Ma délelőtt a jobboldali sajtóban megjelent az, amitől oly sokan rettegtünk az országban, pár óráig úgy tűnt, nem ok nélkül. Az IMF követeléseinek nyilvánosságra hozását az információk szerint Orbán Viktornak köszönhetjük, aki a tegnap esti frakcióülés alkalmával személyesen tárta őket hallgatósága elé.

Bizton kijelenthetjük: a legrosszabb rémálmaink váltak valóra.

Nyugdíjak csökkentése; nyugdíjkorhatár-emelés; családi pótlék csökkentése; személyi jövedelemadó-emelés; privatizáció; utazási kedvezmények csökkentése; bürokrácialeépítés; általános, értékalapú ingatlanadó; önkormányzatok kiadásainak csökkentése; bankadó eltörlése, pénzjuttatás a bankszférának.

Kész armageddon!

Ideig-óráig azt hihettük volna, itt a maják által megjövendölt világvége, mostanra viszont már inkább úgy tűnik, egy hirtelen ötlettől vezérelt átejtési kísérlet áldozatai vagyunk. Miből gondolom?

Három okot is mondok rá.

1. Miután megint sikerült a fél országra a frászt hoznia, miniszterelnökünk egy facebook-üzenetben jelentette be: ezen az áron nem kell semmiféle készenléti hitel. Abban állapodtak meg a frakcióval, hogy "egy alternatív IMF/EU-tárgyalási javaslatot hoznak tető alá a következő napokban".

2. Az index internetes portálnak sikerült beletekintenie az állítólagos IMF-ultimátumba. A cikkből kiderül, hogy a levél több mint egy hónappal ezelőtti keltezésű, és semmiféle konkrét követelést (nyugdíjcsökkentés, családi pótlék csökkentés, ingatlanadó) nem tartalmaz, mindössze évek óta sürgetett intézkedések iránti igényeket fogalmaz meg. Ezen felül a jogi környezet javítását szorgalmazza (Alkotmánybíróság hatásköreinek visszaállítása, az MNB-t sújtó, az EU által is kifogásolt tranzakciós adó eltörlése).

3. Aki valamennyire utánaolvasott, hogyan folyik egy IMF-hiteltárgyalás, az számtalanszor, számtalan hiteles forrásból olvashatta, mi történik ilyenkor. Miután az első egyeztető tárgyalások megtörténnek, a felek megbeszélték a fő irányokat, az IMF hazamegy, a kérelemért forduló kormányzat pedig összeállítja azt az intézkedéscsomagot, amelyet majd a valutaalap elé tár. Ha elkészültek vele, az IMF képviselői visszatérnek, osztanak-szoroznak, és eldöntik, elég biztosítékot jelent-e a kormány által összeállított csomag a számukra. Ha igen, akkor pecsét kerül a papírosra. Ha nem, akkor megint elmennek, és kezdődik egy újabb forduló.

A konkrét intézkedések kidolgozása tehát a kormány feladata. Az IMF legfeljebb általánosságban szól bele a csomagba, milyen területen történjenek, és milyen irányban induljanak a változtatások.

Akinek még mindig kétségei vannak, hogy egy harmatgyengére sikerült átverési kísérlet alanyai vagyunk, annak újfent ajánlom figyelmébe a miniszterelnök nem is oly régi szavait:

A diplomácia táncrendje miatt az elutasítást úgy kell előadni, mintha egyébként barátkozni szeretnénk. Ezek azok a politika művészetéhez tartozó mozdulatok, hogy majd a hét javaslatból kettőre-háromra (úgyis megcsináltuk már, csak ők nem vették részre) rábólintunk, a maradék kettőt pedig, amit nem akarunk, úgy utasítjuk el, hogy a többségét tulajdonképpen elfogadjuk. Ez a bonyolult játék afféle pávatánc.

Órákkal azután, hogy az azeri üzlet kútba esni látszik, és Varga Mihály kijelenti, hogy az IMF hitel nem úszható meg, hirtelen előkerül egy lista, aminél rosszabbat álmodni sem mertünk. A Főnök sietve bejelenti, hogy ezt csakis a testén keresztül, nem engedünk az erőszaknak, és majd ők eldöntik ott Sárváron, hogy mennyi is az annyi.

Nem látok a jövőbe, mégis fogadni mernék, hogy a reggel nyilvánosságra került listáról a megszorítások felét kiradírozzák, Vezérünk a lecsupaszított alternatív tárgyalási javaslatot lobogtatva büszkén jelenti be, hogy hathatós közbenjárásának köszönhetően a tucatnyi megszorításnak mindössze a felét kell végrehajtanunk. Ami persze még így is pont fél tucattal több, mint amit ígértek nekünk, de hát ki foglalkozik akkor már azzal?

A nép megkönnyebbülten felsóhajt, kormánypártunk pedig ünnepli az újabb egetverő győzelmet.

