A falusi embereknek nem az áruházból kellene megvenniük, amit meg tudnak termelni! - mutatott rá az újabb hibára a Nemzet Bölcse ma délelőtt a kormány vidékfejlesztési tervének bemutatásán. Már-már elképzeltem, ahogy a Lázár tesók a szívükhöz kapnak, s remegő kézzel nyúlnak a telefon után, hogy állami segítségért folyamodjanak a magyar áruházlánc falusi zöldséges-standjainak megmentéséért. Azonban ők valószínűleg tudják azt, amit a Vezér ezek szerint még nem: hogy a falusi emberek túlnyomó része eddig sem a boltban vette meg azokat az élelmiszereket, melyeket meg tudott termelni.

 

 

Így volt ez a kádárizmusban, a gaz Gyurcsány alatt, és így van ez most is, hogy a Haza letépte az ellenzékiség láncait. Én három és fél évtizede élek kertes környezetben, és mióta csak az eszemet tudom, a nagyszüleim, és a szüleim művelték a kertünket, majd felcseperedve mi is folytattuk ezt a nemes tevékenységet. Ugyanígy cselekedtek a szomszédaink is, meg azok szomszédai, és a szomszédok szomszédainak szomszédai is generációk óta. Tehát a Főnök már megint feltalálta a spanyolviaszt. Ennek ellenére nem állítom, hogy ok nélkül való volt a mai hegyi beszéd, hiszen mostanság egyre gyakoribbá válik, hogy a falusi emberek eladják, vagy kiadják a kertjüket. Ennek pedig több oka is lehet.

 

Egyrészt a növénytermesztést és az állattenyésztést az ember nem az anyatejjel szívja magába. Nem árt érteni hozzá, hogy mikor kell kiültetni a paradicsompalántát, hogyan vegyük fel a harcot az undok spanyolcsiga ellen , és tanácsos ismerni a gyümölcsfák metszésének trükkjeit is. Enélkül ugyanis hiába fűti az embert az akarat, nem megy semmire. Az meg urbánus legenda, hogy elég falura születni ahhoz, hogy ezekhez a dolgokhoz konyítson az ember. Ezt tanulni kell.

 

Ám legyünk jóhiszeműek, és tételezzük fel, hogy a földtulajdonos birtokában van a kertészkedés csínjának-bínjának! Ettől még mindig akadhatnak komoly nehézségek.  Van egy bosszantó jelenség. Úgy hívják, hogy időjárás. És bármilyen hihetetlen, ezt a dolgot még a NER keretein belül sem tudjuk szabályozni. Az elmúlt években nem kevés bosszúságot okozott ez a derék falusi kerttulajdonosoknak, mivel ezen áll, vagy bukik, hogy lesz-e gyümölcse a földműves munkájának. Sokszor hallani felénk a tavasztól őszig terjedő hónapokban, hogy megbolondult az időjárás. Télen hó híján nem fagy ki a föld, tavasszal korán megenyhül az idő, amire aztán rendszerint rájön még egy kiadós hideg és a gyümölcstermésnek máris annyi. Nyáron pedig vagy megállás nélkül esik, vagy egyáltalán nem. A végeredmény ugyanaz: sok-sok munka, minimális eredmény. A túl sok csapadék, vagy a hónapokig tartó szárazság ugyanúgy tönkre tudja tenni a kiskert-tulajdonosok termését, mint ahogy a sok száz hektáron dolgozó vállalkozóét, és ez azért rendesen el tudja venni az ember kedvét az egésztől.

 

Nem is beszélve arról, mikor egy szép késő nyári reggelen arra ébred az ember, hogy a félig érett zöldségnek, gyümölcsnek lába kelt az éjszaka, csakúgy, mint tavaly, meg tavalyelőtt, mivel három csapás ide, vagy oda, Pintér tábornoknak nem sikerült visszaszorítania ezt a tipikusan falusi folklórt.

 

Aztán van más összetevője is a dolognak, ami mellett nem kellene elmenni szó nélkül. A kerti gazdálkodásnak kiadásai is akadnak bőven. A földet ugyanis meg kell művelni. Szántani, tárcsázni. Ezt traktorral csinálják. A traktor meg gázolajat zabál. Nem is keveset. Ha Józsi bácsi beül a traktorba, hogy kellő szakértelemmel előkészítse művelésre a kertet, joggal várja el, hogy a gázolaj ára megtérüljön, ezen felül pedig még az elvégzett munkájáért is megkapja a fizetségét. Így aztán a munkálatok végeztével a földtulajdonosnak bele kell nyúlni a farzsebébe, és ki kell fizetnie Józsi bácsinak, ami jár, hogy az őszi szántás idején majd újra tiszteletét tegye.

 

Ezen kívül vetőmagot kell vásárolni, ami szintén elengedhetetlen a kertészkedéshez, ugyanis mind a répa, mind a paprika, de még az úritök is magról kel. Be kell szerezni a legkülönfélébb permetszereket, mert szép dolog ugyan a biokertészkedés, de itt mifelénk se a krumplibogár, se a peronoszpóra nincs erre tekintettel. Aztán jó, ha vannak kerti szerszámaink, amiket szintén pénzért adnak, és elhasználódnak, esetleg tönkre is mennek. Benzin kell a kapálógépbe, meg motorolaj, és egy aszálytól sújtott nyár folyamán jó sok vizet el tud locsolni az ember, ha nem akarja, hogy kiégjen minden.

 

A házi növénytermesztés tehát a hiedelemmel szemben koránt sincs ingyen. Nem is beszélve az állattartásról! Ugyanis sem a baromfi, sem a disznó nem működik friss falusi levegővel, mint ahogy nem is fotoszintetizál, így hiába hajtják ki a napra, attól még nem fog megnőni. Takarmány kell a dögnek! Kukorica, búza, árpa, táp, miegymás. Aminek az ára jelenleg az arannyal egyenértékű, egy átlagos falusi kert pedig méreténél fogva is alkalmatlan arra, hogy elegendő mennyiségű takarányt teremjen.

 

A kertművelésnek vannak bizonyos feltételei, és az eladott, vagy bérbe bocsájtott földek tulajdonosai koránt sem azért szabadulnak a földjüktől, mivel nincsenek tisztában a házilag termelt javak előnyeivel, a fent felsorolt körülmények valamelyikében keresendők az ezt kiváltó okok..

 

Köszönöm Kedves Vezetőnknek, amit a mai napon a tradícionális falusi földművelésért tett, remélem meglesz a látszata. Ugyanakkor szeretném emlékeztetni arra, hogy bármennyire is szereti a gazda a földjét, ott sem a gázolaj, sem a földgáz nem terem meg, és még elektromos áramot se tud előállítani belőle, hogy a nap végeztével megnézhesse a köztévé kormánybarát híradóját.

 

Készséggel elhiszem én Viktornak, hogy „minden híreszteléssel ellentétben eredendően mezőgazdasági ország vagyunk”, de neki most inkább az egymillió munkahely megteremtésére illenék fordítani szerény képességeit. Jó múltkor a jobbkeze azt mondta, az ország fejlődésének a kulcsa az újraiparosítás! Nosza, rajta!

 

A kertgazdálkodást meg tessék csak nyugodtan a falusiakra bízni, Főnök úr. Megoldotta a nép Kádár, Antall, Horn és Gyurcsány alatt is. Ha tőlük nem kért tanácsot, akkor az Önére sincs szükségük!

Elvégre ők sem dumálnak bele, hogyan menedzselje a fociakadémiát!

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://limoncs.blog.hu/api/trackback/id/tr743556309

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása