"Erkölcsösnek lenni nem egyszerűen azt jelenti, hogy igyekszünk jók lenni, hanem azt a képességet, hogy újra és újra választani, dönteni tudunk a jó és a rossz, az igaz és a hamis között."

Nem akárki száját hagyta el ez a mondat, s az elmúlt napok történéseinek fényében az időzítés is nagyszerűnek mondható, a fent idézett gondolat ugyanis a Nyírő-botránnyal nemzetközi hírűvé vált Kövér László tegnapi, veszprémi beszédéből vétetett.

Legyünk méltányosak, és ismerjük el, azt egy szóval sem állította, hogy ő és kollégái is azon emberek táborát gazdagítanák, akik újra és újra minden alkalommal dönteni képesek a jó és a rossz, az igaz és hamis között, mégis motoszkál bennem a kétely, hogy házelnökünk egyfajta önkritikus megnyilvánulásnak szánta volna e szavakat.

Azt most hagyjuk, hogy az önnön tévedhetetlenségük, és erkölcsi feddhetetlenségük téveszméiben megingathatatlan kétharmados urak hányszor nyúltak mellé ezidáig akár gazdasági, akár politikai, akár erkölcsi kérdésekben. Azt se számolgassuk, hányszor kerültek a világsajtó címlapjára a botrányaikkal a Kósa-Szijjártó tandem tőzsderengető akciójától a teljes ellenzék rabosításán át Schmitt Pali bá' börleszkbe illő különszámáig bezárólag. Annak is hosszú meséje van, hogy miért lett mostanra Vezérünk a közvélemény szemében Jockey Ewing, Vlagyimir Putyin és Borat fura elegye.

De amellett már vétek lenne elmenni szó nélkül, hogy Kövér László 1-2 nappal a magyar diplomácia egyik legfalrengetőbb baklövése, és pár órával a saját hülyeségük és pancserságuk kelletlen beismerése után a jó és a rossz közti választani tudásról szónokol. Ennek azért - lássuk be - tényleg van valami diszkrét, keleties bája.