Orbán újra megvillantotta képességeit a Kossuth Rádió reggeli műsorában. Az ember, aki még sohasem hazudott, most már a látszatra sem ad. Úgy tűnik, a Vezér mostanra tényleg azt hiszi, hogy ebben az országban mindenki hülye, és senki nem emlékszik semmire abból, amit az elmúlt hónapok, évek alatt összezagyvált.

A magyar közmédiában uralkodó viszonyokat kitűnően tükrözi, hogy az országos botrányt keltő, minden eddiginél súlyosabb Schmitt-ügyről egy szó sem esett, továbbra is megy a sumákolás, falazás, meg a nép hülyítése a jó elvtárs kimosdatása érdekében. Ezen felül pedig folytatódik a vetítés, sumákolás, csúsztatás ezerrel. Igazmondó Miniszterelnökünk minden válaszával bizonyítja, hogy a hazugnak megbélyegzett Gyurcsány egy kismiska hozzá képest.

De hogy ne csak a levegőbe beszéljek, nézzük témakörönként, mennyire másnak látja Viktorunk a világot az elmúlt évekhez, hónapokhoz, sőt hetekhez képest.

Az interjúban emlékeztetik, hogy az Európai Bizottság a héten jelezte, három törvénnyel kapcsolatban szeretne változtatásokat. Orbán erről azt mondja : "ha vannak olyan érvek, amelyek a jogszabály megváltoztatása mellett szólnak, meg fogjuk fontolni. A médiatörvény esetében is így járt el a kormány.

Ebben a válaszban egy mindössze pár hetes véleményével megy szembe. A 180 fokos fordulat oka tiszta, és világos: szüksége van az IMF hitelére. Az pedig csak az unióval együtt megy. Ennek viszont feltételei vannak, ahogy az mostanra mindannyiunk előtt világossá vált. Orbán nem az a fajta, aki kiáll a pódiumra, és bukását beismerve, egyenes ember módjára elindul a helyes ösvényen. Ehelyett szeretett népét hülyére véve úgy tesz, mintha ő jutott volna kompromisszumra az Európai Bizottsággal, és nem ők kényszerítenék arra, hogy a jogszabályokon változtasson. Emlékezzünk csak, mit is mondott alig egy hónappal ezelőtt ugyanebben a témában: a magyar jogalkotásba senki sem szólhat bele, nincs olyan a világon, aki megmondhatná „a magyar nép választott képviselőinek, milyen jogszabályt alkothatnak és milyet nem”.

Na persze, akkor még az IMF-megállapodásról is másképp gondolkodott, valahogy így: „ha az IMF ad nekünk egy biztonsági hálót, akkor nagyobb önbizalommal, nagyobb biztonságérzettel vágunk bele az előttünk álló időszakba, de ha nem jön létre ilyen megállapodás, akkor is megállunk a saját lábunkon, mivel a 2012-es magyar költségvetés egy figyelemre méltó alkotás.”

Az elmúlt hetekben szembesült vele, hogy a pénz nélkül nekünk annyi, ennek fényében pedig érthetővé válik, miért érzi ma úgy a felcsúti szájhős, hogy talán mégis van némi beleszólása a jogalkotásba az Európai Bizottságnak.

Orbán Viktor kifejtette: bírói ügyekben az EU-nak nincs kompetenciája, „ez magyar ügy”. A vitatott kérdéssel, a bírák nyugdíjkorhatárával összefüggésben megjegyezte, éppen az Európai Unió szereti az átlátható, világos, tiszta nyugdíjszabályokat. Magyarországon is az történt, hogy a köz alkalmazásában állók esetében az általános nyugdíjkorhatárhoz kell igazodni.

