A Kedves Vezető ma tiszteletét teszi Brüsszelben, hogy José Manuel Barrosoval folytasson tárgyalást azokról a  törvényekről, melyeket kénytelen megváltoztatni, hogy hozzájussunk ahhoz a pénzhez, amely az utolsó esélyünket jelentheti az államcsőd elkerülésére.

Ez a legnagyobb valószínűség szerint mind összegében, mind formájában igencsak hasonlatos lesz a Gyurcsányék által igénybe vett hitelhez. A Fidesz akkori szócsövei harsogva tülkölték tele az országot, hogy tudassák a zemberekkel: a posztkommunisták szégyenpadra ültették az országot! Saját magukkal szemben minden bizonnyal megértőbbek lesznek, sőt, én arra tippelek, hogy ellenkező előjelet kap ez a mostani esemény, s Orbán újra a haza megmentőjeként tér majd vissza közénk a tárgyalások végeztével.

Előzetes nyilatkozatai tükrében a Vezér mai tevékenysége szapora bólogatásokra és biz'istenezésekre szorítkozik. A mielőbbi hitelfolyósítás érdekében megígéri, amit elvárnak tőle, egy-két jelképesnek számító kifogást kivéve, hiszen az mégiscsak hülyén mutatna a pedigrén, ha úgy jönne haza, hogy egy ponton sem sikerül visszavernie a támadást.

Az EU-val tehát akár nyugvópontra is érhetnek a dolgok, és ezáltal az IMF-tárgyalások előtt is megnyílhat az út. A piacok is optimisták, ami már most tükröződik az euró árfolyamában.

Akár reményteljes bizakodással is tekinthetnénk a folyamatra, azonban sokakban ott motoszkál a kérdés: mennyire vehető biztosra, hogy egy esetleges gyors megállapodás után ez az idilli állapot meg is marad? Orbán hitelessége ma már a nullával egyenlő, azt sem hiszik el odakint, amit kérdez. Kíváncsi lennék, ezek után miféle garanciát nyújthat arra, hogy a most visszavont, vagy módosított törvényeket minimális változtatással nem nyújtja be valamelyik embere abban a pillanatban, ahogy megszárad a tinta az újabb IMF-iraton.

Persze lesznek majd papírra vetett dörgedelmek, feltételek, amiket aláíratnak Viktorral, de hát maga az egész EU-tagság is egy átfogó írásos szerződésen alapul, s lám, milyen játszi könnyedséggel forgatta ki az egészet, és hajtogatott belőle papírcsákót! Ha időközben nem cseszi el azzal, hogy túl sok pénzt oszt ki az általa futtatott gazdagabb szavazók között, és nem üt be az újabb válság, vagyis nem szorulunk meg anyagilag, törhetnék a fejüket a brüsszeli bürokraták, hogyan állítsák meg az Oroszlánszívűt a minidiktatúra további építgetésében.

Milyen garancia van arra, hogy amint a pénzt zsebre vágja, nem szavaztatja meg újra a visszavont törvényeket a kétharmados szavazóautomatával? Szerintem semmi.

Aztán van még egy közelmúltbeli esemény, ami némi fejtörésre adhat okot.

A 2008-ban felvett hitelkeret utolsó részletét a Bajnai-Oszkó kabinet nem használta fel. Akkoriban már sikeresen lehetett finanszírozni az országot a piacról, így nem volt szükség a pénz igénybevételére, az az MNB devizatartalékai közt pihengetett. Egészen addig, míg Orbánék nyélbe nem ütötték az évszázad üzletét. Úgy döntöttek ugyanis, hogy a megmaradó hitel összegéből felvásárolják az oroszoktól a hőn áhított MOL-részvényeiket.

Fellegi Tamás 2011. május 24-én állt a nyilvánosság elé a bejelentéssel: „A magyar állam 1,88 milliárd euróért szerezte vissza a 21,2 százalékos Mol-tulajdonrészt. A részvényvásárlást a magyar állam a már korábban lehívott IMF-hitelből finanszírozza.”

Ennek kapcsán a szervezet rögtön nemtetszését fejezte ki, „a fel nem használt hitelrész nemcsak IMF-pénzt jelent, hanem az Európai Bizottságtól származó forrásokat is, így helytelen összekötni az IMF nevét a Mol-tranzakcióval” - szólt a közlemény. Irina Ivascsenko arra is figyelmeztetett, hogy „a Mol-tranzakció finanszírozása nem állna összhangban azokkal a célkitűzésekkel, amelyek mellett 2008-ban elindult az IMF hitelprogramja (fizetési mérleg támogatás, pénzügyi intézmények stabilitásának támogatása)”.

