Igencsak sűrű lőporfüst terjeng a levegőben.

Orbán narancsköztársaságán csámcsog a világ. A legtöbben az asztalt csapkodják dühükben, úgy követelik, hogy Magyarország tartsa tiszteletben a nemzetközi szerződésekben vállaltakat, valamint a demokrácia írott és íratlan szabályait. Az EU-n belül a hírek szerint épp ma készülnek néhány keresetlen mondatot szólni hozzánk. Az amúgy virtigli européer Barrosoból megint kibújhat a fiatalkori szélsőbalos, ahogy azt Deutch Tamás mondotta volt, aki nem mellesleg fiatalkori liberálisból lett szigorú keresztény-konzervatív européer. A lényeg, hogy mostanra olyannyira világossá lettek Orbán céljai és módszerei a világ közvéleménye előtt, hogy saját EP-frakciója, az Európai Néppárt is szükségesnek látta jelezni a nyilvánosság felé, hogy „az Európai Bizottságnak azon ajánlásait fogja támogatni, amelyek biztosítják, hogy Magyarország teljes mértékben eleget tegyen az Európai Unió jogi előírásainak”.

Ennek ellenére van még Európában, akinek tetszik a rendszer. Mário David , a Néppárt alelnöke úgy tűnik, egyedüliként, teljes vállszéllességgel kiáll Orbán és a NER mellett, pár napja az [origo] közölt vele riportot, ma pedig a Magyar Nemzet online felületén veszi védelmébe az Új Magyarországot.

Mário David, aki az EU szomszédságpolitikai ügyeinek prominense, nemrégiben még a polgárok, és civil társadalmi mozgalmak demokráciákban betöltött fontos szerepéről filozofálgatott. Kihangsúlyozta: különösen lényeges a nők és gyerekek jogainak előremozdítása, és a demokratikus szabadságelvek elmélyítése. Ezek pediglen: a szólásszabadság, a gyülekezési szabadság, a vallásszabadság, a sajtószabadság valamint a tisztességes választások. Ezen felül kihangsúlyozza a korrupció elleni küzdelem, a jogállamiság, a társadalmi igazságosság, a kisebbségek tiszteletben tartása, a környezet megóvása és az erőforrás-hatékonyság fontosságát is.

A gyarló magyar ember azt gondolná, Ő a demokratikus elkötelezettség bajnoka, aki sikítófrászt kap az orbáni rendszer-újraindításnak még a gondolatától is, ezzel szemben a kormányoldal kedvelt lapjában méltatja a Vezért, aki elmondása szerint „régóta a személyes jó barátja”, és aki szerinte nem hatalomittas akarnok, hanem „egy olyan úriember, akit vagy gyűlölsz, vagy szeretsz”.

Kíváncsisággal vegyes kétkedéssel álltam neki az olvasásnak, reménykedtem benne, hogy David úr által megvilágosodhatok, és világlátott, sokat tapasztalt emberként elmagyarázza nekem, hogyan fér össze a gyerekek jogainak az erősítése a tizenévesek bebörtönzésével, vagy a poroszos oktatási rendszer restaurálásával, ahol a testi fenyítés nem erőszak, hanem elfogadott nevelési módszer.

Mi a véleménye a vallásszabadságról a Fidesz-KDNP kodifikációs remekműve után? Vagy mit gondol a sajtószabadságról az egyetlen ellenzéki rádió legyilkolása, valamint a fideszes hírhamisítók szorgos ténykedése láttán? Hogyan látja biztosítottnak a magyar nép tisztességes választásokhoz való jogát a kormánypártok méretre szabott választási törvényét olvasgatva?

Mi a véleménye a korrupció visszaszorításáról annak fényében, hogy a Transparency International decemberben közzétett korrupciós jelentése szerint 4 helyet csúsztunk vissza az előző évihez képest, és a nemzetközi szervezet megfogalmazása szerint „mára nagyon súlyossá vált a helyzet”?

Mi a véleménye a jogállamiságról egy olyan országban, ahol az Alkotmánybíróság gyáva hozzá, hogy hárommillió embert érintő kérdésről döntsön, ahol gond nélkül kizsarolható az emberektől az éveken át kuporgatott megtakarításuk, ahol az összes kormányfelügyeleti szervben a Párthoz szorosan kötődő hivatalnokok pöffeszkednek, ahol az érdekegyeztetés fórumait ellehetetlenítik, és az ember a nap minden pillanatában érzi maga körül a Nagy Testvér jelenlétét?

Vagy beszéljünk a társadalmi igazságosságról? Milyen társadalmi igazságosságról beszélhetünk ott, ahol a gazdasági válság minden terhét a legszegényebbek vállára rakják, ahol néptömegeket hagynak nyomorba dőlni, ahol 48.000. forintot ér az államnak 160 órányi közmunka, miközben a talpnyalóinak milliókat fizet ki a semmire? Mi a véleménye a kisebbségek védelméről, miközben olyan médiumnak nyilatkozik, ahol egy kis cigányozás, zsidózás még bőven belefér?

