Azok, akik úgy gondolták, Schmitt Pál elnöki székből való eltávolítása áll a plágium-botrány kirobbanása mögött, valószínűleg tévedtek. Én amúgy sem tartottam valószínűnek ezt a verziót. Ha Orbán már most be akarna vonulni a Sándor-palotába, talált volna kíméletesebb módszert is hűséges udvaronca eltávolítására, ő csak az ellenfelei megsemmisítésében és földbe döngölésében leli örömét, Pali bá' pedig nem ellenség, hanem a leglojálisabb kiszolgálók egyike.

Az ATV megkeresett jó néhányat a Fidesz-KDNP képviselői közül, hogy megérdeklődje, mi a véleményük az Emberek Emberének újabb kalandjáról, de az amúgy szigorú és kérlelhetetlenül konzervatív honatyák kivétel nélkül meglepően megértőnek, már-már liberálisnak mutatkoztak a szellemi tolvajlás bűnének tekintetében.

Az én kedvenc megszólalóm Lukács Tamás KDNP-s politikus, aki nem lacafacázik, egy elegáns mozdulattal félretolja Pali bácsit, mondván: ez az egész ügy karaktergyilkosság, politikai lejáratás. Ki kell vizsgálni! Az államfőt így kvázi felmenti, ezzel szemben rögtön ráküldené a pitbullokat a disszertációt bíráló professzorokra, akikkel közel sem ilyen megbocsájtó, s ezáltal kérlelhetetlenül rámutat a valódi felelősökre: "Az első kérdés, hogy fölmerül-e a dolgozatot summa cum laudéval honoráló két bíráló felelőssége, hiszen 1992-ben nem ismerték föl az öt évvel korábbi Georgijev-tanulmányt. Nem rendelkeztek ennyi szakismerettel? A tényállás tisztázása szempontjából először azt kellene tisztázni, hogy egy láb- és végjegyzet-hiányos dolgozatot hogyan fogadhattak el!" - mondja Lukács Tamás!

Na, ezek után a nagyra becsült ítészek helyében elkezdenék csomagolni, mielőtt Budai Gyula odaér...

Nézzük azonban, hogyan vélekednek a többiek.

Vannak, akiknek nincs véleményük, vagy csak nem szeretnék megosztani a nagyérdeművel, közéjük tartozik Balogh Zoltán, Bányai Gábor és Pálffy István, akinél a híradás szerint elakadt a lemez, mivel a riporter kérdésére többször is a következő mondatot ismételgette: „Nem vagyok Magyarországon!!” Úgy tűnik, bármennyire is kemény, kuruc, keresztény ember ez a Pálffy, amint átlépi határainkat, már nem mer mit mondani az itthon történtekről.

Révész Máriusz olvasta a hírt, de véleménye még nincsen. Nem baj, talán majd a következő parlamenti szunyókálás alkalmával eszébe jut valami neki is, kivárjuk.

Gulyás Gergely sem volt bőbeszédű, ő sem nézett még utána, hogy mi lehet ez az egész, mint mondja, csak a hírekben hallott a dologról, alkotmányozásban jártas fiatal barátunk pedig a hírek alapján úgy tűnik, nem alkot véleményt.

Jöjjön L. Simon László, aki civilben ír, s így minden bizonnyal kialakult véleménye van azokról, akik mások szellemi javait saját magukénak tüntetik fel, hogy ezáltal bármiféle előnyhöz jussanak. Szó szerint idézném a képviselő úr véleményét: „Majd meglátjuk, hogy mi az igazság. Én író vagyok, úgyhogy a plágiumot nem tartom sokra, de a vendégszövegeket nagyra értékelem”.

Micsoda jellem, emberek! Micsoda nagylelkűség! Nem tartja sokra, ha valaki sajátjaként tünteti fel más valaki művét! Hallottak már ilyet egy írótól? Reméljük, ha majd valakinek eszébe jut az ő könyveit a saját neve alatt kiadni, akkor is ilyen megértőnek mutatkozik L. Simon úr!

Iván László más megvilágításból szemléli az ügyet. Állítása szerint nem ismeri a disszertációt és az előzményeket, de mivel Schmitt Pál mégiscsak a legmagasabb közjogi méltóság, meg kellene gondolni, mennyit árthat ez a támadás az egész országnak. Nagyon remélem, hogy Iván professzor nem arra céloz, hogy le kellene szállni az ügyről, és besöpörni szépen a szőnyeg alá, mert ez esetben azt kell üzennem, nem az árt az országnak, aki hangot ad a jogos felháborodásának, hanem az, aki szégyenszemre Schmitt Pál kaliberű karrierista bohócokat emel közjogi méltóságba.

Iván úr, ön hogy is szavazott?

Kerényi János az újságíróktól hallott elsőként a dologról, ezután időt kért, hogy tájékozódjon, és „kialakítsa a véleményét”. Ez a cikk állítása szerint délutánra történt meg, amikor is Kerényi képviselő addig jutott a véleményformálásban, hogy elmondja, micsoda nagyszerű ember ez a Schmitt Pál! Négy, vagy öt nyelven beszélő olimpiai bajnok, az életműve makulátlan, és nagyszerűbb államfő a világon nincsen!

Hát ennyi!

Schmitt Pál ártatlan. Bűnös mindenki más. Azok, akik minősítették a disszertációt, azok, akik kirobbantották a botrányt, és mi is, akik blogokon, közösségi oldalakon beszélünk, és gúnyolódunk ezen.

Mi állítólag leromboljuk az ország tekintélyét. Schmitt Pál nem rombolja le. Ő rendben van. Mint ahogy azok is, akik a Sándor-palotába küldték annak ellenére, - vagy inkább épp azért, - mert tisztában voltak a kvalitásaival. Ezek az emberek idén ősszel arra kérték a rektorokat, hogy tudassák a hallgatóikkal, bűncselekményt követ el az, aki sajátjaként nyújt be más által elkészített diplomamunkát, és akár egy évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható. Van valakinek kétsége afelől, hogy ha ezt egy civil követi el, már bíróság elé citálták volna, és a fent említett urak mindegyike savanyú pofával prédikálná, micsoda megengedhetetlen dolog történt? Van bárkinek kétsége afelől, hogy ha ez egy ellenzékhez kötődő fazonról derül ki, akár visszamenőleges hatállyal hoztak volna törvényt, csak hogy rács mögött láthassák?

Most meg sumákolnak, védik a haverjukat a  polgári keresztény-konzervatív díszpintyek, akik nem is olyan rég még nagy mellénnyel harsogták, hogy ebben az országban ezentúl kivétel nélkül mindenkire vonatkoznak a törvények. Gyerekeket záratnak börtönbe bizsulopásért, bíróság elé állíttatnak fiatalokat, amiért torrentről, vagy warezről töltenek le filmeket, most meg mosdatják a szerecsent.

Hát nesze nektek, új irány!

Nesze neked, következmények nélküli ország!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.