Egy régi dakota mondás szerint a baj nem jár egyedül. Milyen igaz!

Hát nem elég, hogy a világsajtó legjelentősebb lapjai a The Economist-tól a Le Monde-ig már-már folytatásos teleregényként hozzák le Viktorunk dicstelen kalandjait a nemzetközi olvasóközönség szórakoztatására? Nem elég, hogy a külső ellenség itt dörömböl, hogy ránk törje Fidesztán kapuit? Miközben teljes erővel próbáljuk visszaverni a jenkik támadását, már a franciák meg az osztrákok is lengetik a harci lobogót, ráadásul EU-s körökből további rohamok várhatók. Így nem túlzás kijelenteni, hogy csapataink harcban állnak az egész haldokló nyugattal.

Gazdasági téren sem túl jó a helyzet. A nemzetközi karvalytőke ármánykodása eredményeképpen képtelenek vagyunk lerázni magunkról az Európai Unió lomha tengerjáróját, ami fáradhatatlanul csáklyázza gyorsnaszádunkat, hogy visszatartsa, s megakadályozza, hogy elrugaszkodjunk a végsőket nyögő, kapálódzó nyugati válsággóctól. Matolcsy kincstárnok éjt nappallá téve küzd a pénzügyi függetlenedésünkért, de a siker még így sem garantált. Pedig ő aztán mindenen rajta tartja a szemét.

S ha még ez sem emésztené fel energiáinkat, még meg kell küzdenünk a belső ellenséggel is. A hálátlan társaság háborog, 4/5-ük szerint rossz irányba mennek a dolgok, és most már a tömegtüntetések alkalmával is csak a szélsőjobb áll a NER mellé. A kommancsok, meg a régi rendszer védelmezői nem képesek átlátni a Nagy Művet, és hajlamosak a saját, minden magasztosságot nélkülöző csip-csup problémáik miatt felrúgni az egész nemzeti együttműködést.

Minden szarér' sírnak: párezer forinttal csökken a nettójuk, és már lázonganak!

Demokráciát akarnak, létbiztonságot, meg médiapluralizmust. Képtelenek fölfogni, hogy Magyarországon mi teremtettük meg a Demokráciát!

Ott van az Alaptörvényünkben leírva feketén-fehéren! Hát kell-e ennél meggyőzőbb bizonyíték?

Létbiztonság? Az is meglesz! Hát nem ígérte meg a Gyuri?!

Megígérte, hogy húsz év alatt elérjük és meghaladjuk az uniós országok átlagának életszínvonalát.

Az a 20 év már csak 19, hát miért nem lehet azt kivárni?! Ha már egyszer a sok évtizedes kommunizmus, meg az átmenet évei alatt kibírta a nép jólét nélkül, akkor mi lesz ehhez képest ez a 19 esztendő?

A médiapluralizmusról meg annyit, hogy épp elég tévé és rádiócsatorna működik így is, tessék válogatni közülük, nem hiányzik senkinek, hogy klubrádiószerű szoclib rémhírkeltők szennyezzék itt a jó magyar étert, nagymértékben rontva népünk hangulatát, és kormánypárti szavazóink számát. Hallgassunk vidám, zenés rádiócsatornákat, vagy fogyasszuk a közmédia által gondosan preparált, nézőkonform híreket! Nem érünk rá a siralmakkal foglalkozni, enélkül is van épp elég bajunk.

Itt van a forint, ami olyan magasan áll, hogy már nem látjuk tőle a plafont. A csődkockázat szintén az egekben, az államkötvényeink hozama meg olyan szintre kapaszkodott, amit Itáliában anno a bunga-bunga király Berlusconi sem mert kivárni, és az összeomlás elkerülése végett, na meg némi külső közreműködés hatására visszavonult élvezni az életet. A vállalkozók már rég kivitték a pénzüket az országból, ráadásul azok a középosztálybeliek, akik emiatt köpködtek rájuk, most időpontért telefonálgatnak az osztrák bankokhoz, hogy ők is kimenekítsék, amit lehet!

Hát csoda, hogy az ember nem tudja, hol áll a feje?

Nem elég, hogy a 18-49 évesek körében már így is Orbán Európa mumusa, most még meg kell érnünk, hogy már a német kölyökklubban is fej-fej mellett halad a csúf, gonosz Hókuszpókkal? A ZDF gyermekhíradójában a fritzek az Alaptörvényt szapulják, Schmitt Palit mutogatják, aki a Művünket méltatja, miközben kint meg dühöng a nép. A kölykök meg nézik!

Hát micsoda vircsaft ez, gyerekek!?

A német ovisoknak rólunk szóló rajzfilmmel magyarázzák el, mi is az a diktatúra! A kis rajzokon három figura ábrázolja a kormányt, és ezek egész idő alatt morcos pillantásokat vetnek a „pártok" vagy a „bíróság" feliratú másik figurákra. Hát most ne legyen pipa az ember?

Az, hogy az Európai Parlamentben magyar Chaveznek, meg pusztai Putyinnak bélyegzik a Vezért, az hagyján. Ott úgyis mi mondjuk meg, ki a kommunista, üljön akár a Néppártban, akár a Zöldeknél. Tom Meliát a Deutch Tomi egymaga elintézte, egyszerű ujjgyakorlat volt neki az egész. Na de milyen kommunikációs bravúrral bizonyítsuk rá a 8 éves nyugatnémet kis Claus-ra, vagy Gerdi-re, hogy posztkommunista kollaboránsok?

Az ember már-már úgy érzi, összecsapnak a feje felett a hullámok, és elkönyveli, hogy ebben a nyomorult Európában már egy valamirevaló autokráciát se lehet összehozni. De aztán felmegy a világhálóra, és ott van Lázár János. Az ember, aki reményt hoz, utat mutat.

Orbán küzd az önállóságért, a szabad cselekvésért. Magyarországot nem lehet lehúzni sehol, ezt a szovjetek is megtanulhatták ötvenhatban! - mondja, és ezzel új értelmet, s lendületet ad a Harcunknak! Csak egyszer másszunk ki a bajból, majd megtanulja a világ, mi is az magyar virtus!

És ez alól a német óvodások sem lesznek kivételek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.