Van ez a zöldpárt. Az LMP.

A 2010-es választások egyik legnagyobb meglepetése volt a parlamentbe kerülésük.

A nevükben rejlő alapvetést, miszerint lehet más a politika, nem sikerült bizonyítaniuk. A legtöbb esetben inkább azt bizonyították, hogy nem lehet más. De ezen semmi csodálkoznivaló nincsen, az ellenzéki politizálás nem színes lufik eregetéséből, és pár tucatnyi értetlenkedő járókelőnek szánt performanszból áll, hanem alternatívák felmutatásából. Jogszabályok, kiegészítő javaslatok előterjesztésének pepecs munkájából. Kompromisszumok, egyeztetések hosszú sorából, melyeknek köszönhetően az ellenzéki és/vagy kormánypártok előtt kikörvonalazódnak olyan közös célok, melyeket együttes erővel jó esetben képesek keresztülvinni a törvényhozáson.

Azt mondják, a politika tudománya a kompromisszumok kötésének művészete.

Kivételes esetben előfordulhat, hogy a népnek elgurul a gyógyszere, és túl nagy hatalmat ad egyesek kezébe, akik aztán azt hiszik, onnantól kezdve mindent lehet. Olyanok, mint a heteken át láncra verve heverő kutya, akinek eloldják a láncát, és efelett érzett örömében tizenötször körbefutja az udvart, letarolva a ribizlibokrot, a nagyi virágágyását, meg a kerti bútort, és aztán befejezésül még felkergeti a fára a szomszéd cirmos cicáját.

Vannak pártok, akiknek az ország nagy bánatára sikerül ilyen túlhatalmat szerezniük, s ezt követően nagyívű ígéreteiket sutba vágva tesznek arra, mit akarnak mások. Az ilyen párt teljhatalmából kifolyólag ki tudja kerülni az egyeztetést, a kompromisszumokat, a más pártokkal való együttműködést.

Na, az LMP pont nem ilyen párt.

Ezért tartom én furcsának, mikor Schiffer frakcióvezető ilyen szellemeseket mond, mint most is. Azt nyilatkozza a rádióban: nem hajlandó választási együttműködésre, önálló pólusképző erőként úgy kívánja leváltani a Fidesz-KDNP-szövetséget 2014-ben, hogy semmiféle rehabilitációban nem kívánja részesíteni azt a kurzust, amely nagy mértékben előidézője a Fidesz kétharmados többségének.

Fura muki ez a Schiffer. Számomra ő a leggyengébb láncszem ebben az amúgy lelkes, és szimpatikus amatőrtársulatban, akiknek vannak gondolataik, céljaik, jó irányba mutató ötleteik, csak éppen erejük, és támogatottságuk nincs hozzá, hogy valóra is váltsák.

Schiffer András megmaradt protest szellemiségű aktivistának, hétről hétre bizonyítja, hogy képtelen a legcsekélyebb mértékű együttműködésre is, és zsigerből odacsap minden feléje nyújtott kézre. Egy esetleges kooperáció a szemében nem érdekérvényesítési lehetőség, hanem a párt függetlenségének elzálogosítása, Gyurcsány-fóbiája pedig mostanra olyan méreteket öltött, hogy azt bármelyik jobbikos megirigyelhetné.

A múlt heti Népszabadságban már megszólalt egyszer, akkor is lényegesnek látta kihangsúlyozni, hogy soha, sehol, senkivel! Ő és a pártja nem hajlandó választási együttműködésre, sem koalíciókötésre, mert ők elutasítják ezeket is, meg azokat is, és önálló pólusképző erőként akarják leváltani Orbánékat. Az MSZP-vel ugyan hajlandók egy asztalhoz ülni, hogy a Fidesz leváltásának mikéntjeiről eltraccsoljanak, megtalálják azokat a pontokat, amelyekben lehetséges némi együttműködésecske, de ez nem partnerség, és nem szövetség, és különben is, hagyják őket békén, mert ők egyedül akarnak választást nyerni. Arra a kérdésre, hogy a DK-val is tárgyalásba kezdenek-e, úgy felelt, hogy nem. Ha Gyurcsányéknak majd sikerül bejutniuk a következő parlamentbe, akkor talán... esetleg... lehet...