Fellegi leporolta magáról a kéretlen intelmeket, hisz ő ezzel szemben másképp vélekedett:

„Az IMF-től kapott pénz nincs megcímkézve, nincs jelölve, hogy a Valutaalaptól származik, a kormány devizatartalékainak szerves részét képezi.”

Tehát megint a régi, jól bevált opció lépett alkalmazásba: amit nem tilos, az szabad!

Amiről nem mondható ki egyértelműen, hogy törvénytelen, az nálunk még bőven belefér.

Ez az ősi, kipróbált módszer a jelek szerint működtethető is normál körülmények között. Egészen addig, míg újra be nem kell állni a kasszához egy kis segélyért.

A fent említett hitelezők ugyanis mostanra tökéletesen tudatában vannak, kinek készülnek pénzt adni. Azt is tudják, hogy amint Orbán feje fölül elmúlik a közvetlen veszély, rögtön annak a lehetőségét kezdi keresni, hogyan lehet kerülőutakat találni a kényszerű alku kijátszására, vagy épp arra, hogy a folyósított milliárdokat arra használhassa, amire neki tetszik, még ha köszönőviszonyban sincs azokkal a célokkal, amire kapta.

Most, hogy nagyon kell a pénz, kezes bárányként viselkedik, de amint eléri a célját, újra átmegy kerge birkába. Ez szinte biztos. Megbízhatatlan, kiszámíthatatlan, agresszív és sunyi. Ezek pedig nem a legelőnyösebb paraméterek olyasvalakire nézve, akinek kölcsönözni készül az ember.

A kormány megbízhatatlansága valószínűleg extra biztosítékokat igényel majd mind az IMF, mind az EU részéről, ezért én nem gondolom, hogy rövid úton nyélbe üthető ez az üzlet. Orbán ma úgy ment ki Brüsszelbe, hogy megígér mindent, amit kérnek tőle a pénzért cserébe.

A brüsszeli hitelezőknek viszont szerintem már most azon jár az esze, hogy a ma elhangzott ígéreteket hogyan tartassák be vele hosszú távon is.Nem lesz könnyű dolguk.

Hiszen azt már jó ideje tudjuk: valamit megígérni nem kerül semmibe, és Orbánnál csak arra szabad figyelni, amit csinál. Arra sosem, amit megígér!

Mindenek előtt hadd idézzek pár gondolatot január 11-én kelt irományomból:

Fenntartom azt a pár nappal ezelőtt leírt véleményemet, hogy van még a Fidesz mögött annyi szimpatizáns, hogy összehozzanak egy jelentős létszámú felvonulást. Ha az aktivista alvó sejtek beindulnak, Kubatov bácsi listáját kézbe véve bekopogtatnak a célszemélyekhez, a megfelelő minisztériumból pedig időben utalják a suskát, hogy Kisvárdától Vaskeresztesig mindenfelől elindulhassanak a különbuszok, akkor sokan lesznek.

Ha esetleg az Andrássy út közepéig ér az összetrombitált tömeg, valószínűleg Szijjártó Péter is többnek számolja őket ötezernél, és meglehetősen nagy összegbe le merném fogadni, hogy ezúttal a köztévé híradós stábja is odatalál a helyszínre, és nem a Népligetben, vagy Feneketlen tónál keresgéli a demonstrálókat.

Én már jó előre hiszem, és érzem, hogy óóóriási siker lesz ez is, mint minden, ami csak a Nemzet Jótevőjének nevével összeforr... Másnap majd telekürtölik az étert a mindent elsöprő erejű megmozdulással, ami egyértelmű bizonyítéka lesz a hihetetlen méretű történelmi felhatalmazásnak!

A Nemzet még mindig a Vezér mögött áll, akárki meglássa! Az észak-koreai trónörökös beiktatási ünnepsége kutyafüle lesz ehhez képest, emberek!

Tá-dáám!

Hát nem megmondtam, felebarátaim?

Hömpölygött a tömeg az Andrássy úton, a Széles nevű milliárdos oligarcha ezúttal csak ötös szorzóval számolta a zembereket, a mélymagyar Bencsik kolléga viszont egymillióig is elment! A szervezők bizonyítottnak látják, hogy még mindig a kormány mögött áll az elsöprő többség.

A rendezvény közelében a szemfüles újságírók 46 különbuszt számoltak össze, nem egy a határon túli magyar területekről érkezett. A Hír 24 igazolta azon jóslatomat, hogy ezúttal a köztévé stábja is talált alkalmas helyszínt a közvetítéshez, és persze internet-szerte részletes és kimerítő leírását leljük ennek az újabb, - ki tudja hányadik – nemzettörténeti mérföldkőnek!