A tizenkettőből hatot elfogadtunk, a többit meg úgy utasítjuk el, mintha bárki is kérte volna.

Bonyolult játék ez. Afféle pávatánc.

Szervusz, Józsikám, ülj le kérlek, ide szembe! Így ni!

Beszélnünk kéne pár dologról.

Mi az ördög búbánatos valagát művelsz te, kérlek szépen?

Van neked fogalmad arról, mennyi kreatív energiát fektettünk mi abba, hogy a kormányzati mesebolt kirakatába csak szép és tiszta dolgok kerüljenek? Te meg megint betrappolsz szaros gumicsizmával, és odaborítasz egy talicska trágyát, elvonva a figyelmet a munkahelyvédelmi tervünkről?

Ugye, te is szereted a munkád, Józsikám?

Nézz körül!

Mit látsz, ha végigtekintesz így rajtunk?

Na jó, persze. A frakciót és csatolt részeit. De több ez ennél, Józsikám. Olyanok vagyunk mi, mint egy nagy Család. A Családra pedig időt kell szakítani. Az a férfi, aki nem szán időt rá, sose lehet igazi férfi, Józsi.

Ennek a családnak te is része vagy. Bár nem tagadom, többen is megkerestek, hogy az elmúlt hónapokban kifejtett tevékenységed miatt némi testi fenyítést szükségesnek látnának. Olyan is volt, aki szerint megérdemelnéd, hogy a halakkal aludjál, de én nem bírom az erőszakot, Józsi! Végső soron nem csak politikus, de üzletember is vagyok, akit hol megbízhatóbb, hol sumákabb alakokkal hoz össze a sors. Látod, példának okáért itt vannak ezek az azeriek. Az ördög se gondolta volna, hogy leszopatják az embert. Ráadásul Alijev két napja még a telefont se veszi fel, hogy megkérdezhetném, most tényleg nem akarnak fizetni, vagy csak az időt húzzák. A végén még tényleg tárgyalnunk kell a jenki bankárokkal.

Na de az asztalnál ne beszéljünk üzletről.

Különben is intézkedtünk már. Ha azt hiszik, bejön ez a pávatánc, igencsak félreismertek. Van náluk egy beépített emberünk, azzal bíztuk meg, hogy panaszkodjon nekik, hogy nemigen szeret itt a mi Családunkban, és derítse ki, amit lehet.

De akkor térjünk is át a te dolgaidra, Józsikám.

Itt van ez a frakciógyűlés, ahol az ember nyugodtan, szívélyes hangnemben meg tudja beszélni az övéivel, hogyan tovább, mennyi az annyi. A baltás ügyet a múltkori nyilatkozatommal sikerült két perc alatt végleg lezárnom, így gyanútlanul, jó hangulatban indultam el Sárvárra. Felkaptam egy fehér pólót, meg a piros hátitáskámat, - ismersz, szerény ember vagyok, nem szeretem a nagyzolást - és elindultam, hogy a barátaimmal megbeszéljem a ránk váró teendőket. Az első saller a szálloda parkolójában ért, ahova a büdös talpú szocialisták beparkoltak egy zöld teherautóval. Az volt ráírva: Simicska Lajos köszönti részvényeseit és alattvalóit. Azt kérdezed, hogy lehet, hogy az alaposan kiképzett embereim nem tudták időben elhárítani ezt az aljas merényletet? Tudod, hogy van, Józsikám. Ők a vörös színre ugranak. Megtévesztették őket.

Őszintén szólva én egy kellemes estére számítottam.

A Péter biztosított róla, hogy nagyon jó lesz. Azt mondta, a hely szenzációs, a szakács csak nekünk főz, a lányok isteniek és van hitelünk. De hát tudod jól, nekem ezek a dolgok nem számítanak. Sportember vagyok, figyelnem kell, rá mit eszem. A lányok sem érdekelnek, családom van, és különben is. Egy ember az én helyzetemben ezt nem engedheti meg magának. A számlát meg majd terveim szerint a KDNP-s kasszából fizetjük ki. Nem kertelek, én szívem szerint lerendeztem volna ezt az egészet egy este alatt Andy éttermében.

Voltál már ott? Családi étterem, jól főznek.

Na szóval, megérkeztem, ülök itt a teraszon békésen, kávét szürcsölgetve, mikor a Tóni remegő kézzel elém teszi a laptopot, és mit látok?

Téged, Józsikám, ahogy papírlapot szorongatva, az orrod hegyére tolt szemüveggel már megint földügyekről beszélsz. Pár másodpercre megtévesztett ugyan, hogy az agyafúrt ellenfeleink karácsonyi dekorációnak álcázott díszt helyeztek el a hátad mögött, de engem ilyen aljas csellel hosszú ideig nem tudnak megvezetni. Nem tagadom, Józsi, első mérgemben kiharaptam egy jókora darabot a csészéből.