Ez a felelet a pofátlan csúsztatás kategóriájába tartozik. Magyarországon koránt sem egy irányba mutatnak a nyugdíjazás szabályai. A nyugdíjintézkedések zöme épp az aktív kor kitolására törekszik, folyamatosan növelik a nyugdíjkorhatárt, az 1957-ben születettek például már csak 65 éves kor felett vonulhatnak majd nyugállományba. A korengedményes és korkedvezményes nyugdíjak eltörlése szintén ebbe az irányba mutat. Ezzel a logikával megy homlokegyenest szembe a nők 40 év utáni nyugdíjba engedése (ami mögül a Fidesz politikai okokból nem mert kihátrálni) , illetve a bírák nyugdíjazása, amivel egyértelműen a bírói kar meggyengítése, illetve kormányhű emberek kinevezése lehet a cél. De a tisztánlátás okán nézzünk néhány adatot a környező országokból: Az OIT adatai szerint az Egyesült Királyságban és Spanyolországban 75 éves korukig dolgozhatnak a bírák. Magyarországon az eddigi korhatár 70 év volt. Ezzel az uniós átlagba tartoztunk. Idáig a szlovák bírákat küldték a legkorábban nyugdíjba, 62 éves korukban. A korhatár a többi országban 65, 67 és 68 éves kor. A magyar bírák nyugdíjazásánál tehát a szlovák példát követi a kormány, ráadásul az ügyészségre, és más szervezetekre nem vonatkozik a kényszernyugdíjazás. Orbán tehát csúsztat, mikor azt mondja, a bírák leváltása a magyarországi nyugdíjrendszer egységes trendjébe illeszkedik. A bírákat az Európa-szerte legalacsonyabb korhatárral küldik nyugállományba, miközben mindenki más számára kitolják a munkában töltendő évek számát.

„2010-ben és 2011-ben gyorsan javult a költségvetési hiány, de „kétségkívül nem olyan intézkedésekkel, mint amilyet az Európai Bizottság szeretett volna, ők hagyományos megszorító intézkedéseket akartak, ezt azonban az emberek nem bírták volna ki, ezért vezette be a kabinet a tehermegosztás elvét. Bevontuk a nagy cégeket, bankokat, válságadót vetettünk ki 3 évre, ebből 1080 milliárd forint jött be mostanra.”- mondta Orbán, hozzátéve, hogy ezt a pénzt nem a bérből, fizetésből élőktől, nyugdíjasoktól vették el. - "Ez az uniónak nem tetszett, mert nem a hagyományos módon csináltuk, de az elejétől jeleztem, hogy 2013 januárjától kivezetjük a válságadót"

Ennél a pontnál emlékezzünk vissza 2010 nyarára, az IMF híres-hírhedt kipaterolásának időszakára.

Orbánék a készenléti hitelmegállapotás meghosszabbítására készültek, aztán miután a delegáció elé tárták gazdaságpolitikai terveiket, ők felálltak, és szó nélkül hazaszaladtak. A hivatalos kormányzati kommunikáció szerint az EU és az IMF korlátozni akarták a magyar kabinet pénzügy-politikai mozgásterét, „megszorításokat akartak az emberekre erőltetni”, amiről jóságos kormányunk hallani sem akart, ezért indították el a gazdasági szabadságharcot. Jól hangzik, vevő is volt rá a nép.

Kár, hogy ebből az egészből a szó sem volt igaz. Olvassunk csak bele az IMF 2010. július 6 és 17 közt hazánkban tartózkodó delegációjának jelentésébe:

Nehéz döntések meghozatalára lesz szükség a bevételi oldalon – ahol a hitelezést és növekedést várhatóan kedvezőtlenül érintő, jelentős méretű, a pénzügyi szektort terhelő különadót átmeneti jelleggel tervezik bevezetni – és a kiadási oldalon egyaránt. A fiskális konszolidáció ezen összefüggésében fontos, hogy a sebezhető csoportokat továbbra is megóvják a gyenge gazdaság hatásaitól, azonban minden további támogatást célzottan és transzparens módon kell nyújtani. Szükséges továbbá a jelentős, veszteséges állami tulajdonban lévő vállalatok átalakítása, hogy kisebb terhet jelentsenek a költségvetés számára.

A kipaterolt szervezet tehát nem a zemberek megsarcolását akarta a kormányra erőltetni. Ahogy a szövegből kitűnik, az állami tulajdonú pénznyelők átalakítását próbálták elérni, ami mind a mai napig nem történt meg. Ehelyett kaptunk Orbánéktól 27%-os áfát, teljes mértékben áthárított különadókat, eltörölt adójóváírást, 3.9%-os inflációt, ugrott a teljes magánnyugdíjvagyonunk, lefullasztották a gazdaságot, a hitelezést, az életszínvonal pedig megállíthatatlanul romlik, és a 84%-os elégedetlenségi mutatót látva nem sokakat vigasztal, hogy a leggazdagabbak zsebét azért sikerült dagadtra tömniük.