Na, hát itt aztán volt néppárti gyülekezés! Akadt ebből is, meg abból is szép számmal. EU-szkeptikus szélsőjobbostól a történelmi vitézi renddel kitüntetett nemzetvédőig, a Farkas Flóri rajongóktól az IMF ellenes görög csoportosulástól kezdve mindenféle galeri a tiszteletét tette.

Az Echo élőben közvetített, de én azt inkább kihagytam. Az index jóvoltából viszont számos video felkerült a netre, és már ezek alapján egyértelműen kijelenthető, hogy Viktor eszmeisége igencsak mély nyomot hagyott a nyáj mentális állapotában. Az elmúlt egy-másfél évben sulykolt szólamok különböző jobbikos, Magyar Hírlapos és Hír tv-s beütésekkel keveredve vannak jelen fideszes polgártársaink szellemi megnyilvánulásaiban.

Politikusok is feltűntek a tömegben, én Navracsicsról és Budai detektívről olvastam. Utóbbi nyilatkozott is, és kifejezte abbéli reményét, hogy ha „az Operánál kiáltozó pár ezer ember” hangját felkapta a nyugati sajtó, akkor ez a tüntetés is hírértékű lesz Európában, és Amerikában.

Kedves Budai Gyula, én szinte biztos vagyok benne. Ott lesz a Főnök neve, az Őérette való felvonulás terjedelmes leírása, meg alatta az itt készült fényképek a transzparensekről, amelyeket a szerzők végtelen bölcsességükben rögtön le is fordítottak angolra. Így aztán holnap ilyenkorra már tudni fogja ország-világ, hogy Orbán elvtársai szerint „nem leszünk gyarmat” (by Jobbik), EU=CCCP, továbbá EU=Új Trianon, "We are fine EU/USA, mind your own business" (Megvagyunk EU/USA, foglalkozzatok a saját dolgotokkal), valamint láthattuk a neonácik múlt heti tüntetésén feltűnt szlogent is: „Tagok legyünk, vagy szabadok”.

Megint vakarózhat a kommunikációs stáb, meg az egész külügyi diplomácia, hogy hogyan mosdassák ki Viktort a szélsőjobboldaliság, meg az európa-ellenesség vádpontjai alól, és hogyan tudják letagadni, hogy bármi köze van azokhoz, akik a fent felsorolt jelszavak alatt érte meneteltek. A pénzért kilincselő, legatyásodott Vezér épp ezért valószínűleg nem szerzett jó pontokat ezzel a mai felvonulással sem, de magának köszönheti. Elvégre a kihipózott agyú tömeg már csak ilyen, azt zúgja, amit a saját fülével hall, és ha két héttel ezelőtt még a „Vesszen az EU!” volt a sláger, most nehéz átállni az européer Orbán által Brüsszelben előadott „Viva, Europe!” jelszóra.

A rendezvény tehát sikeres volt, mindenki vitt még egy embert, szívből gratulálok minden jelenlevőnek, és tisztelettel megkérdezném: és akkor most mi van?

Nem változott semmi, tisztelt barátaim!

Megismételhetitek ezt minden áldott hétvégén, de előbb-utóbb a ti pénzeteket is elviszi ám a 27%-os áfa, a 470 forintos benzin, meg a februártól esedékes újabb áremelések. És minél több idő telik el, annál kevésbé lesz őszinte a mosoly a nemzetvédő arcokon. Hamarabb bekövetkezik az ébredés, mint gondolnátok. Február 10-én fizetés. Adójóváírás nélküli. Lesz itt kérem pofáraesés, jajveszékelés, meg fogak csikorgatása.

A számzsonglőrködésről pedig csak annyit, hogy ujjongásra semmi ok. Emlékezetem szerint voltak már „kétmillióan” Orbánért a Kossuth téren, és emlékeztek, milyen csúnya bukta lett a vége annak is!

A bejegyzésben található képek forrása: Hír 24

Szegény Gyurira nagyon rájár a rúd! Ő egy meg nem értett zseni, ez most már tuti!

Régi dakota igazság, miszerint bajban ismerszik meg a jóbarát!Hát ezt a Gyurkát most napról napra hagyják cserben a hűtlen barátai.

Két nappal ezelőtt Járai Zsiga döfte a lapockái közé a bicskát, mikor nem átallotta azt nyilatkozni, hogy Matolcsy elhasználódott a piacok szemében. Vagyis nemes egyszerűséggel lebóvlizta a Gyurkát! Egy unortodox géniusz azonban drágán adja a bőrét, vissza is vágott rögtön: könnyek között megüzente Zsigának, hogy a barátságuknak ezennel vége! Szép volt, jó volt, nincs tovább!