Én nem akarom, hogy bárki miatt a Család ellen fordulj.

Ne szabadkozz. Az irántam érzett szeretetedet senki nem vonja kétségbe. Jól esett látnom, ahogy átszellemült arccal, lelkesen emlékeztél vissza arra a két és fél évvel ezelőtti, tavaszi napra, mikor pár emlékezetes órát töltöttünk el együtt az én kis felcsúti birtokomon, a jövőbe révedve, tervezgetve az eljövendő dicső napok bokros teendőit. Örülök, hogy nem felejtetted el, Józsi.

A legszebb oldal szalonnát akasztottam le aznap a füstölőből. Ezzel a két kezemmel törtem fel a tojásokat a rántottádhoz! Én meg már az idejére sem emlékszem, mikor hívtál meg a házadba egy kávéra.

Hát tényleg azt hiszed, Józsikám, hogy én ezt így terveztem? Ha összejött volna ez a nyomorult revízió, és sikerült volna visszaszereznünk legalább Erdélyt, meg a Felvidéket, jutna itt föld mindenkinek! De nem sikerült.

Miért kéne tovább rontani a helyzetünkön?

Attól, hogy kiállsz papírlapot lobogtatva, és neveket olvasol, talán több földje lesz a gazdáknak? Most őszintén. Rám hivatkozol? Elmondod, hogy személyesen adtad át nekem a demográfiai földprogram tervezetét, és én ezzel a számmal ígértem meg neked, hogy végre is lesz hajtva? A végén még kitalálják, hogy én tettem őket zsellérekké. Hát nem azért van vidékfejlesztési miniszter, hogy ő vigye el a balhét?

Sorolod, hogy miket ígértél nekik? Három milla életkezdési támogatás, húsz éves lejáratú hitel, miegymás? Minek kell őket emlékeztetned, Józsi? Mert megígérted? Van róla fogalmad, én mennyi mindent ígértem fűnek-fának itthon és külföldön? Mégsem állok ki ostoba módon meakulpázni, mint te.

Hát kinek hiányzik egy újabb öszödi beszéd, nem igaz?

Ezerszer elmondtam: mi nem vertünk át senkit!

Belekötsz, hogy 180 hektár földet adtunk egy 90 éves, idősotthonban lakó néninek művelésre? Kinek hazudtunk ezzel? Nem ígértük, hogy támogatni fogjuk a nyugdíjasokat? Van róla fogalmad, hány munkahelyet teremt ez az idős hölgy, aki a jelek szerint képtelen lesz saját maga megművelni a földecskéjét? Na látod, Józsi? Így kell nézni a dolgokat! Összefüggéseiben.

Szomorúan láttam, hogy megint kikezdted a Lőrincet is. Úgy tréfálkoztál Mészárosék családi kapcsolatain, mintha a Showder Klubban lennél. Ne tagadd, láttam! Nem szép dolog ez, Józsi! Emlékezz csak, mit ígértünk? Magyar földet magyar kézbe! Szerinted a Lőrinc nem elég magyar? Ő talán nem a Nemzet része? Ideje volna végre belátnod!

Egyáltalán, mit kerestél te ott? Miért mondasz neveket? Mond neked valamit az a szó, hogy omerta, Józsi? Hogyan tételezheted fel rólunk, a Családodról, hogy nem az ország érdekében cselekszünk? Hát esküszegők vagyunk mi, vagy mi a szösz?

Persze, megígértük, hogy kapnak földet. De azt nem, hogy mikor. Az a föld húsz év múlva is ott lesz, nem hordja el senki. Addigra a mostani nyertesek egyenesbe jönnek kicsit, aztán majd meg lehet pályázni újra.

Tudod, hogy megy ez, Józsi! Mindenki nem nyerhet.

Érdekelt az bárkit is, mikor 2002-ben ez a sunyi, álszent Medgyessy kitúrt a helyemről? Épp mielőtt be akartam költözni a Sándor Palotába. Hiába kiabáltam, hiába jajveszékeltem, hiába bizonygattuk, hogy csaltak a vörös rókák az általunk lebonyolított szavazáson. Nyolc évet kellett várnom, hogy visszakapjam, ami az enyém.

Földügyekben sincs ez másképp.

Ne keltsél botrányt, ne kiabálj mindenféle korrupcióról. Néha egy-két seggbe bele kell rúgni az üzlet miatt. Te ne foglalkozz személyi kérdésekkel. Ezek az emberek kulcsszerepet játszanak hazánk fennmaradása szempontjából. Ha őket elveszítjük, elveszítjük a súlyunkat, a befolyásunkat. Ha mi nem adunk védelmet, ad más. Farkastörvények uralkodnak, te is tudod.

Engem nem érdekel, ki mivel keresi a kenyerét.

