedünk, de a gyorsnaszád nem csapódik a sziklafalnak, és nem süllyed alá bugyborékolva a habokba. Ezt gondoltam én gyarló ellenforradalmárként...

Aztán ma olvasom Orbán magvas hazugságait a Hir 24-en, és csak bámulok, mint malac az ugaron, mert megszeppenésnek, engedékenységnek, az értelem őrület feletti diadalának nyomát se látom. Ahelyett, hogy bőszen lengetné a fehér zászlót, és rimánkodna, hogy ne lőjenek, kiállít bennünket a barikádra, és a vállunk fölött ki-kikukucskálva köp egyet az ellenség felé, a maga pökhendi módján szájkaratézik, és tovább veri a répánkkal a csalánt.

Sokadszorra is bizonygatja, hogy részünkről semmilyen előfeltétele nincs a tárgyalásoknak, viszont fél mondattal később már azt mondja, hogy nem változtat meg semmilyen törvényt, mert az úgy jó, ahogy van, és különben is coki a kapitalistáknak, számolják le a védelmi zsét, aztán húzzanak fényesítgetni az únijójukat, ne akarjanak homokozni Viktor király zöldellő játszóterén, ahol Janika ül a mászóka tetején, Zsoltika a dugós puskával játszik, Petike lepkéket kerget, a hintát pedig a jóságos Pozsgay bácsi löki.

Vezérünk bő lére eresztve fejti ki, micsoda fergeteges felhatalmazással ruházta fel Fellegit, gyakorlatilag mindent szabad, amit nem tilos, úgyhogy biztosan kellően fel van vértezve ahhoz, hogy eldöntse, aláírja-e az orra alá dugott feltétel nélküli békeszerződést, vagy kinéz magának, meg a kormányának egy hangulatos kis bennszülött falut valahol Brazíliában, a tapírok földjén, ahová hálás népük haragja elől futnak majd, ha elkúrják az utolsó esélyünket is a túlélésre.

Azt is mondja a Nemzet Esze, hogy bizony nem jó dolog másoktól pénzt kunyizni, és a távlati tervei között szerepel, hogy egyszer majd mi fogunk kihúzni a kedvezményes hiteleinkkel másokat a slamasztikából. Na ja, Fidesztánban erre is van esély, körülbelül akkora, mint hogy holnaptól a csepeli nyomortelep lakói dobják össze az országos panelprogram összes költségét, de azért valljuk be, megmosolyogtató, ahogy a világ legnagyképűbb koldusa veri magát a semmire, miközben egyik kezével a maradék forintjait szórja, a másikat meg tartja az alamizsnáért.

Nagyszabású tervei elérésében a fő akadályt még mindig a spekulánsok jelentik, akik megakadályozzák, hogy elsprinteljünk, magunk mögött hagyva a halódó kapitalizmus rémét. A spekulánsok, akiknek Viktor szerint „nincs hazájuk, és mindenütt otthon érzik magukat”, összekötötték a Vezér cipőfűzőjét, így köpve bele a Nemzet Levesébe, ezért van az, hogy most még egy helyben toporgunk egy picit, de megint cserkészbecsületszavát adta, hogy fél év múlva már tutira elindul a szekér. A spekulánsok nem csak a gyorsnaszádra lőnek, az egész flottára pufogtatnak Orbán szerint, így aztán nem is csoda, ha leminősítés leminősítést követ, viszont egy tavaly ilyen tájban tett nyilatkozatához hasonlatos módon kijelenti, hogy előbb-utóbb majd felminősítés is lesz ám! Csak fő a nyugalom!

A költségvetés kiváló, a kabinet rajta tartja a szemét a forinton, meg a bankokon! - mondja, és miközben méltatja a saját lenyűgöző munkájuk bűzlő végtermékét, természetesen nem tudja megállni, hogy be ne maszatolja vele kicsit Simor ábrázatát, nem is a mi Vezérünk lenne ő, ha csak egy olyan lehetőséget is elszalasztana, mikor szőröstalpú vadparaszt módján lehet megnyilvánulni.

Itt jön el az interjúnak az a pontja, mikor halmozottan skizoid lelkének bugyrából előugrik a napóleoni hős hadvezér énje, és a külföldi sajtó virtuális szőnyegbombázásának kapcsán így jellemzi önnön magát: „öreg katona vagyok, nem először szagolok lőporfüstöt”!

Micsoda szerénység, feleim! Micsoda heroikus jellem!

Hát hol volt ez halálmegvető bátorság hétfőn, mikor ez a hős remegő térdekkel, tigrisbukfencben ugrott be az Operaház hátsó kijáratánál túráztatott páncélozott furgon ajtaján, hogy csikorogva füstölgő kerekekkel meneküljön alattvalói harsogó haragja elől? Csak nem volt túl sok a lőporfüst a levegőben, Viktor?

Miután saját bölcsessége és pénzügyi képességeinek magasztalása után hősiességét is megcsillantotta imigyen, szót ejtett még a médiatörvénnyel kapcsolatos kifogásokról, melyek szerinte megint csak néhány hülye fantazmagóriái, hiszen a „magyar sajtó durván a kormányt támadó karakterét” látva kiderül, hogy az „EU-n belül az egyik legélénkebb, ellenzéki szemléletű és kritikus beállítottságú média Magyarországon működik”. Ilyen kiforrott és minden tekintetben pofátlan hazugságot sem hall az ember mindenki szájából. Ahhoz, hogy valaki ilyet kimondjon ebben az országban, ahol a közszolgálati  hírgyártást egy nonstop fizetett politikai hirdetés szintjére züllesztették le, Orbán Viktornak kell lenni.

Nem változott tehát semmi. Az élet megy tovább, a szabadságharcot az utolsó emberig vívjuk, a kormány remekül helytáll, a gazdaságunk hamarosan virágzásnak indul, Viktor pedig zavartalanul illegeti magát a tükör előtt, miközben saját keze által felemelt nyaloncai hason csúszva méltatják nagyságát, és féltőn óvják mindentől, ami esetlegesen visszahozhatná őt a valóságba.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.