„A módszerünk az uniónak nem tetszett, mert nem a hagyományos módon csináltuk, de az elejétől jeleztem, hogy 2013 januárjától kivezetjük a válságadót” - mondja.

Akkor nézzük csak, hogy beszélt a bankadó kivezetéséről a 2010. augusztus 3-i Magyar Nemzetben:

Bár a héten elfogadott bankadó csak három évig lesz érvényben, 2012 után is fizetniük kell a közterheket a pénzintézeteknek. A bankadó megszűnése nem azt jelenti, hogy 2013-tól nem lesz bankadó, csak az a kérdés, hogy milyen típusú teher lép a jelenlegi adó helyébe.

Vagyis ebben is hazudott!

Arra a kérdésre, hogy az államcsőd lehetőségével foglalkozik-e, Orbán Viktor azt válaszolta, ez egy komolytalan dolog. Hozzátette, könnyű rémhíreket terjeszteni, de „ennek levét aztán mindig a magyarok isszák meg: a külföldiek idehozzák a pénzüket, hogy az Európában ma legjobb üzletet jelentő magyar állampapírt megvásárolják. Közben beetetik a magyarokat az államcsődszöveggel, ők meg a pénzüket ahelyett, hogy egyébként – mint a külföldiek – itt, Magyarországon a legjobb befektetésbe tennék, elkezdik kivinni az országból”.

Hát nézzük, hogy állunk ezzel.

Egy magyar államcsőd lehetőségét ma már világszerte lehetséges opciónak tartják. Elég belenézni a jelentős nyugati lapokba, és szembesülünk azzal, hogy egyáltalán nem valóságtól elrugaszkodott képzelgés az államcsőd bekövetkezte. Persze lehet arra hivatkozni, hogy a tekintélyes médiaorgánumok támadásai politikai indíttatású akciók. Akkor nézzünk autentikusabb forrásokat, melyekből az államcsőd kockázatára következtethetünk.

Az úgynevezett CDS-felár 2012. január 4-én 700 bázispontra emelkedett. Ez annyit jelent, hogy tízmillió eurónyi magyar állampapír törlesztési biztosításáért cserébe 700 ezer eurót kell adni. Csak az összehasonlítás végett: a Fidesz által „válságmélyítőnek” nevezett Bajnai-kormány leköszönésekor az ország CDS-felára 170(!) ponton állt. Ez alapján könnyen kiszámítható, hányszor nagyobb ma az esély egy esetleges államcsődre 2010-hez képest. Ezen felül hivatkoznék a CMA Datavision pár nappal ezelőtti felmérésére, mely szerint Magyarország jelenleg a világ 9. legkockázatosabb országa! Azért az, hogy minden hitelminősítőnél bóvliba soroltak minket, nem csupán a véletlen műve. Na, ennyit a rémhírekről.

De nézzük a dolog másik felét: mennyire jó befektetés a magyar állampapír.

A válasznak ebben a részében kétség kívül van igazság, csak éppen nem úgy, ahogyan azt a mi Reménysugarunk sugallta. Ma a magyar állampapír azért számít jó befektetésnek, mivel a legkockázatosabb portfóliók közé tartozik, s ezáltal jóval nagyobb kamatot fizetünk utána a kalandor típusú befektetőknek, mint amit egy viszonylag stabil, biztonságos állampapír után kéne adnunk. Az idei első aukción „a 10 éves magyar államkötvények hozama 10% fölé emelkedett, amire 2009 eleje óta nem volt példa”.

Bár kétségtelen, hogy a legutóbbi állampapír-kibocsájtás során túljegyezték a kötvényeinket, azonban a hozam változatlanul magas (9.38-9.41%), ráadásul a mérsékelt siker valószínűleg leginkább az IMF-fel kezdődő esetleges tárgyalások hírének köszönhető. Ha ez nem halad kellően olajozottan, az állampapírpiac újra lefagy.

És ha már az IMF-nél tartunk, maradjunk is itt.