Azt még te magad is beláttad a beszéded elején, hogy minden, ami ez ügyben történt, teljesen törvényes és jogszerű. Az, hogy nem az erkölcs a jog alapja, az pedig egy külön probléma. Akaratlanul is rátapintottál a lényegre.

Többek között emiatt is ragaszkodunk az iskolai erkölcstan bevezetéséhez.

A te unokáid már egy boldogabb világban fognak felnőni, ahol a mostanihoz hasonló, kétes ügyeket erkölcsileg felvértezett, rendes emberek intézik majd. 20-25 éven belül érzékelhető változás lesz ebben is.

Ennyi lett volna, Józsikám.

Tudom, nem minden alakul úgy, ahogy azt elképzeltük. Ha csupa olyan rátermett, és hatékony ember venne körül, mint amilyen én magam vagyok, sokkal többet tudnék tenni a Családért, a vidékért, a Hazáért.

Most menj, majd úgyis találkozunk. Fogadd meg a szavaimat, és tartsd magad a megbeszéltekhez. Tudod, hogy megbocsájtok, elvégre közénk tartozol és mi gondoskodunk a mieinkről.

Egy nap, ami el se jön talán soha, majd mi is kérünk tőled egy szívességet.

A Hoffmann Rózsa által lelkesen támogatott iskolaköpeny újbóli bevezetésének ötlete megmozgatja a kádárizmusban felcseperedett ember fantáziáját, s a gulyáskommunizmus iránti nosztalgikus érzések e szó hallatán: iskolaköpeny, - akaratlanul is gejzírként törnek a felszínre.

Bár Rózsa asszony egy tegnapi interjúban határozottan cáfolta, hogy a rendszerváltás előtti korszak felé szeretné fordítani a közoktatás szekérrúdját, én az eddig tapasztaltakból úgy látom, a konok tagadás ellenére se lehetünk biztosak ebben. Elvégre nem zörög a haraszt, ugyebár...

De hadd kérdezzem meg, polgártársak: miért is érnénk be ennyivel?

Miért ne mehetnénk a dolgok elébe, és miért ne tegyünk mi javaslatokat, hogyan csempésszük vissza a 80-as évek mindennapjainak motívumait a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe?

Az iskolaköpeny kezdetnek megteszi, de hiba volna beérni ennyivel.

- Az iskolaköpeny kötelezővé tételén túl követeljük az őrsi foglalkozások újbóli bevezetését is. Őrsök helyett a gyerekek ettől kezdve Iskolai Polgári Köröket alakíthatnának, melynek vezetőjét az őrs tagjai közül a Miniszterelnök javaslatára a Fidesz által kinevezett iskolaigazgató jelöli ki minden osztályból. Az iskolaköpeny és a polgári körös nyakkendő a hozzá tartozó síppal együtt jutányos áron legyen beszerezhető a Lajos Pajtás Ipari és Kereskedelmi Bt. üzleteiben.

- Az erkölcstan óra keretében havonta egyszer legyen kötelező megtekinteni az elrettentő példaként szolgáló helyi kiskocsmák és játéktermek miliőjét, a polgármesteri hivatalokban kifüggesztett, közmunkát elutasító egyének névsorát, valamint a Kubatov-lista alapján rendszerellenesnek nyilvánított hazaárulók lakhelyét. A középiskolás diákok a foglalkozás keretében félévente keressék fel területileg illetékes parlamenti képviselőjüket, akihez kérdéseket intézhetnek az éppen aktuális lopásokkal, csalásokkal, és egyéb visszaélésekkel kapcsolatban.

- A mindennapos testnevelés mellett tegyék kötelezővé a bújj, bújj zöld ág, a zsákbaugrás és az adj király katonát elnevezésű szórakoztató gyermekjátékokat is, illetve felső tagozattól a nemzetiszínű csuklószorító használatát. A keleti nyitás jegyében követeljük az orosz nyelv tanításának újbóli kötelezővé tételét.

- Tegyék újra lehetővé az iskolai takarékbélyeg vásárlását!

Ez egyrészt tudatos öngondoskodásra neveli gyermekeinket, másrészt a nyári szünidő esetleges megvonásával való fenyegetés hatására a kölykök által önként beszolgáltatott zsebpénzek összege az államadósság csökkentésére használható.

- Nyírő József és Wass Albert művei mellett a kisebbek jutányos áron jussanak hozzá a Hahota, Kockás és a Pajtás című ifjúsági folyóiratok megújult számaihoz, melyek a nyílt közbeszerzési eljárás lezárultával újból gyártásra kerülhetnének Kövér Szilárd nyomdájában.

- A kereskedelmi tévécsatornák azonnali hatállyal szüntessék be népbutító tevékenységüket, a közszolgálati televízióban pedig régi, nagy sikerű műsorok újbóli beindítása szükségeltetik. A Szomszédok, az Ablak, és a Zenebutik mellett újra kerüljön képernyőre a Nulladik típusú találkozások Pataky Attilával, és az Esti tévétorna Schmitt Pál vezényletével.