Mondja ezt egy olyan párt frakcióvezetője, amely két éve ül és tevékenykedik a Parlamentben, és támogatottságát tekintve ma is úgy aránylik a kormánypárthoz, mint csipkebogyó a narancshoz.

Sok lúd disznót győz!- szól a mondás, de az LMP-s liba egyedül akarja legyűrni a harapós kandisznót, mert ha a többieket is bevenné a csapatba, az elhalványítja az ő hőn áhított dicsőségét és sikerét, ami a baromfiudvar hősévé emelné. És különben is büdösek.

Hogy mitől van ez a fene nagy elbizakodottság, magam sem értem. Egyfajta egészséges önbizalom természetesen mindenféle tevékenységhez szükségeltetik, de ha rátekintünk a Tárki egy hónappal ezelőtti felmérésére, azt látjuk, hogy az LMP a teljes népesség körében éppen csak 4%-os támogatottságot élvez. Ez épp ötöde a Fidesz-táborénak, harmada az MSZP-ének, sőt, még a Jobbik is két és félszer több szavazóval rendelkezik a decemberi adatok szerint. Egyedül a DK-nak nem sikerült még legyűrni a zöldeket, de ne feledjük, hogy ők november elején lettek hivatalosan párttá. Tekintve, hogy az LMP-nek két hónapos kezdeménykorában a teljes választói bázisa elfért egy budai kiskocsma teraszán, a Demokratikus Koalíciót pedig a fent említett közvélemény-kutatás 2% körülire saccolta a teljes népesség körében, a ciklus végére könnyedén lekörözhetik a zöld egeret, amely ma még fityiszt mutat nekik.

Most, mikor az összes ellenzéki alakulat szavazótábora, és a kialakulóban lévő civil mozgalmak mögött álló tömegek is az összefogás szükségességéről beszélnek, Schiffer András miniatűr pártja elutasítja ezeket a hangokat. Gyakorlatilag tudatosítja a lakosságban, hogy a DK-t nem tekinti parlamenti tényezőnek, az MSZP-t „semmiféle rehabilitációban nem kívánja részesíteni”, a Jobbikkal szintén nem képzelhető el párbeszéd, sőt, a legfrissebb nyilatkozata szerint nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy a Fidesz-KDNP jelenlegi képviselőinek segítségére számít az alkotmányosság visszaállításában.

Biz' ám, tisztelt barátaim!

Azokat a képviselőket kéri alkotmányos restaurációra, akik épp most döntötték meg a rendszert!

Addig is, amíg Schiffer Andrásnak sikerül elérnie, hogy a kétharmados parlament narancslelkű forradalmárai szemközt csulázzák magukat, mi szurkolunk, hogy a frakcióvezetőnek ezzel egyidejűleg sikerüljön kiépíteni az LMP körüli centrális erőteret, és 4%-os támogatottságát megsokszorozva kockahasú váltópártként indulhasson a 2014-es választáson. Elvégre erre volna hivatott egy önálló pólusképző erő, vagy mi a szösz.

Egyszerű, mezei választópolgárként azt tanácsolnám Schiffer úrnak, és pártjának, hogy kezdjenek el csapatszellemben gondolkodni, kifogások helyett lehetőségeket keresni az összefogásra, és ha már a nevükben ezt hirdetik, bizonyítsák be, hogy képesek a pártérdek helyett a köz érdekében döntéseket hozni. Mert amit idáig letettek az asztalra, az édes kevés. Ideje felfogniuk, hogy önmagukban itt minden erőlködésük ellenére sem mennek semmire. Ne tévessze meg őket az a 15 percnyi hírnév, amit a december 23-i akciójukkal elértek. Ha Pintér emberei nem pörögnek túl, mint majom farkán a stanicli, és Gyurcsány nem rabosíttatja magát a komplett ellenzékkel egyetemben, a zöldek akciója nem ütötte volna meg a hírérték szintjét.

Ennek tudatában gondolják át, mit tesznek, mit mondanak, és hogy hol a helyük a politikai táplálékláncban. Ha nem ezt teszik, pillanatok alatt eltűnnek a süllyesztőben, azt pedig nem kívánom nekik. Szép szín ez a zöld, helye van a palettán, én pedig köztudottan a sokszínűséget szeretem.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.