„A doktori nélküli Schmitt ragad az elnöki székhez” címmel számolt be a Der Standard című osztrák napilap Plagi bácsi odüsszeiájának legújabb fejleményeiről, s a ma reggeli rádióinterjút követően be kell látnom, a cím cseppet sem túlzó. Az Emberek Emberének piszkosul megtetszett a Hivatal, gondolom a Sándor-palota kényelmét is megszokta már, és épp most próbálják meg kipenderíteni a jól fizető állásából, mikor sikerült felállítani a vadiúj testőrséget, a First Lady virágoskertjét szétdúló renitens vaddisznókkal is eredményesen vették fel a harcot, ráadásul illetékes elvtárs is megígérte, hogy a törvénykezési láz alábbhagy lassan, konszolidációs időszak veszi kezdetét, így aláírásra sem kell ezután annyi időt és energiát pocsékolni.

Nem, nem és nem!

Schmitt Pál nem az a fajta ember, aki nem csimpaszkodik kézzel-lábbal ahhoz a székhez, amelyikbe egyszer valaki beleültette, és ha úgy érzi, megpróbálják kiakolbólintani onnan, akár még oda is kötözi magát. Az index a minap remek írást közölt arról, hogy jutott el az államelnöki rangig ez a karrierista bohóc, aki a kádárista rezsimet épp olyan buzgón és készségesen szolgálta ki, mint amilyen kritikátlanul most firkantja alá a kétharmad által elé tolt törvényeket, köztük azt, amelyik bűnszervezetté nyilvánítja azt az MSZMP-t, melynek keblein ő is lelkesen csüngött egykor.

Schmitt Pál évtizedek óta szolgál...

Megtanulta kritika nélkül elfogadni és elvtelenül végrehajtani azoknak az utasításait, akik az ő karrierjét előbbre segítették, s az évtizedek alatt megszokta, hogy ezért cserébe az anyagi és politikai javadalmazáson túl a hatalmon lévők teljes körű védelmére is számíthat.

És most hirtelen szembesül vele, hogy felfordult a világ. Valami nem úgy működik, mint régen és ő nem érti, mi történik körülötte.

Az internet előretörésével az információt már nem lehet megzabolázni, az olyan, számára csip-csup ügyek, mint amit egy plagizált kisdoktori jelent, ma már időzített bombaként robbannak a köztudatban, és a világháló segítségével újabb és újabb emberhez jutnak el, megállíthatatlanul...

Hasztalanul várja, hogy majd Orbán segít. Hiába perdülne ki a Szijjártó-Selmeczi-Girosz trió félóránként a kamerák elé, hogy szóljanak pár jó szót érte, hiába a számtalan lojálisnál lojálisabb álriporter, akik csak arra jók, hogy kisírhassa magát a vállukon, semmi nem segít.

Megváltozott a világ, Pali bá'...

A politika, és közélet iránt fogékony emberek számára kitárult a vélemények, információk tárháza, százszámra olvashatják, hallgathatják őket az internetes felületeken, s ezáltal józan paraszti eszük és értékrendjük alapján kialakítják a saját , önálló véleményüket, ami lássuk be, - jelen esetben meglehetősen különbözik a hivatalos fideszes kommunikáció irányától. Közel sem él annyi gondolkodni képtelen funkcionális analfabéta az országban, mint amennyiben reménykedik, Pali bá'...

Ezért bornírtság olyan szóvirágokat röptetni a közrádió reggeli műsorában, hogy a méltatlan támadásokkal nem csak Schmitt Pál személyét, hanem a köztársasági elnöki hivatal tekintélyét is aláássák. Hát hol volt ez a tekintély iránti feltétlen aggodalom akkor, mikor lepacsizta az alkut a Viktorral, Palkó bátyám? Miért nem mondta akkor a Főnök szemébe, hogy bocs Vezérem, nem vállalhatom, mert vannak olyan szürke foltok a múltamban, melyek napvilágra kerülése esetén bizony komoly károk érhetik az államelnök, mint közjogi méltóság tekintélyét? Akkor másodlagosnak gondolta ezt, Pali bá', épp úgy, ahogy most is. Ha nem így volna, akkor venné szépen a kalapját, tenne a zsebébe pár vaníliás karikát útravalóul, és búcsút intene hálátlan népének, hogy a tárogatózásnak és hőn áhított nagydoktorijával kapcsolatos kutatásainak szentelje az idejét.

A Hivatal tekintélye nem veszett el, amint egy arra méltó ember áll az élére, újra a régi fényében ragyog majd, akár csak Göncz Árpád, vagy Mádl Ferenc idején. Ahhoz azonban, hogy ez megtörténhessen, az Ön mielőbbi lemondására van szükség!