Az ellenzéki politikusok, illetve az őket képviselő megszólalók kizárólag a hétfői, egész napos adásszünet idején tehessék be a lábukat a közszolgálati média stúdióiba, ha pedig az őrök óvatosságát kijátszva mégis mikrofon közelébe jutnának, műszaki hibára hivatkozva az adást rögtön szakítsák meg!

- Követeljük, hogy álljon össze újra az Első Emelet, a Dolly Roll és kerítsék elő Sugár Bercit!

- Követeljük, hogy a boltok polcain mostantól kizárólag narancsot, és hazánkban termő, őshonos gyümölcsöket találjunk, banánt pedig csakis karácsony előtt, pult alól lehessen beszerezni. Kezdeményezzük továbbá , hogy a hazai tulajdonú, baráti üzletláncok termékeinek ára hatóságilag csökkenjen a rendszerváltást megelőző évek árszintjére.

- És végül követeljük vissza azokat a '89-es fiatalokat, akik a rendszerváltás idején szembe mertek szállni egy elnyomó önkényrendszer kiszolgálóival, és akik közül  mostanra sokan pont olyanná lettek, mint azok, akik ellen akkor szívvel és lélekkel küzdöttek.

Na de micsoda vircsaft ez, mélyen tisztelt azeri barátaim?

Hát hogy lehet ilyet csinálni, hogy Szeretett Vezetőnk aprólékosan kidolgozott, száz csellel kombinált üzleti tervét felborítjátok?

Ez itt mifelénk nem szokás, kérem szépen!

Baltanyelet dugtok a frissen olajozott fogaskerekek közé, kínos helyzetbe hozva ezzel az embert, aki a magyaros észjárás törvényszerűségei szerint egyszerre két fejjel is tud gondolkozni? A végén még hazudni lesz kénytelen, márpedig nálunk csecsemőtől az aggastyánig mindenki tudja, hogy ő olyat nem csinál!

Hát nincs elég zűr így is a Nemzeti Együttműködés Rendszerében?

Hát nem elég, hogy Vezérünk minden egyes mondatánál összecsuklik valaki a Ludovika udvarán a tűző napra kivezényelt hallgatók közül, épp amikor a vérkeringés nélküli testről szóló dakota metaforát veti be? Nem emészti fel elég energiáját, hogy ki kell találnia valami frappánsat, hogy lehet, hogy a kabai gazdák a fideszes hűségeskü ellenére is csak annyi állami földet kaptak, amennyi a körmük alá ragadt? Mintha ez mind smafu volna, a békemenet reklámarca, Pataky Lovag is őszinteségi rohamot kap, és egy baráti tévében meséli el, hogy szerinte földönkívüli kolóniák élnek a Hold túlsó oldalán, és a nyugati hatalmak cirka 80 éve folytatnak különböző tárgyalásokat a szürkékkel. Mindennek a tetejébe bejelentik, hogy az általunk is várva várt autóipari befektető a lengyelekhez bútorozik be, ami által elestünk cirka 8000 új munkahelytől. Hát hogy lesz itt tündérmese jövő ilyenkorra?

Mindez egyetlen nap alatt! Még egy félistennek is sok, lássátok be!

És akkor még ti is szaroztok, hátba támadjátok a Nemzet Csatárát, felrúgva egy tisztességes, sunyiban megköttetett bizniszt?

Hát miért nem lehetett pár hónapot várni, mielőtt kiengeditek az Azeri Rémet?

Legalább amíg megjön a pénz! Vagy megoldhattátok volna okosba'. Hát nem mondta a Főnök, hogyan szokta ő intézni az ilyen ügyeket?

Jóhiszeműségünk jele, hogy az első napok bődületes baklövéseit betudtuk a kommunikációs stábotok hibájának, elvégre Selmeczi Gabriellák és Szijjártó Péterek nem teremnek minden bokorban. De mostanra megerősödött bennünk a gyanú, hogy direkt szívatjátok a Vezért!

Hát miért kellett elárulni, hogy egy éve pusmogtok már róla, hogy le kéne verni a lakatot a baltás cellájáról? Azt is kikotyogtátok, hogy Viktor személyesen csapott Alijev tenyerébe. Hát nem szólt senki, hogy ha borul a bili, akkor fogjatok rá mindent a böszmére? Ő maga jelentette be, hogy megpróbáltátok kikuncsorogni tőle a haverotokat. Most mibe került volna nektek azt hazudni, hogy a Gyurcsány a hunyó, a fiúk meg csak ártatlan végrehajtók voltak?