Aztán röviden elmormolt néhány varázsigét a sosemvolt intézkedéseiről, ezután gyakorlatilag lebunkózta és lehülyézte Járait, amiért nem hajlandó elismerni elévülhetetlen érdemeit. Végül elbeszélgetésre hívta. Na nem a saját házába, azt már nem! Az NGM József nádor téri irodájában szeretné testi-szellemi frissességének bizonyítékát adni valamilyen módon, aztán ha ez megtörténik, gondolom kidobatja Zsigát a biztonságiakkal.

Szívszorító dolog külső szemlélőként végignézni egy ilyen gyönyörű kapcsolat haldoklását, s még fel sem ocsúdtam szomorúságomból, máris jött a következő csapás. Tegnap Kopits György lőtte a nyilat a traumából éppen csak lábadozó Matolcsy frissen ejtett sebébe . Ő egyenesen azt kéri Orbántól, rúgja ki a Nemzet Kreatív Könyvelőjét, de úgy, hogy a lába nem éri a földet. Azonban Gyugyó ezúttal sem hagyta magát! Szinte rögtön közleményt adott ki, hogy letaglózó erejű mondataival csinálja ki ezt a szemtelen közgazdászt.

A válaszlevelében Matolcsy azt állítja, hogy Kopits Györgyöt személyes felelősség terheli a 2010-es költségvetés meghamisításában, továbbá hogy hiteltelen ember, ezért ő aztán csak ne papoljon hitelességről.

Miután Kopitsot is sikerült ily módon lealáznia, Gyurka már-már hátradőlt karosszékében, hogy a sebeit nyalogassa, s pihenésképp elmerüljön az ősmagyar agysebészetről szóló leírásokban, ám a mai napon újabb tragédia történt. Derült égből villámcsapásként jött a hír: a tekintélyes Bod Péter Ákos szintén árulóvá lett, és göcsörtös bunkósbotjával előre megfontolt szándékkal kupán kólintotta a gyanútlan miniszterünket. Ez a Fidesz-közeli B. P. Ákos is csatlakozott a „Down with Matolcsy Club” egyre népesedő táborához, bukottnak nevezte az unortodox politikát, és teljes személyi, illetve felfogásbeli fordulatot sürget.

Hát mi van itt, könyörgöm? Miért szavazzátok ki Gyugyót a Kormányból? Hát nem is olyan régen még ti védtétek, bátorítottátok, nemdebár? Most meg húzzátok az szátokat, és vele vitetnétek el a balhét?

Majd megtanuljátok ti még, ki az a Matolcsy!

Remélem, Gyurikám, ma sem maradsz rest, és amint magadhoz térsz a kábulatból, méltó választ adsz erre az újabb pofátlan kihívásra! Izgalommal várom az újabb helyreigazító nyilatkozatot! Mutasd meg ezeknek, hogyan kell kesztyűben dudálni a Nemzeti Együttműködés Rendszerében!

A Népszava értesülései szerint egész hétvégére folyamatos riadókészültséget, úgynevezett „összetartást” rendeltek el a budapesti rendőrség teljes személyi állománya részére. A riadókészültség rajtuk kívül a Köztársasági Őrezred, a Terrorelhárítási Központ és a Készenléti Rendőrség tagjaira is vonatkozik. Hivatalosan nem indokolták a két napos időtartamra szóló intézkedést, de a lap úgy értesült, hogy a 2006-os eseményekhez hasonló zavargásoktól tartanak.

Hogy mi van? Hát az nem a Gyurcsány miatt volt?!

Azt hittem, most, hogy a haza végre elhagyta az ellenzékiség szégyenpadját, vége a lázongásnak. Hát mitől tartanak, polgártársak? Hol láttak olyat, hogy a baloldal, vagy a civil társadalmi szervezetek szimpatizánsai kirakatokat törtek volna be, vagy molotov-koktélos akciókat szerveztek volna? Nem a liberálisok fosztották ki a köztévé büféjét, a baloldali tüntetők nem gyújtják fel Böröcz István autóját, az Operaház előtt sem lett felcsákányozva az útburkolat. Tőlünk aztán vonulhat a jobboldal napestig, ha annyira odavannak Orbánért.

A 2006-os utcaköves gyújtogatók meg a jelenlegi hatalom mellett harcolnak éppen, ez nem tűnt fel a Fideszben még senkinek? Az Operaháznál ezek vertek civileket, ezek támadtak ellenzéki politikusokra. Akkor miért nem látta szükségét Pintér belügyér, hogy két napos rendkívüli készültséget hirdessen? Január 2-án miért nem tartották indokoltnak, hogy különválasszák a neonácikat a tüntetőktől? Vona nemzettestvér ezen felbátorodva épp a minap tett rá ígéretet, hogy ezután minden ellenzéki demonstráción ott lesznek, hogy „visszavegyék az utcát” a baloldaltól.

