Ma délelőtt a jobboldali sajtóban megjelent az, amitől oly sokan rettegtünk az országban, pár óráig úgy tűnt, nem ok nélkül. Az IMF követeléseinek nyilvánosságra hozását az információk szerint Orbán Viktornak köszönhetjük, aki a tegnap esti frakcióülés alkalmával személyesen tárta őket hallgatósága elé.

Bizton kijelenthetjük: a legrosszabb rémálmaink váltak valóra.

Nyugdíjak csökkentése; nyugdíjkorhatár-emelés; családi pótlék csökkentése; személyi jövedelemadó-emelés; privatizáció; utazási kedvezmények csökkentése; bürokrácialeépítés; általános, értékalapú ingatlanadó; önkormányzatok kiadásainak csökkentése; bankadó eltörlése, pénzjuttatás a bankszférának.

Kész armageddon!

Ideig-óráig azt hihettük volna, itt a maják által megjövendölt világvége, mostanra viszont már inkább úgy tűnik, egy hirtelen ötlettől vezérelt átejtési kísérlet áldozatai vagyunk. Miből gondolom?

Három okot is mondok rá.

1. Miután megint sikerült a fél országra a frászt hoznia, miniszterelnökünk egy facebook-üzenetben jelentette be: ezen az áron nem kell semmiféle készenléti hitel. Abban állapodtak meg a frakcióval, hogy "egy alternatív IMF/EU-tárgyalási javaslatot hoznak tető alá a következő napokban".

2. Az index internetes portálnak sikerült beletekintenie az állítólagos IMF-ultimátumba. A cikkből kiderül, hogy a levél több mint egy hónappal ezelőtti keltezésű, és semmiféle konkrét követelést (nyugdíjcsökkentés, családi pótlék csökkentés, ingatlanadó) nem tartalmaz, mindössze évek óta sürgetett intézkedések iránti igényeket fogalmaz meg. Ezen felül a jogi környezet javítását szorgalmazza (Alkotmánybíróság hatásköreinek visszaállítása, az MNB-t sújtó, az EU által is kifogásolt tranzakciós adó eltörlése).

3. Aki valamennyire utánaolvasott, hogyan folyik egy IMF-hiteltárgyalás, az számtalanszor, számtalan hiteles forrásból olvashatta, mi történik ilyenkor. Miután az első egyeztető tárgyalások megtörténnek, a felek megbeszélték a fő irányokat, az IMF hazamegy, a kérelemért forduló kormányzat pedig összeállítja azt az intézkedéscsomagot, amelyet majd a valutaalap elé tár. Ha elkészültek vele, az IMF képviselői visszatérnek, osztanak-szoroznak, és eldöntik, elég biztosítékot jelent-e a kormány által összeállított csomag a számukra. Ha igen, akkor pecsét kerül a papírosra. Ha nem, akkor megint elmennek, és kezdődik egy újabb forduló.

A konkrét intézkedések kidolgozása tehát a kormány feladata. Az IMF legfeljebb általánosságban szól bele a csomagba, milyen területen történjenek, és milyen irányban induljanak a változtatások.

Akinek még mindig kétségei vannak, hogy egy harmatgyengére sikerült átverési kísérlet alanyai vagyunk, annak újfent ajánlom figyelmébe a miniszterelnök nem is oly régi szavait:

A diplomácia táncrendje miatt az elutasítást úgy kell előadni, mintha egyébként barátkozni szeretnénk. Ezek azok a politika művészetéhez tartozó mozdulatok, hogy majd a hét javaslatból kettőre-háromra (úgyis megcsináltuk már, csak ők nem vették részre) rábólintunk, a maradék kettőt pedig, amit nem akarunk, úgy utasítjuk el, hogy a többségét tulajdonképpen elfogadjuk. Ez a bonyolult játék afféle pávatánc.

Órákkal azután, hogy az azeri üzlet kútba esni látszik, és Varga Mihály kijelenti, hogy az IMF hitel nem úszható meg, hirtelen előkerül egy lista, aminél rosszabbat álmodni sem mertünk. A Főnök sietve bejelenti, hogy ezt csakis a testén keresztül, nem engedünk az erőszaknak, és majd ők eldöntik ott Sárváron, hogy mennyi is az annyi.

Nem látok a jövőbe, mégis fogadni mernék, hogy a reggel nyilvánosságra került listáról a megszorítások felét kiradírozzák, Vezérünk a lecsupaszított alternatív tárgyalási javaslatot lobogtatva büszkén jelenti be, hogy hathatós közbenjárásának köszönhetően a tucatnyi megszorításnak mindössze a felét kell végrehajtanunk. Ami persze még így is pont fél tucattal több, mint amit ígértek nekünk, de hát ki foglalkozik akkor már azzal?

A nép megkönnyebbülten felsóhajt, kormánypártunk pedig ünnepli az újabb egetverő győzelmet.

A tizenkettőből hatot elfogadtunk, a többit meg úgy utasítjuk el, mintha bárki is kérte volna.

Bonyolult játék ez. Afféle pávatánc.