Azért hozták létre a valutaalapot, hogy az segítse a társult államok gazdasági növekedését és pénzügyi egyensúlyát. Tehát ez a legjobb intézmény a mi számunkra, hiszen Magyarországnak is a legnagyobb problémája a következő évben nem a pénzügyi egyensúlytalanság lesz, hanem a gazdasági növekedés. Magyarországnak éppen azért van szüksége IMF-hitelre, hogy ne a pénzügyi bizonytalanság kérdéseivel kelljen foglalkoznia, hanem a gazdaság növekedésre összpontosíthasson.

Ugye, nem is kell ecsetelnem, mi mindennel illették szabadságharcosaink az elmúlt években ezt a „három betűs intézményt”?

2010. júliusában Orbán többször is megnyilatkozott az IMF gazdaságunkban betöltött szerepéről. Az Egyenes beszédben például ezt mondta: „Nem akarunk tárgyalni az IMF-fel a velük kötött szerződés októberi lejárta után. Az IMF-fel utána nem lesz dolgunk. A kormány nem akar újabb hitelt igénybe venni az IMF-től, mert a magyar gazdaságot a piacról kell finanszírozni. Hitelt nem azért adnak, hogy segítsenek, hanem keresni akarnak rajta” - jelentette ki Orbán, aki a nemzetközi szervezettől kapott kölcsönnel kapcsolatban utalt arra, hogy "aki adta, az nem járt rosszul".

Hitelt nem azért adnak, hogy segítsenek, hanem keresni akarnak rajta! - mondta 2010-ben.

Azért hozták létre a valutaalapot, hogy az segítse a társult államok gazdasági növekedését és pénzügyi egyensúlyát! - mondta ma.

Na, mikor hazudott?

Hadd idézzek fel még néhány orbáni gondolatot ezzel kapcsolatosan:

„A gazdaságpolitikai megállapodás az IMF-fel Magyarországnak nem érdeke, mert az korlátozná az állam mozgásterét.”

„Leváltunk az IMF-ről, és ezzel visszanyertük Magyarország mozgásterét.”

„Kiálltunk az országért,amikor rendben és méltó módon elbúcsúztunk a Nemzetközi Valutaalaptól.”

Ugye, milyen nagyot fordult a világ azóta, emberek?

 2012-ben lesz egy európai gazdaságpolitikai fordulat – Európa kezeli az euróválságot – a második félévben aztán beindul a növekedés. Alacsony költségvetési deficit, csökkenő államadósság, tartós változások, szerkezeti reformok kellenek, melyből az előbbi kettőt már elérte az ország – beszélt Orbán az IMF elvárásairól.

Íme, a következő 180 fokos fordulat a pár hónappal ezelőtti önmagához képest.

Az euróválság és az ahhoz kapcsolódó reálgazdasági válság nem múlik el a következő néhány hónapban, évben. Az euró, az európai gazdaság nem kerül ki a folyamatos támadások fókuszából a következő 8-10 évben.

Bizony, bizony...

Ezt ugyanez az Orbán Viktor mondta ugyanezzel a szájjal, és mondanom se kell, hogy nem telt el 8-10 év azóta, még fél év is csak szűkösen. Akkoriban még a keleti szél jótékony hatásairól ábrándozott, és a haldokló nyugati kapitalizmusról vizionált.

A nyugati társadalmak most amolyan „szívinfarktust” kaptak, ezután át kell gondolniuk, hogyan épülhetnek fel. - mondta emlékezetes másfél évvel ezelőtti tusnádfürdői beszédében, ma meg már növekedést jósol 2012 második felére. Hát nem furcsa?

Szinte megdöbbentő, hogy ez az ember minden alkalommal úgy nyilatkozik, mint aki a bölcsek kövét rejtegeti a zsebében. Ebből az egyetlen beszélgetésből is tisztán és világosan látszik, hogy úgy cserélgeti az ideológiáit, a nézeteit, mint más a kabátját. Ma már szembe megy azzal, amit egy éve még egyetlen igaz útként interpretált, egy év múlva pedig valószínűleg ugyanígy szembefordul majd a mostani érveivel. Mindezt pedig úgy, hogy véletlenül se vallja be a baklövéseit. Ez a terjedelmes hazugságlista egyetlen nyilatkozata alapján született, de sorra vehetnénk az összeset.

Ezek után ugye felesleges elmagyarázni, miért veszett el mára minden hitelességünk?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.