Ráadásul az elnökötök a saját, kizárólagos érdemének állítja be a Safarov hazatérését? Na jó, oké, az rendben van, hogy a külvilág felé ezt kommunikáljátok, de azért legalább Azerbajdzsán baráti népének megemlíthettétek volna, hogy kinek köszönhetik a hősük hazatértét. Ki fog így a Fideszre szavazni, mikor majd azeri testvéreink számára is lehetővé tesszük a kettős állampolgárságot és a szavazati jogot a Vona Gábor által említett közös turáni gyökereinkre való hivatkozással?

Habony Árpi meg a kommunikációs csipet-csapat hetekig gyakorolta a Vezérrel a Macska-jaj belinkelt jelenetét, hogy minél jobb hatást tegyen az Elnökötökre. A kínaiknak tetszett, az araboknak tetszett, ti meg még ezt se tudjátok értékelni?

Ezek után ne csodálkozzatok, hogy Viktor fújtatott dühében, mint a farpofán bökött Minotaurusz, és első felindulásában még a reggelt se várta meg, hogy elfaxolja az alibi-garanciát a Magyar Nemzet szerkesztőségébe. Nem titok, ez volt az adu ász, amivel még úgy-ahogy kimagyarázható lett volna a dolog legalább a közvélemény előtt, erre a mitugrász jogászoknak fél napba se telik kideríteni, hogy az általatok küldött ígérvény annyit se ér, mint a papír, amire nyomtattátok.

Most miattatok megint Viktort fikázza az egész világ!

Az amcsik, az oroszok, az európai bürokraták, nem beszélve az örményekről.

Megint tele a net a nyikhaj, senkiházi tollforgató terroristák végtermékeivel, és nem kevésbé pofátlan, fotoshoppolt képekkel, amiken a NER Atyja az általa előnyben részesített magyar szablya helyett baltát forgat, mint egy germán vadember.

A végén még Szalai Annamária segítségét kell kérni ez ügyben, egyúttal kénytelenek leszünk letiltatni youtube-ról a TV2 méltán népszerű riportját, melyben Miniszterelnökünk kamerák előtt demonstrálja, milyen mesterien bánik az azóta jelképessé vált szerszámmal.

Tisztelt azeri barátaim, ezt jól megcsináltátok!

És mintha fel sem fognátok, micsoda foltot ejtettetek jóhiszemű Vezetőnk becsületén, még tovább feszítitek a húrt, és szóltok a nagykövetnek, hogy mártsa be a Navrát is? Vagy miért kellett belemondani a mikrofonba, hogy a kiadatási eljárás az azerbajdzsáni Igazságügyi Minisztérium, illetve a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium között zajlott? Meg azt, hogy az aktív tárgyalások júliusban és augusztusban folytak a dologról? Épp mikor Viktor, meg a Nemzet Reneszánsz Embere, Szijjártó Petya arra járt felétek?

Csalódtam bennetek.

A zsidó karvalytőke ellenséges prominensei tartani tudták a szájukat arról, hogy miről tárgyaltak a Vezérrel Sukoró-ügyben zárt ajtók mögött, ti meg - kikre Elnökünk lelki társaiként tekint - kiteregetitek a szennyest.

Azt mondja a követetek, hogy "a magyar hatóságok kedvessége és humanizmusa, amit az elítélt azeri állampolgárral szemben mutattak, minden területen fel fogja lendíteni a két ország és a két nép kapcsolatát".

Hát magánál van ez, bakker?!

Hát ki hallott már olyat, hogy mi kedvesek, vagy humánusak vagyunk bárkivel is? Mi, akik tizenéves gyerekeket vágunk be a sittre? Mi, akik hajléktalanokat zavarunk ki az aluljárókból télvíz idején? Mi, akik halott emberek hamvaival játszunk itt a piros, hol a pirost? Mi még a saját bűnözőinkkel se vagyunk kedvesek, vagy humánusak, nemhogy egy azeri mészárossal.

Jó hogy azt nem mondja mindjárt, hogy Viktor személyesen fuvarozta ki a különgéphez, ahol forró kézfogások és vállveregetések közepette további sikereket kívánt, majd miután saját kezűleg átadta az Alijev elnök által szignózott amnesztialevelet, egy halk sóhaj kíséretében integetett a végtelenbe vesző gép után.

Tessék már ezt abbahagyni!

Nem kell mindenáron szerepelni. Vegyenek példát a mi embereinkről. Napok teltek el a botrány kirobbanása óta, és se Navracsics, se Martonyi miniszter nem szólalt meg személyesen, na és persze Áder Jani se állt kamera elé, pedig kultúrállamokban egy diplomáciai kapcsolat felszámolása esetén nem szokott rontani a dolgokon, ha az ország első számú közjogi méltósága próbál kicsit szépíteni a képen.

És most értünk el a lényeghez.