Ők nem a Bayer-Bencsik duó által szervezett Békemeneten akarnak provokálni, barátokkal nem csinál ilyet az ember. Ők a civil és az ellenzéki tüntetéseket akarják tönkretenni, a februári, Új Színház előtt tartandó antifasiszta tüntetésre már most toboroznak ezerrel. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, az Új Magyar Gárda, a Magyar Nemzeti Gárda is nagy erőkkel készül megzavarni a demonstrációt, még csak nem is titkolják.

Kíváncsi leszek, hogy az ott tiltakozó antifasisztákat is megilleti-e majd a fideszeseknek kijáró fokozott védelem, hogy lesz-e határozott rendőri fellépés a provokatőrök ellen, vagy egyszerűen megint összeengedik a két tábort egy remekbe szabott balhé kedvéért, ahogy az január másodikán történt.

A megújuló Magyarországon nem az összeköttetések és az ügyeskedés, hanem csak az igazi teljesítmény számít. A rendszerváltoztatáskor azt remélték az emberek, hogy nem az ismerősök és a kapcsolatok határozzák meg a sorsok alakulását. Azonban az elmúlt húsz évben a régi világ a legváratlanabb pontokon tört felszínre: ott volt a gazdasági döntéshozatalban, a médiában, az egyetemi katedrán, az élet szinte minden területén.

Ezekkel a csodálatos gondolatokkal örvendeztette meg diákolimpikonjainkat a Nemzet Bölcse, mikor ma délelőtt elismerésben részesítette őket nemzetközi tanulmányi versenyen elért eredményeik okán. Ha hallótávolságban lettem volna, én nyerítve röhögök fel Viktor hazugságai hallatán, ifjú titánjaink viszont valószínűleg sokkal nagyobb önfegyelemmel rendelkeznek ahhoz, hogy ezt megtegyék.

Ilyenkor átvillan az ember agyán, hogy van-e olyan pillanata a napnak, mikor Orbán igazat mond, mert egyre inkább ritkulnak az erre utaló jelek.

Bár kétségkívül ott a jól bevált rejtett akna a szövegben. Tudniillik megint az elmúlt húsz évről beszél, és nem a kormányváltást megelőző két évtizedről. Ezáltal indirekt módon elismeri, hogy a 2010-től napjainkig terjedő időintervallum is vastagon benne van a sógor-koma-jóbarát előmozdításán fáradozó időszakban, sőt, az első Orbán-kormány éráját sem próbálja kicsutakolni, ami nem csoda, nehéz is volna. Valószínűleg azt gondolja, senki sem emlékszik már Simicska APEH-elnökségére. Rosszul hiszi!

Mindenesetre úgy döntöttem, kivételesen jóhiszemű leszek. Mivel Kedves Vezetőnk a „megújuló Magyarországról” nem múlt időben beszél, ezért reménnyel telt szívvel várom az eljövendő napot, mikor kis Hazámról lehámlik a korrupció sötét gúnyája, s a Viktor által felemlegetett posztokra valóban arra érdemes, szakmájukat legfelső fokon mívelő mesterembereket állítanak.

Az Orbán által vízionált Magyarországon egy Schmitt Pál kaliberű rendszerkompatibilis, karrierista bohóc az államelnöki pozíció közelébe sem kerülhetett volna. Stumpf István sem volna alkotmánybíró, Németh Lászlóné legmerészebb álmaiban sem vitte volna miniszterségig, Matolcsy kincstárnok pedig a gazdasági adatok romlásának első jelére repült volna, mint szélben a kalap. A megújuló Magyarországon találnának olyan szakembert az Állami Számvevőszék, a Főügyészség, az MTVA, vagy az OBH élére, aki egyrészt érti a dolgát, másrészt az égvilágon semmi köze a Fideszhez. Egy ilyen idilli ország közmédiájából Papp Dani lett volna kipenderítve Mészáros Antónia helyett, és Böröcz István már csak régi, rossz emlékeinkben kísértene minket. Egy ilyen korrupciótól mentes társadalomban nem Pintér belügyminiszter ex-cége kapná tucatjával a milliós állami megbízásokat, és Csányi, Demján, meg Széles uraknak semmiféle befolyása nem lenne a gazdasági ügyeinkre. Egy főiskolai oktatónak nem kellene fél évet várnia a kinevezésére, amiért felmenője Orbán ellen szónokol, a kritikus hangvételű sajtóorgánumokat pedig nem fenyegetné az elnémítás réme. Egy tökéletes társadalomban az Orbán-féle nemzeti konzultáció helyett népszavazáson döntenénk a legfontosabb ügyekről, és közelednénk a nyugati értékekhez, ahelyett, hogy a keleti diktatúrák felé kacsintgatunk.