Hogy is mondta aztán?

„Hiszen akárhogy is, az ország megválasztott első embere vagyok, aki az ország egységéért, a demokrácia működésért, az alkotmányosság őrzéséért felel.”

Ideje felnyitni Pali bácsi szemét, a formaságok ellenére sokkal inkább volt ez kinevezés, semmint megválasztás, emlékszünk még rá, hogy ki küldte azt az ominózus képeslapot a bolgár tengerpartról, melyben közölte a kétharmados gépsorral, ki is az ideális jelölt, a megfelelő ember a kényes feladatra. Az ország megosztottabb, mint valaha, a demokratikus intézmények élén pártkatonák feszítenek, az alkotmányosságról szóló intelem pedig végképp hiteltelenül hangzik egy olyan ember szájából, aki kritika nélkül aláírta az AB kiheréléséről szóló törvényt. Hogy hányat küldött vissza megfontolásra, arról pedig álljon itt illusztrációként az alábbi táblázat. No comment.

Az, hogy az interjúban nemes egyszerűséggel „bloggernek” nevezi az őt lebuktató ismeretlen oknyomozót, aki pénzt, időt és energiát nem sajnálva kilenc hónapon át kutatott, hogy az igazságot a közvélemény elé tárja, az úgyszintén Pali bá' romló mentális állapotára utal. Ha ő ennyi időt fordított volna annak idején a disszertációjára, még mindig joggal és büszkén viselhetné a doktori titulust. Azt mondja, a lemondását követelők az „ország rossz hírét keltik”, ami azért is nonszensz, mert még a hivatalos kormánypárti értelmezés szerint is Orbán Viktor az, aki egyenlő Magyarországgal, nem pedig Schmitt Pál.

Ráadásul én a Chicago Tribune mai online felületén azt olvasom, hogy Amerikában Pali bácsiról állítják nemes egyszerűséggel, hogy egy csaló, márpedig én úgy gondolom, egy közösségre nézve az a szégyen, ha a csalókat bújtatja, és hatalomban tartja, nem pedig, ha kiseprűzi.

Aztán körmönfont jogi csűrcsavarokba kezd, az ún. tényfeltáró bizottság kritikán aluli jelentésére hivatkozik, és az ártatlanság vélelmét hiányolja napokkal azután, hogy a Semmelweis Egyetem illetékesei kimondták a „jogerős ítéletet”.

Végül elcsukló hangon elpanaszolja, hogy „elvadultak a személyét érő támadások, például ha uszodába vagy étterembe megy, körülveszik, bekiabálnak, hogy miért nem mond le”.

Pali bátyám, fogadjon el egy jó tanácsot, kímélje meg magát és a családját a további kellemetlenségektől. Hiú ábránd abban reménykednie, hogy majd csitulnak a támadások, hogy az istenadta nép majd beletörődik, hogy egy kétes erkölcsű paprikajancsi (by K.L.) személyesíti meg a Hon első emberét. Ez jobb már nem lesz, viszont lehet még rosszabb...

Ha nekem nem hiszi, kérdezze meg a Gyurcsányt.

Ismeri.

Ön is intézett hozzá egy gyújtó hangú beszédet a Kossuth téri forradalmárok gyűrűjéből 2006-ban, ahol azt mondta:

"A sport világában a csalók ellen zéró-toleranciát hirdettek. Az aranyérmet természetesen elveszik azoktól, akik esküjüket megszegve akarnak jogtalan előnyhöz jutni. Nem ártana ezt a kifejezést megtanulni. Semmi engedmény a hazugság és a csalás számára. Azonnali, szigorú büntetést kell kilátásba helyezni, és azt maradéktalanul megvalósítani, hogy az kellőképpen elrettentsen".

Idézze fel magában ezeket a mondatokat, akár a tükör előtt állva, töprengjen el, mennyire gondolta komolyan őket akkoriban, és aztán vonja le a tanulságokat a saját maga számára.

Fogadja meg a fővárosi KDNP-elnök tanácsát. Beszéljen a Főnök fejével, jelentse be a visszavonulását, és a hátralévő éveit szentelje a családjának, az unokáinak. Sokkal szebb és nemesebb elfoglaltság az, mint a kétharmad agyament vízióit törvényesíteni a szignójával.

Tegye meg!

Nekünk pedig nem marad más, mint reménykedni abban, hogy Orbánnak eléggé nagy pofára esés volt az Ön kinevezése ahhoz, hogy legközelebb százszor is meggondolja, kinek a nevét firkantja rá az ukázra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.