Tegnap a nagykövet nonszensznek minősítette, hogy Azerbajdzsán magyar államkötvényeket vásároljon, majd az azeri Állami Olajalap közleményben erősítette meg a hírt. Az új információk hallatán szegény Gyuri hidegrázással ágynak esett, és hosszú órákba telt, míg sikerült meggyőzni, hogy a riportban elhangzó, vásárlás szándékát tagadó hírek csak a közvélemény félrevezetését szolgálják. Mert hát ugye, így van, kedves barátaink?

Ellenkező esetben sajnos kénytelenek vagyunk az általunk megkötött bizniszt semmisnek tekinteni, és kérjük, hogy Ramil Safarovot a következő menetrend szerinti géppel visszaküldeni szíveskedjetek. Bár a cellája már foglalt, de rövid időn belül gondoskodni fogunk róla, hogy visszakerüljön az őt megillető helyre.

Addig is átmeneti szállásról gondoskodunk. Kupper képviselő úr házában van ugyan egy üres szoba, de ő valamilyen rejtélyes okból nem szívesen töltené az éjszakát védencetekkel egy fedél alatt, így más megoldást kell keresnünk.

Ha esetleg mégis úgy döntenétek, hogy fizettek fű alatt, akkor tudjátok, kit kell hívni. Ez esetben természetesen a fogoly visszaküldésétől eltekintünk, nem tartjuk meg a szervezés alatt álló Békemenet Örményországért elnevezésű demonstrációnkat, és Orbán miniszterelnök visszavonja az iránti igényét, hogy a ma esti MILLA-tüntetésen gyújtó hangú örménybarát beszéddel álljon ki Magyarország minősíthetetlen hátbatámadása ellen.

Remélem, tanultatok a hibáitokból, mi tanulunk a tiétekből.

Álláspontunk nem változott, a keleti nyitás jegyében továbbra is állunk rendelkezésetekre a remek üzleti együttműködés reményében.

UI:

Őszintén reméljük, hogy nem kerül ki a nyilvánosság elé valamilyen kínos, kompromittáló kép, - vagy hangfelvétel a tárgyalások részleteiről, mert ez esetben a következő találkozó alkalmával Vezérünk kénytelen lenne magával vinni a Magyar Terrorelhárítás néhány kiváló szakemberét, akik az egyeztetések megkezdése előtt szakszerű és mindenre kiterjedő vizsgálatnak vetik alá az Elnöki Palotát.

"Erkölcsösnek lenni nem egyszerűen azt jelenti, hogy igyekszünk jók lenni, hanem azt a képességet, hogy újra és újra választani, dönteni tudunk a jó és a rossz, az igaz és a hamis között."

Nem akárki száját hagyta el ez a mondat, s az elmúlt napok történéseinek fényében az időzítés is nagyszerűnek mondható, a fent idézett gondolat ugyanis a Nyírő-botránnyal nemzetközi hírűvé vált Kövér László tegnapi, veszprémi beszédéből vétetett.

Legyünk méltányosak, és ismerjük el, azt egy szóval sem állította, hogy ő és kollégái is azon emberek táborát gazdagítanák, akik újra és újra minden alkalommal dönteni képesek a jó és a rossz, az igaz és hamis között, mégis motoszkál bennem a kétely, hogy házelnökünk egyfajta önkritikus megnyilvánulásnak szánta volna e szavakat.

Azt most hagyjuk, hogy az önnön tévedhetetlenségük, és erkölcsi feddhetetlenségük téveszméiben megingathatatlan kétharmados urak hányszor nyúltak mellé ezidáig akár gazdasági, akár politikai, akár erkölcsi kérdésekben. Azt se számolgassuk, hányszor kerültek a világsajtó címlapjára a botrányaikkal a Kósa-Szijjártó tandem tőzsderengető akciójától a teljes ellenzék rabosításán át Schmitt Pali bá' börleszkbe illő különszámáig bezárólag. Annak is hosszú meséje van, hogy miért lett mostanra Vezérünk a közvélemény szemében Jockey Ewing, Vlagyimir Putyin és Borat fura elegye.

De amellett már vétek lenne elmenni szó nélkül, hogy Kövér László 1-2 nappal a magyar diplomácia egyik legfalrengetőbb baklövése, és pár órával a saját hülyeségük és pancserságuk kelletlen beismerése után a jó és a rossz közti választani tudásról szónokol. Ennek azért - lássuk be - tényleg van valami diszkrét, keleties bája.

A diplomácia táncrendje miatt az elutasítást úgy kell előadni, mintha egyébként barátkozni szeretnénk. Ezek azok a politika művészetéhez tartozó mozdulatok, hogy majd a hét javaslatból kettőre-háromra (úgyis megcsináltuk már, csak ők nem vették részre) rábólintunk, a maradék kettőt pedig, amit nem akarunk, úgy utasítjuk el, hogy a többségét tulajdonképpen elfogadjuk. Ez a bonyolult játék afféle pávatánc.

