A megújuló Magyarországon nem az összeköttetések és az ügyeskedés, hanem csak az igazi teljesítmény számít. A rendszerváltoztatáskor azt remélték az emberek, hogy nem az ismerősök és a kapcsolatok határozzák meg a sorsok alakulását. Azonban az elmúlt húsz évben a régi világ a legváratlanabb pontokon tört felszínre: ott volt a gazdasági döntéshozatalban, a médiában, az egyetemi katedrán, az élet szinte minden területén.

Ezekkel a csodálatos gondolatokkal örvendeztette meg diákolimpikonjainkat a Nemzet Bölcse, mikor ma délelőtt elismerésben részesítette őket nemzetközi tanulmányi versenyen elért eredményeik okán. Ha hallótávolságban lettem volna, én nyerítve röhögök fel Viktor hazugságai hallatán, ifjú titánjaink viszont valószínűleg sokkal nagyobb önfegyelemmel rendelkeznek ahhoz, hogy ezt megtegyék.

Ilyenkor átvillan az ember agyán, hogy van-e olyan pillanata a napnak, mikor Orbán igazat mond, mert egyre inkább ritkulnak az erre utaló jelek.

Bár kétségkívül ott a jól bevált rejtett akna a szövegben. Tudniillik megint az elmúlt húsz évről beszél, és nem a kormányváltást megelőző két évtizedről. Ezáltal indirekt módon elismeri, hogy a 2010-től napjainkig terjedő időintervallum is vastagon benne van a sógor-koma-jóbarát előmozdításán fáradozó időszakban, sőt, az első Orbán-kormány éráját sem próbálja kicsutakolni, ami nem csoda, nehéz is volna. Valószínűleg azt gondolja, senki sem emlékszik már Simicska APEH-elnökségére. Rosszul hiszi!

Mindenesetre úgy döntöttem, kivételesen jóhiszemű leszek. Mivel Kedves Vezetőnk a „megújuló Magyarországról” nem múlt időben beszél, ezért reménnyel telt szívvel várom az eljövendő napot, mikor kis Hazámról lehámlik a korrupció sötét gúnyája, s a Viktor által felemlegetett posztokra valóban arra érdemes, szakmájukat legfelső fokon mívelő mesterembereket állítanak.

Az Orbán által vízionált Magyarországon egy Schmitt Pál kaliberű rendszerkompatibilis, karrierista bohóc az államelnöki pozíció közelébe sem kerülhetett volna. Stumpf István sem volna alkotmánybíró, Németh Lászlóné legmerészebb álmaiban sem vitte volna miniszterségig, Matolcsy kincstárnok pedig a gazdasági adatok romlásának első jelére repült volna, mint szélben a kalap. A megújuló Magyarországon találnának olyan szakembert az Állami Számvevőszék, a Főügyészség, az MTVA, vagy az OBH élére, aki egyrészt érti a dolgát, másrészt az égvilágon semmi köze a Fideszhez. Egy ilyen idilli ország közmédiájából Papp Dani lett volna kipenderítve Mészáros Antónia helyett, és Böröcz István már csak régi, rossz emlékeinkben kísértene minket. Egy ilyen korrupciótól mentes társadalomban nem Pintér belügyminiszter ex-cége kapná tucatjával a milliós állami megbízásokat, és Csányi, Demján, meg Széles uraknak semmiféle befolyása nem lenne a gazdasági ügyeinkre. Egy főiskolai oktatónak nem kellene fél évet várnia a kinevezésére, amiért felmenője Orbán ellen szónokol, a kritikus hangvételű sajtóorgánumokat pedig nem fenyegetné az elnémítás réme. Egy tökéletes társadalomban az Orbán-féle nemzeti konzultáció helyett népszavazáson döntenénk a legfontosabb ügyekről, és közelednénk a nyugati értékekhez, ahelyett, hogy a keleti diktatúrák felé kacsintgatunk.

A megújuló Magyarországon talán nem csinálnak majd dúsgazdagot a tehetősből, és koldust a szegényből. Egy ilyen helyen nem lesz szükség arra, hogy a kormány két évre előre lefoglalja a saját szavazói számára Budapest közterületeit, és így nehezítse meg mindenki más számára a nemzeti ünnepek megtartását. A megújuló Magyarországon nem lesz nagyobb becsülete a focinak a színháznál, Wass Albertnek József Attilánál, Dörner Györgynek Márta Istvánnál!

Hát valahogy így képzelem én az Orbán által lefestett megújuló Magyarország álomvilágát.

A mostoha valóság viszont úgy fest , hogy a jogtiprás, szabadrablás, korrupció és dilettantizmus ilyen fokát, mint ami ma jelen van az országban, régesrég nem tapasztaltam. Akármerre néz az ember, mindenhol egy régi ismerős: hol egy barát, hol egy rokon, hol egy régi pártkatona.

Hűséges, kipróbált elvtársak állnak az MTVA, az ÁSZ, vagy az ügyészség élén, családi jó barát irányítja a bíróságokat. A köztévés kollégák jó része már bizonyított a Hír TV-n, meg az Echo-n, Philip-nek is sikerült a nagy kiugrás. Stumpf és Balsai révbe ért, és a hűséges Zsigának is csurrant-cseppent a jóból, amíg be nem döglött a szekér. A Vitézy kölyök szintén megkapta, ami jár, és bőven megért egy törvénymódosítást, hogy Szapáry nagykövet is elfoglalhassa az őt megillető helyet.

Azt mondja a Vezér, nehezebb lenne ma annál nemesebb célt megfogalmazni, mint a tehetséges fiatalok megtartását. Ezzel teljes mértékben egyet tudok érteni! Ez ugyanis azt jelentené, hogy a Fidesz-KDNP által kiépített korrupt, önkényuralomra törekvő rendszer a gazdáival együtt odakerül, ahova való. A történelemkönyvek lapjaira örök okulásul és elrettentésül a jövő nemzedékei számára. Ez lenne az első lépcsőfok az ifjak itthon tartása érdekében. Egyben pedig azt is jelentené, hogy elkezdődhet egy demokratikus, igazságos, fiatalok számára is élhető európai ország újjáépítése.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.