Na, hát ezekről a dolgokról szívesen meghallgattam volna a képviselő úr véleményét, ehelyett viszont olyan tisztánlátó észérveket olvasok, mint hogy a külföldről jött támadások oka, hogy „a sajtó nagy része baloldali orientáltságú”. Ezen felül kikéri magának, hogy Gyurcsány megúszta az össznépi sajtósortüzet annak idején. Hát micsoda dolog az, kérem szépen, hogy a Jóbarátom szocialista elődje maga ismeri el: hazudott az embereknek, hazudott a nemzetnek, hazudott a gazdaság állapotáról, hazudott az európai partnereinek, és nem feszítette keresztre mind a nemzetközi, mind a magyar média?

Ez a hazug, piszok Gyurcsány! Jól megkapta megint.

Még szerencse, hogy a keresztényi becsület lovagjai itt vannak köztünk , és nap mint nap figyelmeztetnek a Gonosz jelenlétére!

De én azért ezen a ponton rákérdeztem volna, mit gondol David képviselő az olyan politikusról, aki titokban, zárt ajtók mögött figyelmezteti a külföldi diplomatákat arra, nehogy bármit komolyan vegyenek, akit a kampányban ígér. Aztán kikocsikázik a zemberek közé, és Alice csodaországához hasonlatos mesevilágot ígér nekik, miközben már akkor pontosan tudja, hogy az Új Magyarország az ő számukra közelebb áll majd a pokolhoz, mint a mennyországhoz. Mi ez, ha nem hazugság, David úr?

Vagy beszéljünk arról, ki hazudik a gazdaság állapotáról? Arról, hogy Varga Misi véresre kotorta a körmeit, mert az volt az ukáz, hogy csontvázakat kell találni, eközben pedig Viktor az előző kormány „világbajnok válságkezelését” méltatja Európa-szerte?

És ha már a kérdéseknél tartunk, és az európai partnerek átverésénél, miért van az, hogy Orbán, az Oroszlánszívű mellé egy fotó erejéig nem hajlandó odaállni magára valamit is adó politikus, és még az Európai Néppártban is kénytelenek úgy kezelni, mint az osztály szégyenét, akit az első padba kell ültetni, hogy bármit is csinál, szem előtt legyen? Hát ki válaszolja meg nekünk ezeket a kérdéseket, képviselő úr?

A cikk utolsó kérdése úgy hangzik David alelnökhöz: mit javasolna Orbán Viktornak, ha a helyében lenne? Ő bölcsen kitér a válasz elől, mivelhogy a Viktor jobban tudja, mit kell ilyenkor csinálni.

De nekem azért itt a végén lenne egy javaslatom Mário Davidhoz, még ha soha nem is jut el hozzá. Mielőtt a képviselő úr idefárad Európából, hogy a demokratikus folyamatok elismert szakértőjeként megvédje Orbán Rendszerét, talán tájékozódjon róla, mihez adja a nevét.

Legközelebb talán menjen ki a Kunigunda utcába az éhségsztrájkolókhoz, és tőlük érdeklődjön a sajtószabadság állapotáról. Aztán kérdezze meg a Fidesz által támogatott nagy történelmi egyházak képviselőit, ők hol voltak karácsonykor, mikor az alsóbbrendű egyházként kezelt krisnások az ingyen ebédet osztották a rászorulóknak a Blahán. Azután leugorhatna a közmunkások közé, akik 8 órát robotolnak annyi pénzért, amennyinél még egy átlag parlamenti képviselő gyerekének a napi zsebpénze is több. Utána bemehet a legközelebbi élelmiszerüzletbe, és megnézheti mire elég az aznap keresett 2400 forint, amivel az általa oly' nagyra becsült társaság állítólag a „munka becsületét” állította helyre.

Elbeszélgethetne a munkaadókkal, akik embereket kénytelenek utcára rakni azért, hogy a fennmaradóknak ki tudják fizetni az Orbán által minimálbér-emelésnek hazudott vállalkozói különadót! Társaloghatna egy keveset azokkal az emberekkel, akiknek a buszait a szakszervezeti tüntetések alkalmával visszafordították, és akiket kirúgással fenyegettek meg, amiért vették maguknak a bátorságot, hogy tüntessenek Orbán ellen. Kikérhetné a kirabolt nyugdíjpénztártagok, a megtakarításukat külföldre menekítők véleményét, kilátogathatna egy cigánytelepre, hogy tájékozódjon a magyar kisebbségek életkörülményeiről, amit onnan Európából olyan fontosnak tart.

Ha mindezt megteszi, és még ezek után is tetszik Önnek a rendszer, akkor elfogadom és tudomásul veszem a képviselő úr által elmondottakat. Ez esetben viszont az írásom elején idézett gondolatait vagyok kénytelen kétségbe vonni. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett katyvasz ugyanis éles ellentétben áll azokkal az értékekkel, amik mellett Ön tavaly novemberben oly' vehemensen felszólalt.

És végül még egy zárógondolat a végére:

Ön azt állítja, ha bármilyen hivatalos európai szerv kéri, hogy valamin változtassanak, akkor Orbán megteszi azt.

Ha tényleg 20 éve ismeri a Vezért, tudhatná róla, hogy amíg csak egyetlen olyan ember is létezik Európában, aki mögé bújva védelmezheti a saját keze által összegyúrt egyszemélyi diktatúráját, addig nem fog meghátrálni. Mindennek fényében David úr,  talán nem volna felesleges újragondolni a mai Magyar Nemzetben tett nyilatkozatát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.