A megújuló Magyarországon talán nem csinálnak majd dúsgazdagot a tehetősből, és koldust a szegényből. Egy ilyen helyen nem lesz szükség arra, hogy a kormány két évre előre lefoglalja a saját szavazói számára Budapest közterületeit, és így nehezítse meg mindenki más számára a nemzeti ünnepek megtartását. A megújuló Magyarországon nem lesz nagyobb becsülete a focinak a színháznál, Wass Albertnek József Attilánál, Dörner Györgynek Márta Istvánnál!

Hát valahogy így képzelem én az Orbán által lefestett megújuló Magyarország álomvilágát.

A mostoha valóság viszont úgy fest , hogy a jogtiprás, szabadrablás, korrupció és dilettantizmus ilyen fokát, mint ami ma jelen van az országban, régesrég nem tapasztaltam. Akármerre néz az ember, mindenhol egy régi ismerős: hol egy barát, hol egy rokon, hol egy régi pártkatona.

Hűséges, kipróbált elvtársak állnak az MTVA, az ÁSZ, vagy az ügyészség élén, családi jó barát irányítja a bíróságokat. A köztévés kollégák jó része már bizonyított a Hír TV-n, meg az Echo-n, Philip-nek is sikerült a nagy kiugrás. Stumpf és Balsai révbe ért, és a hűséges Zsigának is csurrant-cseppent a jóból, amíg be nem döglött a szekér. A Vitézy kölyök szintén megkapta, ami jár, és bőven megért egy törvénymódosítást, hogy Szapáry nagykövet is elfoglalhassa az őt megillető helyet.

Azt mondja a Vezér, nehezebb lenne ma annál nemesebb célt megfogalmazni, mint a tehetséges fiatalok megtartását. Ezzel teljes mértékben egyet tudok érteni! Ez ugyanis azt jelentené, hogy a Fidesz-KDNP által kiépített korrupt, önkényuralomra törekvő rendszer a gazdáival együtt odakerül, ahova való. A történelemkönyvek lapjaira örök okulásul és elrettentésül a jövő nemzedékei számára. Ez lenne az első lépcsőfok az ifjak itthon tartása érdekében. Egyben pedig azt is jelentené, hogy elkezdődhet egy demokratikus, igazságos, fiatalok számára is élhető európai ország újjáépítése.

Március 15-re lefoglalta a kormány és a fővárosi önkormányzat Budapest belvárosának minden jelentősebb közterületét, ahol esetleg azok is ünnepelhettek volna, akik nem Fidesztán elöljáróinak szeretnének tapsikolni, hanem valamelyik ellenzéki párt, esetleg civil szervezet rendezvényére látogatnának ki.

A szándék egyértelmű: bár Orbán nemrégiben elmondta, hogy ő több fejjel is tud egyszerre gondolkodni, azt még nem hallottuk tőle, hogy egy időben tíz helyen is képes jelen lenni. Ezért aztán úgy gondolják a fiúk, hogy amíg nem sikerül áthidalni ezt a jelentéktelennek látszó problémát, addig azt kell megakadályozni, hogy mások is ünnepelhessenek Budapest frekventált részein.

Ha a Vezér nem tud ott lenni, ne legyen ott más sem. Punktum!

Ez a pitiánerség magasiskolája, lássuk be. De egyáltalán nem meglepő.

A NER keretein belül már csak így működik a világ, napról napra prezentálják az újabb példákat. Ez a mostani ötletelés március 15-el kapcsolatban csak az orbáni légvár újabb buboréka, ami a hatalmon maradás illúziójával hitegeti a Vezért.

Ha sikerül megakadályozni, hogy a belvárost ellepjék a kormányellenes, dühödt tüntetők, és helyettük mindenfelé narancsszínű lufikat röptető, Viktoros pólóban feszítő, Fidesz-feliratú zsíros kenyeret majszolgató embereket látni majd, akkor könnyebben kommunikálható a tömegek felé, hogy lám: erősek vagyunk, nincsenek itt elégedetlenkedő csoportok, nincsenek vesztesek! Megmondtuk, hogy mindenki jól jár, mindenki boldog, és íme! Rajtunk kívül nincs más alternatíva.

A köztévé elkötelezett stábja lelkesen tudósít majd bennünket az összes kormánybarát helyszínről, a példátlan nemzeti összefogásról, a belváros határain túl történteknek pedig gondolom, nem lesz majd hírértéke...

