Bajnai Gordon ex-miniszterelnök a Haza és Haladás blogján megjelent írásában a válságból való kilábalás lehetséges útjáról beszél, mindeközben kőkeményen kiosztja a kormányt, leszedi Orbánékról a keresztvizet, és ha megnézzük, mennyit romlott az ország állapota azóta, hogy a 2010-es átadás-átvétel megtörtént, teljes joggal teheti.

„Módszeresen, csigolyánként törték el a demokrácia gerincét” - írja Bajnai, majd leszögezi: „A Fidesz vezetése előre kitervelt programmal rendelkezett a Harmadik Köztársaság felszámolására. 2012 Magyarországának rosszul kormányzó, de nehezen leváltható kormánya van.”

Ezt követően beszél azokról a gazdasági intézkedésekről, amelyeket az államcsőd elkerülése érdekében elkerülhetetlennek tart, és aminek a jelenlegi kurzus épp az ellenkezőjét csinálja.

Írásának lezárásaként abbéli reményét fejezi ki, hogy Orbán és társai jószántukból, önként és dalolva átadják a kormányrudat egy olyan tecnokrata társaságnak, ami a direkt károkozáson és a Simicska-féle pártoligarchák pénzzel való kitömésén kívül máshoz is ért. Mivel ezt ő maga is a vágyálmok kategóriájába sorolja, ellenzéki összefogást sürget annak érdekében, hogy „ciklusokon átívelő széles társadalmi megegyezést teremtsünk alapvető nemzeti céljaink tekintetében”.

Őszintén szólva soha nem értettem, hogy Orbánéknak miért Gyurcsány az első számú mumusa, véleményem szerint Bajnai Gordon fényévekkel nagyobb veszélyt jelent a Fideszre, mint ő. Gyurcsány éppúgy megosztja a baloldali szavazókat, ahogy Orbán, határokon túl sem örvendett különösen nagy népszerűségnek, ráadásul gazdaságpolitikáját tekintve is megbukott, és ebből a szempontból másodlagos kérdés, hogy a mostani kormánypártoknak és az akkori MSZP-SZDSZ koalíciónak is komoly szerep jutott ebben a szomorújátékban.

Bajnai profi szakember. Ha egyszer békeidőben, konszolidált viszonyok között tudna kormányra kerülni, és nem mindig a csődfelszámoló szerepébe kényszerülne, talán a legsikeresebb magyar politikusok egyikévé válhatna. Pedig nem egy feltűnő jelenség. Halk szavú, szürke fazon, nem néptribünökre termett, nem nagygyűlések lánglelkű szónokaként maradt meg az emlékezetben. Az a fajta, aki reggelente szépen csendben bemegy melózni, és teszi a dolgát. Allűrök nélküli, megbízható fazon, aki kormányozni akarta az országot, és nem uralkodni akart rajta.

A mostanihoz hasonló gazdasági helyzetben vette át a hazánk vezetését, kőkemény intézkedéseket vert át a kormányon. Nem volt könnyű menet, de sikerült kitérnünk a fenyegető államcsőd elől, aztán kormányzása utolsó hónapjaiban jött a többi eredmény is. Lassú, de biztos javulást jeleztek a számok. A választások után visszavonult, létrehozta a Haza és Haladás Alapítványt, és a nyilvánosságot kerülve, szakértői háttérmunkát végzett. Ezenkívül több amerikai egyetemen, többek közt a Johns Hopkinson is megfordult vendégelőadóként. A mai, újbóli színrelépése, és főleg határozott politikai állásfoglalása engem igencsak meglepett.

Úgy látom, a jobboldali sajtó is felbolydult a hírre, a Magyar Nemzet Online „Bajnai bejelentkezett az IMF-nél a kormányfői posztra?” címmel számolt be a volt miniszterelnök visszatértéről.

A cikk végén kiemelik, hogy egy különös véletlen folytán a Bajnai által leírtak gyanúsan sok ponton egyeznek az IMF által megkövetelt, nemrégiben nyilvánosságra került feltételekkel. Valami különös összeesküvést sejtetnek, gondolom, most a kapitalista Barroso és Lagarde esküdött össze a vérkommunista Bajnaival a Vezér megbuktatására. Jellemző a kormányra és sajtójuk egy részére, hogy meg sem fordul a fejükben, hogy talán mégis bennük van a hiba. Ők azok, akik szembemennek mindennel és mindenkivel, az egész világ közvéleményével, a gazdasági törvényszerűségekkel, és ha folytatódik ez az őrület, hamarosan a gravitációt is kétharmados sarkalatos törvényben törlik el.

A felbolydulásukat megértem. Bajnai szakmai körökben rendelkezik azzal a hitelességgel, ami Orbánnak soha nem lesz. Szakemberként már elhárított a fejünk fölül egy fenyegető államcsődöt, kormányfőként bizonyította vezetői képességeit és demokrácia iránti elkötelezettségét, Magyarország miniszterelnökeként keserves intézkedéseket hozott és vitt keresztül a társadalmon úgy, hogy mindeközben le tudta nyugtatni a lakossági kedélyeket, és elutasítottsága közel sem volt olyan vehemens, mint elődjéé. Szakértelmét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy európai zárt körben, a magyar sajtótól biztos távolságban Orbán többször is elismerte Bajnai eredményeit, sőt, tőle nem meglepő módon bizonyos mértékig saját magának tulajdonította őket. Bajnai Európában és Amerika-szerte is elfogadott és tisztelt tecnokrata, posztjáról való távozásakor több szövetséges ország kormánya is kifejezte elismerését, Hillary Clinton pedig személyesen hívta fel telefonon, hogy gratuláljon neki a válságkezelés eredményeihez.

Bajnai Orbánnal szemben csapatjátékos. Képes hosszú távon gondolkodni, belátni a tévedéseit, kompromisszumokat kötni,  szakemberekkel dolgozik személyesen lekenyerezett haszontalan talpnyalók helyett.

Ha tényleg komolyan gondolkodik a visszatérésen, szerte a világból talál magának támogatókat. Európa közvéleményét már nem kell meggyőznie róla, hogy alkalmas a feladatra. Az ő szemükben Bajnai eminens, Orbán meg renitens.

A kérdés csak az, hogy a magyar társadalom elég érett-e arra, hogy populista paprikajancsik helyett világszerte elismert, tekintélyes szakmai múlttal rendelkező államférfiakat lásson a kormányfői székben.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.