A diplomácia táncrendje miatt az elutasítást úgy kell előadni, mintha egyébként barátkozni szeretnénk. Ezek azok a politika művészetéhez tartozó mozdulatok, hogy majd a hét javaslatból kettőre-háromra (úgyis megcsináltuk már, csak ők nem vették részre) rábólintunk, a maradék kettőt pedig, amit nem akarunk, úgy utasítjuk el, hogy a többségét tulajdonképpen elfogadjuk. Ez a bonyolult játék afféle pávatánc.

Fent idézett sorokat Szeretett Vezetőnktől kölcsönöztem, aki nem is oly rég örvendeztetett meg minket magvas gondolataival unortodox tárgyalási módszereit illetően. Ha hihetünk az azeri elnöknek, ekkor már javában folytak az egyeztetések a kattant baltás gyilkos szabadon engedéséről, és ezidőtájt kedves vezetőnk fejében tán meg sem fordult, hogy létezhetnek nála díszesebb tollazatú és csípősebb pávák is a Keleti Szél Honában.

Mert mi is történt tulajdonképpen?

Az azeri hatóságok évek óta próbálják elérni, hogy Magyarország kiadja ezt a az életfogytiglanra ítélt Safarov nevű gyilkost, aki sunyi módon, előre kitervelten - nem a harctéren, hanem álmában - verte agyon egyik bajtársát annak örmény származása miatt (majd kapott még 8 hónapot felfüggesztve, mert rátámadt az őrökre). Az évek során az azeri illetékeseknek folytonos visszautasításban volt része. Az előző kormányok vezetése nem állt kötélnek, és bevallom, eddig ezt még Orbánról sem feltételeztem volna.

De mit tehet ilyenkor egy valamirevaló azeri páva? Meglobogtatja díszes, olajfoltos farktollait, ami dollárjelekhez hasonlatos mintázatot formál.

Alijev valószínűleg teljesen tisztában volt azzal, hogy Orbán pénzt akar szerezni, és lehetőleg olyasvalakitől, aki aztán nem kérdez, nem bírál, és főképp nem zavarják a félázsiai kormányzási módszerek.

Bedobják hát az államkötvény vásárlásának szándékát, küldenek egy semmitérő ígérvényt arról, hogy Safarov börtönben marad, és várják, hogy a gőgös, elbizakodott és mit sem sejtő pávakakas bekapja a csalit. Összejött nekik.

Safarov hazatér, megdicsőül, gazdaggá teszik, a Vezér a vazallusaival meg értetlenül vakarózik, elvégre nyugaton ahhoz volt szokva, hogy az alku szent, az ígéret szép szó, amit legfeljebb ő maga szokott megszegni. Most meg ott áll a bráner rossz oldalán, és szembesülni kénytelen az általa oly nagyra becsült félázsiai módszerek káros következményeivel.

Kitör a nemzetközi balhé, ráadásul Azerbajdzsán még rá is tesz pár lapáttal.

Safarov úgy parádézik, mint egy amerikai rocksztár, Alijev forró hangú köszönetet mond az ijedten lapító Viktornak, amiért személyesen bólintott rá, hogy ez a remek hazafi visszanyerte a szabadságát, az Új Azerbajdzsán Párt alelnöke pedig kijelenti, hogy "a következő lépés Karabah felszabadítása", ami magyarra fordítva annyit jelent, hogy akár napokon belül kiújulhatnak a harcok, emberek százai fognak meghalni, és az időközben őrnaggyá előléptetett Safarov szándékai szerint tevékenyen közreműködik majd abban, hogy minél több örményt küldjön az örök vadászmezőkre. Címlapsztár lesz belőle, akinek minden "hőstettéről" beszámol majd a média, és nyugati körökben valószínűleg nem felejtik el hozzáfűzni, kinek a jóvoltából űzheti hivatását ez a remek ember.

Mindez 3 milliárd dollárért, amiből még egy centet se láttunk, és - nem kell hozzá jóstehetség - nem is fogunk. Még ha zárt ajtók mögött történt is valamilyen írásbeli megállapodás, a vezérkar mostanra már felfoghatta, hogy Alijev ígéretei semmivel sem érnek többet Orbánénál. Oroszország egyik szövetségese mindenféle diplomáciai kapcsolatot megszakított velünk (a jövő évi gázár-tárgyalásoknál ez különösen jól jön majd ), és sikerült újból aláásnunk az EU és NATO szövetségeseink hitelét is, elvégre az örmény elnök elmondása szerint annak idején e két szervezet vezetői garantálták, hogy az ő tagországukban nem fordulhat elő az, ami most Orbánék jóvoltából valósággá vált.

A dologban az a legszomorúbb, hogy az Azeri Pávatáncosok Által Leszopatott Félázsiai Fülkeforradalmár-verzió még mindig a jobbik eset, mert ha rosszhiszeműen azt feltételezném, hogy elöljáróink tisztában voltak azzal, hogy a baltás gyilkost már másnap pajzsra emelve hordozzák körbe az országban, kiprovokálva ezzel egy esetleges fegyveres konfliktust, akkor nem egyszerűen kapzsik és ostobák. Akkor bűnrészesek abban, ami történt, és abban, ami még megtörténhet.

És ez akkor sem megbocsájtható, ha a bűnrészesség esetleg pénzt hozhat a házhoz.