Nyikos László jobbikos képviselő, a Számvevőszéki és költségvetési bizottság elnöke bejelentette, hogy a szakkör ellenzéki tagjai összedugták a fejüket, s rövid tanakodás után arra jutottak, ideje volna megkérdezni a Nemzet Pénztárosát, hogyan is állunk ezzel a gazdasági szabadságharccal.

Vannak arra utaló jelek, hogy nem jól. Mint azt a radikális színekben pompázó Nyikos múlt héten bővebben is kifejtette, a forint-euro árfolyam kirúgta a plafont (azóta kicsit korrigált), drágul az import, kilő az infláció, az önkormányzatok és vállalkozások siratják kölcsönből szerzett javaikat, a lakossági hiteleseknek az a része pedig, aki nem volt elég ügyes, hogy a semmiből előkaparjon egy összegben egy lakásra való kápét, bizony most még többet fizet, és még az sem vígasztalja, hogy mostanra minden bizonnyal az összes derék parlamenti képviselő feje fölül eloszlott a kilakoltatás árnyékának réme.

A legszebb az egészben, hogy a Nemzetmentő Zseniknek még azt is sikerült elérni, hogy mostantól már a forinthitelesek is többet perkálnak a jegybanki alapkamat kényszerű emelése folytán, így aztán lassan kezdhetnek gondolkodni az ő megmentésükön is.

A bizottság prominensei arról kérdeznék zavaros tekintetű, s még zavarosabb elméjű fantasztánkat, hogy a tények, s az eddigi tapasztalatok tükrében van-e esély arra, hogy tartható a 2012-es költségvetés, vagy lelkileg fel kell készülniük, hogy újragondolják az egészet.

Komoly zavar támadhatott az Erőben, hiszen alig pár hete maga, az Egyes Számú Testvér nyilatkoztatta ki róla, hogy „a főszámokat nem csak hogy nem kell, hanem nem is szabad módosítani”, hiszen az „egy figyelemre méltó alkotás”.

A Vénusz születése Boticellitől, az egy figyelemre méltó alkotás, a Matolcsy-féle költségvetés ellenben fércmunka, ami pár hónap múlva csúnyábban néz ki, mint Orbán lencsevégre kapott parlamenti jegyzetei.

De botcsinálta kormányunk ezt sosem fogja belátni, Matolcsy meg pláne, hiszen tudvalevő, hogy Gyuri testsúlyának mintegy 83%-át az önbizalom teszi ki, s nem érheti őt olyan súlyos kudarc, amiben ne volna képes meglátni a szépet és a jót!

Mindezt rögtön bizonyítani is tudom, méghozzá a Mester saját keze által írt publikációjával, amellyel a Bumeráng apropóján örvendeztette meg rajongói táborát. Nem, ez nem az a bumeráng, amelyik fejbe találta szegényt, hanem Michael Lewis könyve, mely Gyurka szerint újabb szenzációs bizonyítéka annak, hogy 2+2 az nem lehet négy, és a cafatokra tépett közgazdasági tankönyvek összecelluxozása helyett tovább kell araszolnia az általa járt felfedezetlen vidéken, s bár sötét is van, a hely szűke miatt már haladni is csak négykézláb tud, de minden méter után nagyot rikkant Viktornak, hogy kövesse, mert a távolban már látja az édenkert fényeit.

Na de mit ír korszakalkotó művében ez a géniusz?

Jelenlegi szomorú helyzetünkben azt gondolnánk, elkeseredett önmarcangolásba kezd, s ruháját megszaggatva verbálisan sírba ereszti az unortodox gazdaságpolitika ripityára tört és megalázott testét, puszta kézzel földet hány rá, és szól Viktornak, hogy verje le a keresztet. De nem!

Gyurinak már megint fergeteges sikerélménye van, felebarátaim! Azon örvendezik, hogy az elmúlt év erélyes intézkedéseinek köszönhetően (lásd: nyugdíjpénztárak kirablása) a költségvetési hiány 3% alá csökkent, és 2012-ben folytatódik a tendencia (mindenki dugja el, amije van!). Megállították az államadósság növekedését (hö...), és enyhítették a devizában eladósodott családok terhét (2010: 1 sváji frank = 182 Ft ; 2012: 1 svájci frank = 255 Ft ! 182<255.)

Ne gondolja senki, hogy Matolcsy ferde szemmel tekint a jövőbe, ő a példátlan kudarcok megélésében is csak saját profizmusának bizonyítékát látja! Ő a gazdaság Ed Wood-ja! Jelen cikkében ezt a tanulságot vonja le regnálásának romboló hatásait elemezve: „másfél év alatt bebizonyosodott, hogy képesek vagyunk gyengeségeinkből erősségeket kovácsolni”. „A hiányzó egy, de inkább másfél millió munkahelyről” boldogan kijelenti: „ma már 30 ezerrel több van, mint egy éve”! Tekintsünk el attól a jelentéktelen mozzanattól, hogy épp Matolcsy újabb agymenésével egy időben jött a hír, miszerint néhány héten belül 7000 ember repül a közigazgatásból. Ehelyett számoljunk egy kicsit. Ha évente 30.000. munkahellyel bővül a mi kis hazánk, akkor mire is lesz meg az egymillió? Ha jól számolom, 2045!

Na tehát, egy dolgot le kéne szögeznünk.

Az a politikus, aki botor módon azt nyilatkozza, hogy a „szőnyeg szélére állítja” Matolcsyt, nincs tudatában annak, mire vállalkozik. Ahhoz ugyanis, hogy Gyurkát meg lehessen szorongatni, előbb tudatosítani kéne benne, hogy az, amit művel, nem jó. Ha pedig a világ összes közgazdásza, elemzője, hitelminősítője és befektetője nem járt sikerrel, akkor nem gondolom, hogy a költségvetési bizottság versenyzői jó eséllyel indulnak.

Gyurka csak ül az általa összehordott gazdasági romhalmaz tetején, vidáman dúdolgat, és várja, amíg a kupac virágba borul. Az, aki azt gondolja, sikerül őt szembesíteni a valósággal, és kizökkentenie az ő kis rózsaszín álomvilágából,  épp olyan reménytelen eset, mint ő.

Gyuri legfrissebb helyzetértékelése láttán úgy tűnik, hogy szegény ördögöt végleg elvesztettük! Megértésre, és egy türelmes orvosra volna most szüksége, nem szívtelen ellenzéki képiselők kukacoskodó keresztkérdéseire. Szorítsunk neki, hogy a küszöbön álló fegyverletétel után találjon valami remek hobbit, ami lefoglalja, és távol tartja a pénzügyektől.

Most már biztos, hogy a gazdaság nem az ő világa!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.