Az ember esze megáll az ilyen mértékű önámítás láttán, és nem először töprengek rajta, hogy vajon a Vezér személyes utasítására retusálják ki a közéletből az ellenzéki érzületű milliós tábort, vagy a lelkes talpnyalók próbálják elhitetni a Főnökkel, hogy minden a legnagyobb rendben van, nehogy túlontúl felizgassák szegényt.

Mindenesetre mindaz, ami történik, meglehetősen egy irányba mutat.

Csalások, hazugságok és trükkök szálai szövik át az orbánizmust, és végül az összes szál a Fidesznél fut össze. A „március 15-e trükk” csak egy ezek közül, és a többihez képest jelentéktelennek nevezhető, elvégre azon felül, hogy újbóli bizonyítékát szolgáltatja a Hatalom kicsinyességének és képmutatásának, semmire sem jó. A lelkesebb ellenzékiek jobb esetben keresnek egy külvárosi helyszínt, rosszabb esetben meg tiszteletüket teszik a Vezér rendezvényén, aki így első kézből szembesülhet vele, milyen az, mikor jogtipró politikusok akarnak ünnepi beszédet mondani a „szabadságharcosok országában”.

Vannak azonban súlyosabb tünetei is az orbáni centrális erőtér paranoiás természetének.

Ennek egyik legfőbb vezérfonala a kritikus média elnémítása. A Klubrádió kinyírása, a köztévé, közrádió, és a hírcentrum hamisításai, torzításai, sumákságai. Mi is a Párt alapelve médiaügyben?

Amiről nem számolunk be, az nincs is!

Ehhez szigorúan tartják is magukat, és nem hajlandók tudomást venni arról, hogy a lakájmédia üzemeltetése kontraproduktívnak bizonyul a mai technikai viszonyok között. A folyamatos hamisításnak ugyanis folyamatos lebukás a vége, ami nem egyszerűen hiteltelenné, hanem egyenesen nevetségessé teszi a közmédiát, és működtetőit egyaránt. Mégsem látszik a változtatásnak a legkisebb szándéka sem. Ők ezt szeretnék látni, és láttatni. Valószínűleg már saját maguk is elhiszik, hogy az ország olyan, amilyennek ők a híradójukban lefestik.

Aztán ott a kormány melletti szimpátiatüntetések ügye. A hétvégére Békemenet névre elkeresztelt szimpátiatüntetést terveznek. Bár ez hivatalosan nem pártrendezvény – mégis a Fidesz teljes mértékű erkölcsi és anyagi támogatását élvezi. Míg az ellenzéki tüntetések vidéki demonstrálói saját pénzen, szervezetlenül érkeztek a rendezvényekre, addig a hírek szerint a fideszes önkormányzatok különbuszok tucatjait indítják el vidékről, sőt a külföldi magyarlakta területekről is. Ennek eredményeképp szimpatizánsaiknak sokkal nagyobb hányadát képesek összeterelni, mint a civil szervezetek, akik anyagi korlátaik miatt valószínűleg jóval szerényebb hatásfokon képesek a mozgósításra. Fideszéknél persze ez nem a magasabb mérvű hatékonyság, hanem a töretlen népszerűség bizonyítéka, de ez még mindig nem tölti el őket kellő biztonságérzettel, ezt bizonyítja a következő példa is, ami nyilvánvalóan az ön - és közámítás tipikus esete...

Mialatt minden valamire való közvélemény-kutató mérése azt bizonyítja, hogy a Fidesz-tábor gyakorlatilag töredékére csökkent a kormányzás kezdete óta, addig a deklaráltan kormánypártoknak bazseváló Nézőpont Intézet tegnap közzétett jelentése szerint „szinte ugyanannyi a Fidesz-szavazó, mint két éve”, valamint az ellenzéki pártok „háromszor annyi aktív szavazót veszítettek, mint a Fidesz-KDNP”.

A kutatás leírja: „míg a kormánypártok 2010 óta 146 ezer aktív szavazót vesztettek, az ellenzéki pártoknak összesen 465 ezer biztos támogatójuk fordított hátat. A Fidesz-KDNP-nek a 2010-es példátlan felhatalmazás mellett a négyéves kormányzati ciklusban a magas választói elvárásokkal is szembe kellett néznie, a legtöbb ügyet felőrölni próbáló, valódi kormányzati alternatívát kínálni képtelen ellenzék azonban továbbra sem képes csökkenteni a kormánypártokba vetett bizalmat.”

Érdekes számok ezek a többi, kevésbé kormányközeli intézet adatainak tükrében, ugye?

Ideje megállapítanunk, honfitársaim: vagy ők kattantak be végérvényesen Vezérestől, holdudvarostól, vagy mi vagyunk totálisan hülyének nézve.