Fent idézett sorokat Szeretett Vezetőnktől kölcsönöztem, aki nem is oly rég örvendeztetett meg minket magvas gondolataival unortodox tárgyalási módszereit illetően. Ha hihetünk az azeri elnöknek, ekkor már javában folytak az egyeztetések a kattant baltás gyilkos szabadon engedéséről, és ezidőtájt kedves vezetőnk fejében tán meg sem fordult, hogy létezhetnek nála díszesebb tollazatú és csípősebb pávák is a Keleti Szél Honában.

Mert mi is történt tulajdonképpen?

Az azeri hatóságok évek óta próbálják elérni, hogy Magyarország kiadja ezt a az életfogytiglanra ítélt Safarov nevű gyilkost, aki sunyi módon, előre kitervelten - nem a harctéren, hanem álmában - verte agyon egyik bajtársát annak örmény származása miatt (majd kapott még 8 hónapot felfüggesztve, mert rátámadt az őrökre). Az évek során az azeri illetékeseknek folytonos visszautasításban volt része. Az előző kormányok vezetése nem állt kötélnek, és bevallom, eddig ezt még Orbánról sem feltételeztem volna.

De mit tehet ilyenkor egy valamirevaló azeri páva? Meglobogtatja díszes, olajfoltos farktollait, ami dollárjelekhez hasonlatos mintázatot formál.

Alijev valószínűleg teljesen tisztában volt azzal, hogy Orbán pénzt akar szerezni, és lehetőleg olyasvalakitől, aki aztán nem kérdez, nem bírál, és főképp nem zavarják a félázsiai kormányzási módszerek.

Bedobják hát az államkötvény vásárlásának szándékát, küldenek egy semmitérő ígérvényt arról, hogy Safarov börtönben marad, és várják, hogy a gőgös, elbizakodott és mit sem sejtő pávakakas bekapja a csalit. Összejött nekik.

Safarov hazatér, megdicsőül, gazdaggá teszik, a Vezér a vazallusaival meg értetlenül vakarózik, elvégre nyugaton ahhoz volt szokva, hogy az alku szent, az ígéret szép szó, amit legfeljebb ő maga szokott megszegni. Most meg ott áll a bráner rossz oldalán, és szembesülni kénytelen az általa oly nagyra becsült félázsiai módszerek káros következményeivel.

Kitör a nemzetközi balhé, ráadásul Azerbajdzsán még rá is tesz pár lapáttal.

Safarov úgy parádézik, mint egy amerikai rocksztár, Alijev forró hangú köszönetet mond az ijedten lapító Viktornak, amiért személyesen bólintott rá, hogy ez a remek hazafi visszanyerte a szabadságát, az Új Azerbajdzsán Párt alelnöke pedig kijelenti, hogy "a következő lépés Karabah felszabadítása", ami magyarra fordítva annyit jelent, hogy akár napokon belül kiújulhatnak a harcok, emberek százai fognak meghalni, és az időközben őrnaggyá előléptetett Safarov szándékai szerint tevékenyen közreműködik majd abban, hogy minél több örményt küldjön az örök vadászmezőkre. Címlapsztár lesz belőle, akinek minden "hőstettéről" beszámol majd a média, és nyugati körökben valószínűleg nem felejtik el hozzáfűzni, kinek a jóvoltából űzheti hivatását ez a remek ember.

Mindez 3 milliárd dollárért, amiből még egy centet se láttunk, és - nem kell hozzá jóstehetség - nem is fogunk. Még ha zárt ajtók mögött történt is valamilyen írásbeli megállapodás, a vezérkar mostanra már felfoghatta, hogy Alijev ígéretei semmivel sem érnek többet Orbánénál. Oroszország egyik szövetségese mindenféle diplomáciai kapcsolatot megszakított velünk (a jövő évi gázár-tárgyalásoknál ez különösen jól jön majd ), és sikerült újból aláásnunk az EU és NATO szövetségeseink hitelét is, elvégre az örmény elnök elmondása szerint annak idején e két szervezet vezetői garantálták, hogy az ő tagországukban nem fordulhat elő az, ami most Orbánék jóvoltából valósággá vált.

A dologban az a legszomorúbb, hogy az Azeri Pávatáncosok Által Leszopatott Félázsiai Fülkeforradalmár-verzió még mindig a jobbik eset, mert ha rosszhiszeműen azt feltételezném, hogy elöljáróink tisztában voltak azzal, hogy a baltás gyilkost már másnap pajzsra emelve hordozzák körbe az országban, kiprovokálva ezzel egy esetleges fegyveres konfliktust, akkor nem egyszerűen kapzsik és ostobák. Akkor bűnrészesek abban, ami történt, és abban, ami még megtörténhet.

És ez akkor sem megbocsájtható, ha a bűnrészesség esetleg pénzt hozhat a házhoz.