Közpénzen tartott manipulátorok seregei próbálnak átverni minket hamisított adatokkal, legyen szó akár gazdasági mutatókról, akár a támogatottság mértékéről. Kormány által felügyelt média próbálja megetetni velünk, hogy fekete a fehér, és fehér az, ami fekete. Fidesz-közeli üzletemberek, és elkötelezett pártkatonák próbálják bizonyítani, hogy a háztól házig buszoztatott Fidesz-fanok többen vannak, mint azok, akik éppen a mostani helyzetük rosszabbodása folytán nem tehetik meg, hogy alkalmanként 6-8 ezer forintot kiadjanak, hogy ott lehessenek az Orbán elleni tüntetéseken. És most itt az újabb sunyi húzás: a március 15-i térfoglalás.

Hazudnak, csalnak, manipulálnak, demonstrálják az erejüket, kitúrják az ellenfelet a pesti terekről, számomra mindez már nem meglepő. Vagyunk az országban sok millióan, akik értik, és érzik a történelem szavát, és március 15-én igenis kint leszünk az utcán. Orbán nem fog tudni olyan messzire toloncolni bennünket, ahová el ne hallatszana a népe üvöltése. Majd megtanulja ő is hamarosan:

„Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!”

"Orbán Viktor holnap leteheti a fegyvert" címmel adott ki közleményt Herczog Edit, az EP szocialista frakcióvezetésének tagja.

„Kívánatos, hogy Orbán Viktor Strasbourgban, Európa legnagyobb választott testülete előtt próbálja meg tisztázni a magyar kormány számos európai fórumon kritizált, az európai szellemiséggel, értékekkel és gyakorlattal szembemenő politikáját” - szól a közlemény.

A sorokat olvasva őszintén gondolkodóba estem, hogy a színtiszta cinizmus, vagy a naivitás iskolapéldájaként értelmezzem ezt a szösszenetet, hiszen ami itt áll, az egyszerűen a tudományos-fantasztikum műfajába tartozik.

Az, hogy a Dakota Vezér saját kezűleg teszi le a tomahawk-ot, ráadásul úgy, hogy erre való igényét saját maga jelenti be a brüsszeli törzsi varázslóknak, képtelenség. Nem lesz itt semmilyen fegyverletétel, sem önmarcangoló mea culpázás, háborúban nem megengedett az ilyesmi. Márpedig a Viktor háborúzik, mert ő ehhez ért! És punktum! Fodor is megmondta: neki a harc a lételeme, csak akkor érzi jól magát, ha csúzlival a kézben rohangálhat, vaktában lövöldözhet, pörgőrúgással teheti harcképtelenné az idegenszívűeket, és a fogával kaphatja el az ellenség golyóit. Bár az utóbbi időkben ő is kapott pár találatot, és ezzel szemmel láthatóan igencsak el tudták rontani a mulatságát, de ahelyett, hogy padlót fogna, ettől csak még inkább felszívja magát. Lőporfüsttől lesz sűrű a levegő holnap az Európai Parlamentben, bárki meglássa.

A diplomatikus szóvirágokhoz szokott européer parlamenti képviselők jobb, ha behúzzák a nyakukat, mert ott bizony röpköd majd a saller, meg a koki. A mi tökös Vezérünk irgum-burgumozását zengi holnap az univerzum, szerdán este újra ő lesz a világsajtó sztárja, ezt már most ki merem jelenteni.

Szijjártó tegnap kinyilatkozta: "Nem engedjük, hogy a nemzetközi baloldal hazugságokkal és alaptalan rágalmakkal vádolja Magyarországot a nemzetközi nyilvánosság előtt. Mi ezúttal is megvédjük Magyarországot és a magyar emberek becsületét."

Hát milyen fegyverletételről vizionálnak maguk ott Európában, kérem szépen?

Itt háború lesz! Honvédelem!

Jóízű posztkommunistázás, hazaárulózás, heroikus nemzetvédő szabadságharc, újabb frontok megnyitása, és örülhetünk, ha a beszéd végeztével a Vezér saját kezűleg nem gyújt fel egy európai uniós zászlót, és nem borítja rá az asztalt Barrosora!

Herczog Edit tehát jobban teszi, ha gyorsan magára ölti a harci uniformist, és frakciójával egyetemben felveszik a teknős-alakzatot, mert itt bizony frontális támadás következik. Viktor nem fegyverletételre, hanem fegyverhasználatra készül. A kilövendő célpontok között pedig többek között a Tisztelt Képviselőasszony is ott található.

A háború tehát holnap újabb szakaszába lép, az pedig, hogy megint mi fizetjük meg ennek a bukott hadműveletnek az árát is, Oroszlánszívű Vezérünket a legkisebb mértékben se érdekli. Nem mintha csodálkoznék, ahhoz túl sokszor volt már így a magyar történelem folyamán.